Archive for » február, 2010 «

Csicsóka csőben sütve – parmezánnal és kakukkfűvel

untitled

Csicsóka, vagy ahogy a művelt angol mondja: jeruzsálemi articsóka :-)

Magam is meglepődtem, mikor arról olvastam, hogy a csicsóka közeli rokona a napraforgónak. A felhasználása azonban jelentősen különbözik tőle, lévén, hogy a gyökerét fogyasztjuk. Régen vidéken sokat használták, a “szegények krumplijának” is hívták, igénytelen növény, gyakorlatilag kipusztíthatatlan.

Sajnos mára már szinte teljesen kikopott az étrendünkből, pedig a cukorbetegségben szenvedőknek (is) hasznos segítség lehet – magas rost-, inulin-, és fruktóztartalma miatt nagyon ajánlatos a diétába illeszteni.

Állaga leginkább a krumplira emlékeztet, de sokkal jellegzetesebb, kicsit földes íze van. Nekem nagyon ízlik. Meg is örültem, mikor Jamie Oliver egyik könyvében (The Return of the Naked Chef) találtam egy szimpatikus csicsókareceptet. Hetekig motoszkált az agyamban, hogy meg kéne csinálni, azt a jó kis Jamie féle diós-csicsókás dolgot. Majd szembesültem vele, hogy az eredeti receptben nincs is dió. Mindegy, az enyémben lett.

Csőben sült csicsóka

200 ml tejszín

100 ml tejföl

2 gerezd fokhagyma

1 citrom leve

4-5 ág kakukkfű,  a levelek az ágakról leszedegetve

100 g reszelt parmezán

só, bors

1 kg csicsóka, meghámozva, kisebb csíkokra vágva

kb. 2 szelet szikkadt kenyér, aprítóban durvára darálva, vagy 2-3 marék zsemlemorzsa

1 marék dió, durvára vágva

A sütőt előmelegítettem 220ºC-ra.

Egy tálban összekevertem a tejszínt és a tejfölt, belefacsartam a citromlevet, ment hozzá az összenyomott fokhagyma, a kakukkfű fele és a parmezán háromnegyede valamint só és frissen őrölt bors.

Beleszórtam a csicsókaszeleteket,  jó alaposan összeforgattam és az egészet egy sütőtálba terítettem.

Végezetül a durvára darált kenyérmorzsát összekevertem a maradék sajttal, dióval és a kakukkfűvel, a csicsóka tetejére szórtam, alufóliával letakartam és a sütőbe toltam.

45 percig sült letakarva, majd még 20-25 percig az alufólia nélkül. Köretként is jól funkcionál, de vega főfogásként is megállja a helyét.

Hogy jól induljon a nap

savanyukaposzta_tokmagolaj

Télen mindig gond a vitaminfeltöltés. Primőröket nem veszek, a fagyasztóláda gyümölcstartalékai is vészesen megcsappannak már február tájékában és az almát is unom már.

Ekkor jön el a savanyú-káposzta ideje, amit valami rejtélyes oknál fogva a gyerekeim csak magában hajlandóak megenni – ételbe főzve kizárt. Jól mutatnak, mikor a piacon mindegyik kap a kezébe egy-egy zacskó káposztát, s abból falatoznak. Arról nem is beszélve, hogy fejenként 100 forintból megúszom a “vegyünk-valami-finomat-a -piacon” műsorszámot.

Magamat újabban ezzel a rém egyszerű salátával (?) kényeztetem reggelente, s csak halkan súgom, hogy nemcsak az ízlelőbimbók területén, hanem hasi tájékon is kellemesen elindítja a napot (főleg ha egy tejeskávét is utánaküld az ember….).

A kicsit átmosott, kicsavart savanyúkáposztát egy tálba tettem, meglocsoltam egy evőkanálnyi hidegen sajtolt tökmagolajjal és megszórtam 2 evőkanálnyi szárazon megpirított magkeverékkel (szezám-, len-, és tökmag). Jól összekevertem és már kész is a reggeli. Az egyszerűség gyönyörködtet.

Szecsuáni borsos biscotti

szecsuani_biscotti

Mert nincs is jobb, mint reggel ugyanazt a számot meghallgatni minimum ötvenszer, egyre nagyobb hangerővel (éljen a síszünet). A túlélés egyik módja, ha éppen van kéznél valami jóféle keksz, amit az ember elmélyülten mártogathat bele a reggeli kávéjába (ahelyett, hogy a gyerekeit mártogatná valamibe).

