Archive for » október, 2008 «

Halloween

halloween_muffin1

Aki mostanság amerikai és angol oldalakat, hovatovább gasztroblogokat látogat az interneten, biztosan szembetalálja magát a Halloween-nel. Néhány héttel ezelőtt az unokahúgom is rákérdezett, hogy miről szól ez az ünnep, így elterveztem, hogy utánajárok a dolognak és választ adok a kérdéseire. Időközben annyira kinőtte magát az ötletem, hogy előadással készülünk az iskolába, amihez persze újabb süti is dukál.

A Halloween angolszász eredetű ünnepség, amit október 31-én tartanak a november 1-jei Mindenszentek napja előestéjeként. A szó valójában rövidítés: az All Hallow’s Eve-é, vagyis a Mindenszentek éjszakájáé. Ez az egyik legrégibb ünnep, tévedés azt feltételezni, hogy az újkor fedezte fel magának. Észak-Amerikában a legelterjedtebb, Angliában is tartják, de Európa ezen fertálya és a világ többi része csak a filmekben láthatta miként kopogtatnak a gyerekek ajtóról ajtóra, Trick or treat! felkiáltással, kosarukkal a kezükben édességet kéregetve.

Kelta eredetű, amelyet aztán a kereszténység alakított a mai végleges formájára. Samhain (ejtsd: Szaviny), a Napisten alakjára épül a hagyomány, akihez a jó termést társítják, valamint a munka és a pihenés egyensúlyát jelképezi. A november hónapot is Samhain-nak nevezik. November 1-je a kelta újév napja, egyben a nyárból a téli sötétségre és hidegre való évszakváltást is jelentette. A hiedelem szerint Samhaint ekkor magával ragadta a sötétség, ezért 31-én magához hívta a halottakat.

Az 1. században elfoglalták a rómaiak Angliát, így az abban az időszakban tartott Pomona-nap (a gyümölcstermésért felelős númen ünnepe) összeolvadt a kelta hagyománnyal, így született meg az őszünnep. A mai Halloween ünnepen oly sokat szereplő alma, innen ered.

A keresztény papoknak saját ünnepeiket kellett a pogány ünnepek dátumaihoz igazítani, hogy így könnyebben fogadják el a változást az új hívek, majd észrevétlenül át is térhettek rájuk. Így került a korábban május 13-án tartott Szűz Mária és a mártírok emléknapja október 31-re, s lett november 1-je Mindenszentek napja. Azonban ez a kettő az idők folyamán néhol összemosódott.

A Halloween legfőbb jelképe az idők során a töklámpás lett, amit Jack O’Lantern-nek is neveznek. Ez egy Jack nevű fickóról kapta a nevét, aki nem vetette meg az italt. Ezért egyezséget kötött az ördöggel, hogy nem kerül a lelke a pokolba – azonban a mennyországba sem fogadták be. Végül kapott egy izzó széndarabot az ördögtől, amit egy kivájt marharépába tett, így az lámpásként égett. Azóta keresi Jack lelke ennél a lámpának a fényénél a helyét. A tökből készült lámpás már amerikai újítás, ami mára az ünnep szimbólumává vált.

Forrás: Wikipedia

      

Halloween muffin (12 darabhoz)

Muffintészta:

5 dkg jó minőségű csokoládé

8,5 dkg vaj

1 ek tej

20 dkg liszt

1 tk sütőpor

1/2 tk szódabikarbóna

8,5 dkg nádcukor

1 tojás

142 ml tejföl

A sütőt előmelegítem 190 fokra és a muffintepsit kibélelem papírkapszlikkal. A csokoládét, a vajjal és a tejjel gőz fölött összeolvasztom. A lisztet a sütőporral, a szódabikarbónával és a cukorral elkeverem, beleöntöm a csokis keveréket, majd a kissé felvert tojást a tejföllel. Egy selymes fényű, krémes állagú tészta lesz a végeredmény amit belekanalazok a mélyedésekbe, majd 20 perc alatt megsütöm. Ha túl gyorsan sülne, mérséklem a lángot. Amint elkészült rácson hűtöm ki, majd egyenesre vágom a tetejét.

Csokibevonat:

10 dkg étcsokoládé

10 dkg fehércsokoládé

A kétféle csokoládét gőz fölött megolvasztom. Két féle díszítést készítek: az egyiknél a fehércsoki az alap, amit az étcsokival rajzolok meg, a másiknál pedig fordítva. Nagyon fontos, hogy egyenként készítem el őket teljesen készre, másként megszárad az alapréteg és nem lehet megdíszíteni.

