Végre egy olyan angolszász ünnep, amit szívesen meghonosítanék itthon. Palacsinta-nap. Kell ennél jobb? Kíváncsi vagyok ezt még miért nem karolták fel a palacsintasütőgyártók. Vagy a lisztes cégek. Vagy bárki…

Érdekes módon, már általános iskolában is tanultam erről a napról, de csak néhány évvel ezelőtt állt össsze bennem a kép, hogy tulajdonképpen ez egy nálunk is létező – bár kevésbé hangsúlyos – ünnep megfelelője.

Párhuzamosan a mi húshagyó keddünkkel a briteknél is a farsangi időszak lezárása ez a nap, felkészülés a Húsvétot megelőző 40 napos böjtre. És miért pont palacsinta? Mert ezzel elhasználták az összes megmaradt “bűnös anyagot” – mint a vajat, tojásokat és cukrot.

És hogy milyen hagyományok kötődnek ehhez a naphoz Angolhonban? Az iskolákban és a kisebb közösségekben ilyenkor palacsinta-versenyt tartanak, amiről persze nekem mindjárt a Palacsintás király és Kökényszemű Katica jutott eszembe (van-e ki e mesét nem ismeri?). Azonban itt nem a mennyiség a lényeg, hanem egy bizonyos távolság minél gyorsabb megtétele – lehetőleg futva – és közben a palacsinta adott számú feldobása – és persze elkapása – a sütőedényben.

A hagyomány eredete még viccesebb – egy Olney-i háziasszony annak idején annyira belefeledkezett a palacsintasütésbe, hogy csak a misére hívó harangszó ébresztette rá kötelességére. Ekkor azonnal futva indult a templomba, kezében a sietség hevében ottmaradt palacsintasütővel. Ebben a városkában egyébként már 1445 óta tartanak ilyen versenyeket.

Na én nem kezdtem el futni palacsintasütés közben – a nagy hóban nehéz is lett volna – viszont a családom legnagyobb örömére ipari mennyiségű palacsintát gyártottam és az egész menüt eköré szerveztem.

Zöldségkrémleves pestos palacsintacsigákkal

Diós-spenótos rakott palacsinta

Görög joghurtos angolszász palacsinta áfonyaöntettel

(és persze sok-sok sima kakaós palacsinta – nálunk az csúszik a legjobban mindenkinek.)

De kezdjük az elején, természetesen a levessel:

Zöldségkrémleves pestos palacsintacsigákkal

1 fej hagyma (újhagyma még jobb, de a hó elvágott a bolttól)

kb. 4 közepes krumpli

1 répa

egy fél paszternák

kb. 5 dl zöldségleves alaplé

2 dl víz

babérlevél

só, bors

2 ek görög joghurt + a tálaláshoz

egy kevés maradék palacsintatészta (kb. 3 palacsintányi)

2 nagy tk pesto (üveges is megteszi, én saját készítésű rukkola-pisztácia pestot használtam, recept itt)

A leveshez kevés olajon megpirítottam az apróra vágott hagymát, rádobtam a felkockázott zöldségeket, felöntöttem a vízzel és az alaplével, beledobtam a babérlevelet, sóztam, borsoztam és magára is hagytam egy darabig.

Amíg a leves békésen fődögélt magában, szánkóztunk egyet megsütöttem a palacsintákat a levesbetéthez. Ehhez a gyermekeim gyanakvó tekintetétől követve belekevertem a pestot a palacsintatésztába, és a kellemesen zöldes árnyalatú tésztát a szokásosnál kicsit szárazabbra sütöttem. (És próbáltam elhárítani a lelkes kakaószórásra irányuló tevékenységeket…) Miután teljesen kihűlt, szorosan feltekertem és visszatértem a leveshez.

Ellenőriztem, hogy megpuhultak-e a zöldségek (kb. 30-35 perc újraforrástól, kislángon) és ha igen, ment bele még 2 ek görög joghurt és már jöhetett is Bamix botmixer barátom – akiről már kéne bővebben is írnom – és néhány másodperc alatt bársonyos pürét varázsolt a levesből.

Tálaláskor még kevés joghurttal díszitettem és a szorosan feltekert palacsintákból vágott csigákkal kínáltam.