A fingerfood jelentése attól függ, ki szeretné azt pontosan meghatározni. Ha a gyerekeimre bíznánk ezt a dolgot, valószínűleg az ételek nagy része ebbe a kategóriába esne – voltak már próbálkozások a cérnametéltes húsleves evésére is kézzel.
De az igazi definíció nem is esik túlságosan mesze ettől: tulajdonképpen olyan ételek ezek, amiket kézzel eszünk kés és villa helyett. Igazi buli-kaják, melyeket tényleg csak úgy hipp-hopp a szájába dobál az ember – apró húsgolyók, olívabogyós sajtkockák, mini pizzák.
Szerintem nincs olyan gyerek, aki ne imádná, ha végre legálisan kézzel lehet enni az ebédlőasztalnál! Ennél már csak az jobb, ha olyan az étel, amitől jó ragacsosak, maszatosak is lesznek.
A fenti kategóriáknak mind eleget tesz ez a citrommal, mézzel, babérlevéllel és durvára tört borssal fűszerezett csirkeszárny, amit rozmaringos sült krumplival és paszernákkal ettünk.
(A recept a kedvenccé avanzsált Nigel Slater the kitchen diaries című könyvéből került elő)
Citromos-borsos sült csirkeszárnyak
1 kg csirkeszárny
egy citrom
2 ek méz
5 babérlevél
1 ek szemes feketebors
2-3 ek olívaolaj
Maldon füstölt sópehely
A sütőt 200ºC-ra előmelegítettem.
A csirkeszárnyakat megszabadítottam a felesleges tollmaradványoktól – miért van az, hogy a biocsirkén mindig több van ebből? – és a szárny felső harmadát behajtogattam a húsos alsó rész alá, hogy szép háromszögeket kapjak.
Egy alkalmasnak tűnő tepsibe sorakoztattam őket és ráfacsartam a citrom levét. A citromhéjat szeletekre vágtam és a szárnyak közé dugdostam a babérlevéllel együtt. A mézet vékony sugárban rácsurgattam, majd a durvára tört bors is a husikra került. Bőven meghintettem a sópehellyel végül az olajjal nyakonöntve már mehetett is a sütőbe.
Kb. 50-55 perc alatt sült ropogósan puhára.
Vélemény, hozzászólás?