Az étcsokival bevonom a muffint, majd vékony csőrű díszítőcsővel (nyomózsákból), vagy egy zacskó kivágott sarkával 2-3 fehér csokis kört rajzolok. Belülről kifelé haladva egy fogpiszkálóval 8 csíkot húzok, így pókháló szerű mintát kapok. Amint elkészült hűtőbe teszem a sütiket, hogy minél gyorsabban megkössön a csoki.

Forrás: www.bbcgoodfood.com (Spider web chocolate fudge muffins)

Tarte tatin – fordított almatorta

forditott_almas

Rengeteg almás süti készült a konyhámban az utóbbi időben, de szeretek kísérletezgetni, mindig új recepteket kipróbálni. Az előző fordított almás az egyszerűségével hódított, az eredeti Tarte Tatin kicsit több időt igényel, viszont az eredmény mindenért kárpótol.

Ami először megtetszett ebben a fordított alamtorta receptben – amit Mézesmadzag blogján találtam – az a tojás hiánya volt, mert így növényi margarint használva vegán változatot is lehet készíteni az allergiás családtagoknak. Persze mindenki mást  – akinek nincsenek ilyen jellegű problémái – a vaj használatára buzdítok.

Tanulságok:

  1. érdemes olyan almát használni, ami nem fő szét, különben almapépes tortánk lesz
  2. annyira finom a vajjal és cukorral karamellizált alma, hogy nem árt ráhagyni a mennyiségre, hogy lehessen magában is lopkodni belőle.

Tarte Tatin – fordított almatorta recept a tésztához: 150 g liszt 1,5 ek nádcukor 1 tk só 75 g hideg vaj/növényi margarin 2 ek olaj 3-5 ek hideg víz

a karamellizált almához:

1,5 kg alma, meghámozva, szeletelve 75 g vaj/növényi margarin 180 g nádcukor 2 citrom leve (ezt elfelejtettem beletenni) 1 citrom reszelt héja (ezt is)

Kivételesen az almával kezdtem. Mégpedig először is egy nagyobb serpenyőben megolvasztottam a vajat, belekevertem a cukrot és néhány perc alatt karamellizáltam. Ezután hozzákevertem az almaszeleteket (ekkor kellett volna a citromlevet és héjat is) és kb. 25-30 percig pároltam. A végére teljesen elfőtt a leve, csak egy ragacsos szirup maradt csak alatta. Az almadarabok pedig gyönyörű aranybarnák lettek.

Közben a tésztához valókat az aprítómmal összedolgoztam – ezt persze kézzel is megtehetjük, lényeg, hogy gyorsan dolgozzunk – majd folpackba csomagolva a hűtőbe tettem.

A karamellizálódott almaszeleteket  – amennyire sikerült épsépgben kiemelnem őket – szépen egy 26 cm átmérőjű piteforma aljába rendeztem. A hűtőből kivett tésztát a piteformánál kicsivel nagyobb kör alakúra nyújtottam, a sodrófa segítségével az almára borítottam, a széleit benyomkodtam az alma és a forma közé.

Előmelegített sütőben 220 C°-on 30 perc alatt sült aranybarnára. Még azon melegében egy kellő méretű tányérra borítottam és másnapig pihenni hagytam. Tokaji aszúval kikevert mascarpone lehet méltó kísérője.

Category: desszert, Ennivaló  Tags: ,  Leave a Comment

Nekem mindegy, csak a színe legyen vörös….

vanilia_krem_sziv

Mikor Doctor Pepper VKF felhívását olvastam, mindjárt járni kezdett az agyam mindenféle borzasztóan romantikus ételen. És tudjátok mi történt? Semmi igazán eredeti nem jutott eszembe.

Viszont napokig zakatolt a fejemben a Quimby együttes egy száma, ami nagy kedvencünk Danival. És amikor kellőképpen romantikus hangulatba kerültem – kicsit ugyan megkésve – össze is állt a “nagy mű”.

Szóval adott volt a szín: vörös. És a forma. Legyen vörös alapon fehér szív. És persze édes, ha már romantika.

A vörös hamar eldőlt, hogy epres alap lesz. A fehérhez pedig Philadelphia kívánkozott, ami aztán tejszínnel és görög joghurttal egészült ki – és vaníliaszemekkel vált teljessé az ízharmónia.

