Nemrégiben egy színházi est előtt a nagyfiammal betértünk a CoffeeHeaven egyik kirendeltségébe. Megjegyzem horribilis árakon adják a kávét, ellenben nagyon finomak. És a gyerek diák-kedvezményével már nem is olyan szörnyű. (A kamasz gyerek előnyei 1. és egyben utolsó részét olvashattátok)
A kamasz gyerek pedig nemcsak kávét szeretne, de persze éhes is. Jó legyen, egyszer élünk. Mazsolás-fahéjas bagel, Philadelphia sajtkrémmel és eperlekvárral (Bonne Mamman, pici üveges, rém cuki – persze eltörtem) tálalva. A bagelt toast-sütőben melegítették, így persze közel sem járt az eredeti állaghoz, az ízek viszont nagyon egyben voltak.
Szóval kamasz gyerek kávét kér, etetni kell és utána még reklamál is, hogy én miért nem csinálok ilyet otthon. És igaza van. Miért ne?
*NB: valóban sajtkrémmel és eperlekvárral klasszikus és nagyon finom de hajszálvékony sonkával, juhsajttal és aszalt paradicsommal sem egy utolsó élmény…..
*NB2: az eredeti recept egy éjszakányi pihentetést ír a hűtőben, nekem néhány óra után is tökéletes lett a végeredmény
Mazsolás-fahéjas bagel
kezdőtészta (sponge)
4 bögre liszt (kb. 510 g)
1 tk száraz élesztő
5 dl langyos víz
továbbá
3¾ bögre liszt (kb. 450 g)
1 tk száraz élesztő
1 púpos ek sikér (bioboltokban kapható)
1 ek fahéj
5 ek nádcukor
2¾ tk só
2 tk malátapor (én a gyerekek pótkávéjából loptam)
150 g mazsola
a tetejére
1 tojás, enyhén felverve
A kezdőtészta alkatrészeit egy műanyag keverőlapáttal nagyjából összekevertem, majd letakarva, szobahőmérsékleten kelni hagytam.
(Közben elmentem, kicsit dolgoztam és hazahoztam a gyerekeket)
A kezdőtészta eközben szép buborékosra változott. Ekkor hozzákevertem a többi alkatrészt (a lisztből az utolsó 50 grammot már apránként, a dagasztás alatt adagoltam hozzá, csak annyit, amennyit még felvett a tészta) és a dagasztógépemre bíztam a dolgot. Kisebb teljesítményű gépnél érdemes nem állvánnyal, hanem kézzel dolgozni, mert a tészta nagyon sűrű, ruganyos lesz.
A tésztát egyből 12 egyforma részre osztottam. Mindegyik darabból zsemleszerű formát csináltam, a közepébe a hüvelykujjammal egy lyukat fúrtam és ezt tágítva próbáltam a külső részt egyenletesre formázni. (Előzőleg a hengert-formázok-összeragasztom elvet követtem, de úgy nekem nehezebb egyenletes vastagságot előállítani)
Az előkészített tésztát letakarva szobahőmérsékleten hagytam pihenni olyan 25-30 percet. Ekkor úszópróbának vetettem alá hogy meglássam, kellőképpen lebeg-e a víz felszínén.
Egy kisebb lábasban vizet forraltam és beledobtam a próbadarabot – ha szépen felúszott a víz felszínére, akkor kellő mennyiségű levegő keletkezett a tésztában, ha elsüllyedt, akkorboszorkány még néhány perc kelesztésre volt szükség.
Ezután a tepsibe (sütőpapírra) sorakoztatott karikákat a hűtőbe raktam, s elvittem a csemetéket néptáncra.
Miután ezen anyai teendőmet is sikeresen abszolváltam, már csak a főzés-sütés volt hátra.
Előmelegítettem a sütőt olyan 210ºC-ra és feltettem egy nagy – inkább széles, mint mély – edényben vizet forrni.
A bageleket négyesével a forrásban lévő vízbe potyogtattam (oldalanként egy percet kaptak) majd visszapakoltam őket a tepsibe. Az így előkészített tésztákat lekentem a tojássárgával és mehettek is a sütőbe, ahol 15-20 perc alatt gyönyörűre sültek.
smittenkitchen receptje alapján, aki viszont Peter Reinhart receptjét használta