A kekszet a szecsuáni bors teszi pikánssá, és érdekes módon semmifajta zsiradékot (se vaj, se olaj) nem tartalmaz – bevallom én is percekig kerestem a receptben az erre utaló jeleket, de tényleg nem kell bele.

És hogy Ti se ússzátok meg, alant található az emlegetett zenemű – ami amúgy zseniális, mint Szalóki Ági általában. Csak úgy 1 óra után….. na, inkább eszem még egy sütit.

Áfonyás-pisztáciás biscotti szecsuáni borssal

300 g liszt

1,5 tk sütőpor

150 g nádcukor

1 tk őrölt szecsuáni bors

3 tojás

50 g sózatlan pisztácia

75 g aszalt áfonya

  • A sütőt előmelegítettem 180 ºC-ra és egy nagy, lapos tepsibe sütőpapírt terítettem.
  • A lisztet, sütőport, cukrot és a szecsuáni borsot összekevertem a robotgépem keverőtáljában. beraktam a dagasztókarokat, majd a tojásokat egyesével hozzáütve hagytam, hogy szépen összedolgozza a tésztát. Beleszórtam a pisztáciát és az áfonyát is, és ezekkel is jól összedolgoztam.
  • A tésztát kétfelé szedtem és mindkettőből egy-egy 4-5cm széles rudat formáltam.
  • Az előmelegített sütőben 20-25 perc alatt világos aranybarnára sütöttem.
  • 10-15 perc pihenő után ujjnyi vastag szeleteket nyestem belőle és tepsibe fektetve visszaküldtem a sütőbe még 10 percre. Így lesz igazán kétszersült (bis-cotti)

Tessék hozzá zenét bekapcsolni :-)

Diópesto

dios_pesto

Kicsit szokatlan pesto, hiszen zöld alig akad benne, a dió uralja az egészet. Viszont rendkívül finom volt frissen kisült hagymás kenyérrel, Philadelphiával felturbózva szendvicskrémnek, vagy tejszínnel és kéksajttal tésztára.

Eredetileg kakukkfű kellett volna bele, ehelyett petrezselyem került hozzá – nekem az sokkal jobban harmonizált most a dióval (meg kakukkfű különben sem volt itthon)

Dió-pesto

1 jó nagy bögrényi dió,  szárazon megpirítva

kb. 5 dkg reszelt parmezán

1 gerezd fokhagyma

só, bors

3-4 olajban eltett aszalt paradicsom

jó minőségű olívaolaj

1 ek dióolaj

néhány csepp balzsamecet

egy fél csokor petrezselyem

Az összes hozzávalót az aprítóba zúdítottam és néhány gombnyomással már kész is volt a pesto. Én szeretem darabosan-rusztikusan, de persze egészen krémesre is lehet dolgozni

Vodka+rozmaring+narancs

vodka_rozmaring

Valentin-(hó)napi szívecskék helyett (lassan már február elején kezdődik az őrület) egy kellemes koktél vacsora utánra. Rozmaring-mániám kicsúcsosodásaként egy adag vodkába beáztattam néhány ágacskát “rossz-nem-lehet” alapon. Nem is lett. Egy pohár frissen facsart narancslével messze túlmutat a zsenge lánykoromban fantával felöntött vodkán.

Az elkészítése pedig rémesen egyszerű: 2 db (kb. 10 centis) alaposan megmosott rozmaringágat leöntöttem olyan 2,5 dl vodkával, majd lezárva néhány napra a kamrába tettem. Mikor már nem bírtam tovább, narancsot facsartam és a leszűrt vodkával ‘dúsítottam’.

Datolyás-diós finomság – a gyerekek örömére

datolya-dio-keksz

Ilyen nehéz ügyem még nem volt a fotózással. És ilyen rekordsebességgel sem fogyott el még süti nálunk. Előrelátóan félreraktam 5 darabot – hiába, no, néha a gasztroblogger-énem kerekedik fölül….

Na de azt a felháborodást láttátok volna, mikor kiderült a dugi-süti léte! A gyerekek nagyon csúnyán néztek rám, és végig ott nyüzsögtek, mikor ehetik már meg a fotóalanyokat :-)

A süti maga rém egyszerű, csak dió, datolya és egy kevés nádcukor (persze itt is húztam az előírt adagon) amit a tojásfehérje fog össze.