Vaníliás parfé eperöntettel (4 db-hoz)

fél doboz Philadelphia sajtkrém (65 g)

kb. 1 dl tejszín

3-4 ek. sűrű, görög joghurt

1 púpos tk agar-agar

nádcukor ízlés szerint

vaníliaőrlemény

az öntethez

kb. 25 dkg eper (mirelit is remek)

nádcukor

A Philadelphiát, a joghurtot, a tejszínt és a cukrot összekevertem, majd melegíteni kezdtem. Mikor már majdnem felforrt, belekevertem a vaníliát és az agar-agart, pár percig még főztem, majd a szív alakú szilikonforma mélyedéseibe töltöttem. 1-2 órát a mélyhűtőben pihent, mielőtt végső helyére került.

Az eperöntethez összeturmixoltam az epret és a cukrot, majd a tányérra szedett vörös alapra helyeztem a hófehér szívet, s így tálaltam az én drágámnak.

Sütőtökös whoopie pie

pumpkin_whoopie_pie

Bocsánat, de annyira cuki az angol neve ennek a sütinek, hogy nem volt szívem átkeresztelni. Bár lehetne “ihaj-csuhaj pite” is, de az elég furcsán hangzana.

Na de mi is ez a vidám kis édesség? Az Amish gyökerekkel rendelkező süti leginkább az amerikai Maine megyére (Stephen King könyveinek állandó helyszíne) jellemző. Két puha, többnyire csokis tésztaréteg, köztük krém, mint egy óriási szenvics.

Ennek a mini-változatával találkoztam többször mostanság külföldi blogokon, szezonálisan sütőtökösre, fűszeresre hangszerelve, Philadelphiás krémmel megtöltve.

Előre szólok, már sülés közben olyan csábító illatok járták be a házat, hogy alig tudtam néhány darabot a töltéshez és a fotózáshoz megmenteni!!

Sütőtökös whoopie pie

3 csésze liszt (2dl/csésze)
1 ek fahéj
1 tk szódabikarbóna
1 tk sütőpor
1 tk őrölt gyömbér
½ tk só
½ tk szerecsendió

¼ tk őrölt szegfűszeg
2 csésze nádcukor
1 csésze olaj
3 csésze sütőtök (ez kb. fél sütőtöknek a megsült húsa)
2 tojás
vanília
.
Egy nagyobb tálban összekevertem a lisztet, a sütőport, a szódabikarbónát és a fűszereket, majd hozzáöntöttem a nedves hozzávalókat is – nem szeretek két tálat koszolni – és alaposan összekevertem. A masszát egy zacskóba töltöttem, a sarkán kis lyukat vágtam, és belülről indulva kb. 5 cm átmérőjű csigákat nyomtam a sütőpapírral bélelt tepsibe. Előmelegített sütőben 180 C°-on 10-12 percig sütöttem, majd hűlni hagytam – és kitartóan csapkodni igyekeztem a lopkodó kezeket.
.
Krém:
2 doboz Philadelphia (125 g/doboz)
110 g sótlan vaj
kb. egy csésze porcukor- az eredeti receptben 450 g szerepel, szerintem ez iszonyú sok
vaníliaőrlemény
.
A néhány megmentett darabot kettesével összeragasztottam a krémmel és ámultam, hogy az élmény még tovább fokozható.

Zöldborsós-újhagymás csicserilepény (vegán)

….azaz PUDLA. Már a neve is megragadott, hát még mikor megláttam az összetevőket. Egy csicseriborsólisztből (besan) készült palacsinta, újhagymával és zöldborsóval ízesítve – csak nagyszerű lehet. Az is lett.

S bár a csicseriborsó nagyszerű fehérjeforrás, a hétvégi mellényúlásom miatt egy ideig azthiszem max. liszt formában fog az asztalunkra kerülni. Így viszont bármikor.

Zöldborsós-újhagymás csicserilepény

1 csészényi zöldborsó

2 csésze csicseriborsóliszt

1 tk római kömény

1 nagy csipet kurkuma

1 chili, apróra vágva

1 tk só

2 csésze víz

egy nagy marék petrezselyem

egy csokor újhagyma, apróra vágva

1 ek citromlé

olaj a sütéshez

Első lépésként megpároltam a zöldborsót, majd a krumplinyomóval nagyjából összetörtem. Nem baj, ha darabos marad, nem cél a püréállag elérése.

A csicseriborsólisztet, a sót és a fűszereket alaposan összekevertem egy tálba, majd szép lassan a vizet is hozzáadtam és csomómentesre kevertem. A sima masszához hozzátettem a borsót, a hagymát és a citromlevet, majd egy jó fél órát békénhagytam.

Egy serpenyőbe olajat melegítettem, majd egy kisebb merőkanállal beleadagoltam a tésztát. Kb. tenyérnyi lepénykéket sütöttem és azon melegében befaltuk némi görög joghurttal kísérve.

A recept eredetije itt található.

Avokádókrém és ropogós házi tortilla-chips

Sokáig nem értettem miért ajnározzák az emberek annyira az avokádókrémet, hiszen akárhogy ízesítettem, sehogy sem volt az igazi. Persze elfogyott mindig, de sosem éreztem a heves vágyat, hogy mégmégmég akarok ilyet.

Aztán nemrégiben rájöttem, mi is hiányzott belőle: a chili és a petrezselyem. Azóta ez a bevált recept, amit hetente-kéthetente kénytelen vagyok elkészíteni. De ugye ez még nem függőség?

Avokádókrém

2 avokádó

1 csokor újhagyma, apróra vágva

1-2 chili, kimagozva, apróra vágva – vagy szárított chilipehely

egy nagy marék petrezselyem

egy fél lime leve (persze citromlé is megteszi)

egy kevés nádcukor

só, bors

olívaolaj

A hozzávalókat villával összekeverem – lehet persze aprítóban is, de én darabosan szeretem – és már mehet is a kenyérre, vagy a mártogathatjuk tortilla-chipsszel is, ami a következőképpen készül:

Tortilla-chips

15 dkg búzaliszt

10 dkg kukoricaliszt

5 dkg burgonyapehely

4 ek olaj (bátran használhatunk ízesített – fűszeres, vagy fokhagymás olajat is)

1 tk só

1 tk sütőpor

víz

A hozzávalókból kevés víz hozzáadásával rugalmas tésztát gyúrtam, majd rövid pihentetés után kb. 10-12 nagyjából egyenlő nagyságú golyót formáztam belőle. A golyókat lisztezett felületen egészen vékony lappá nyújtottam és felforrósított, vastag aljú serpenyőben megsütöttem.

A kihűlt kerek lapokat cikkekre vágtam, és kevés olajon ropogósra sütöttem.

Az ötletadó recept lelőhelye: Alice Sherwood: Allergy-free Cookbook

Cheddaros-parmezános-diós keksz

Ennek a keksznek elég volt elolvasni a receptjét ahhoz, hogy összefusson a számban a nyál. S mivel eszembe jutott, hogy ücsörög még a mélyhűtőmben egy darabka igazi, angol, érett Cheddar, gondolatban már társult is a cheesecake brownie mellé ez a “sósság” a GBT-re készülő finomságok sorában.

Ez az igazán erőteljes ízű keksz a déli konyhák nagy kedvence Amerikában, nem maradhat el egyetlen buliról sem. De itt, kis hazánkban is jól vizsgázott, egy pohár jó fehérborral isteni párosítás. Az eredeti receptben persze pekándiót használnak, ezt minden gondolkodás nélkül cseréltem ki arra, ami volt itthon. Így lett igazán multikulti – angol és olasz sajttal, valamint jó kis hazai dióval.

Cheddaros-parmezános-diós keksz

22 dkg szobahőmérsékletű vaj

20 dkg jó minőségű, érett Cheddar, reszelve

5 dkg parmezán, reszelve

1/4 tk só

2-3 nagy csipet cayenne bors

2 bögre liszt

18 dkg dióbél, durvára darálva

Egy nagy keverőtálban alaposan összekevertem a vajat a sajtokkal, a dióval, a sóval és a cayenne borssal. Apránként hozzáöntöttem a lisztet, s kézzel jól összegyúrtam. A tésztát 5 kisebb gombócra osztottam, s mindegyikből egy-egy kb. 2,5 cm átmérőjű rudat formáltam.

A rudakat folpackba csomagolva a mélyhűtőbe tettem. Ebben az állapotban viszonylag sokat elidőzhet, bármikor előkaphatjuk, ha váratlan vendég esik be. Persze ne úgy használjuk, hogy fejbe csapdossuk vele az illetőt, inkább vágjuk fel egy éles késsel vékony szeletekre és 180C°-ra előmelegített sütőben 15 perc alatt süssük aranybarnára.

Állítólag 2 hétig is eláll, félek nálunk nem fogja megérni ezt a kort…..

Az eredeti recept itt található: A Yankee is a Southern Kitchen