A Kossuth Kiadó: Aprósütemények című könyvében találtam a receptet, ahol datolyás finomság és édes kényeztetés címen is szerepel. Hát, végülis mindkét elnevezés tökéletesen illik rá.

Datolyás-diós finomság

2 tojásfehérje

80 g nádcukor (eredetileg 180!!) – helyett nyírfacukor

170 g datolya (kimagozva)

170 g dió

1 citrom leve és reszelt héja

1 ek kakaó

A sütőt előmelegítettem 170 ºC-ra és kikészítettem két sütőpapírral kibélelt tepsit.

A datolyát finomra vágtam (ez volt a recept legmacerásabb része), a dió felét aprítóban egész apróra daráltam, a másik felét csak olyan durvábbra.

Egy tálban picit felvertem a tojásfehérjéket, majd hozzákevertem az összes többi hozzávalót.

A sütőlapokra teáskanállal kis halmokat szaggattam, kicsit ellapítottam őket és a meleg sütőben 25-30 perc alatt aranyszínűre sütöttem.

Pillecukor (aka marshmallow) házilag

marshmallow

Már egy ideje ez is fent volt az “elkészítendő” dolgok közt – mióta csak megláttam a Baked fiúk könyvében. Az alkalmat azonban az új “gyerekeim”szolgáltatták – hiszen mivel is lehetne jobban lenyűgözni egy csapat kamaszt?

A szemléltetés híve vagyok. ha már tanulunk a “marshmallow”-ról, akkor meg is mutatom nekik milyen. És mennyivel menőbb egy házilagos változattal megkínálni őket, mint egy zacskós boltival.

Azt persze mondanom sem kell, hogy az igazi gyermekeim körében is osztatlan sikert aratott a pillecukor – már jöttek is az ötletek, mivel lehetne színezni, ízesíteni. És persze nyáron a nyársra is húzzuk alkalomadtán. Addig meg akár csokifondübe is lehet mártogatni.

Az előállítás valóban pofonegyszerű, semmi különleges dolog nem szükségeltetik hozzá, csak egy jó elektromos habverő – a legjobb, ha állványos, így egyszerűbb a folyadékokat összekeverni. A külföldi receptekben kivétel nélkül megtalálható kukoricaszirupot simán mézre cseréltem, a cukor felét pedig nádcukorra.

És hogy nekem ízlett-e? Köztudomásúlag nem vagyok nagyon édesszájú, és ez hogyismondjam…. tulajdonképpen tömény cukor. Meghagytam a gyerekeknek. Viszont forró csoki tetejére szórva (ahogy nemrég Makkánál is láttam) igazán a szívembe lopta magát.

Pillecukor (marshmallow)

4 ek zselatin (sima Kotányisat használtam – a lényeg, hogy (étkezési)  zselatin legyen, tortazselé, befőző zselésítő NEM játszanak)

1,5 bögre víz (1 bögre = 2,5 dl)

330 g cukor (a fele nádcukor volt)

0,5 bögre méz

¼ tk só

kevés vanília őrlemény

¼ bögre porcukor

¼ bögre kukoricakeményítő

A zselatint egy bögre vízzel elkevertem és a keverőtálba öntöttem.

A maradék vizet, a cukrot, a sót és a mézet egy magasabb falú lábasban összeforraltam, majd a lángot a lehető legkisebbre vettem.  Elvileg olyan 126 ºC-ot kell elérnie a szirupnak, ez olyan 7-8 percnyi forralás (kis lángon)

A habverőt bekapcsoltam, elkezdtem keverni a zselatint és közben lassan hozzáöntöttem a forró cukorszirupot. Magasabb fokozatra kapcsolva kb. 8-10 perc alatt gyönyörű hófehér habbá varázsolta a cukros cuccot a gép (ez bevallom eléggé lenyűgöző volt).

Egy 23×33 cm-es tepsit sütőpapírral kibéleltem és egészen vékonyan kiolajoztam. A porcukor-keményítő keverék egy részét beleszitáltam, majd ráterítettem a habos masszát. A tetejét egy olajjal kicsit megkent lapáttal elsimítottam és egy réteg ide is került a porcukorból.

Egy éjszakát állt a pulton, reggel remekül lehetett picit megvizezett ollóval szeletelni. Az oldalakat is meg lehet hempergetni a porcukorba, nekem gyorsabban elfogyott, minthogy erre sor került volna.

Állítólag 3 hétig áll el :-)  Mondanom sem kell, ennek kipróbálására nem került sor.