Archive for » május, 2010 «

Vendégvárás – dióval, kéksajttal

sajt_toltott_keksz

Príma kis vendégváró falatok, a kekszek akár előre is lesüthetőek (de érdemes elzárni őket a család elől) a töltelék pedig variálható, akár kecskesajt, vagy zöldfűszerek is kerülhetnek bele.

Úgylátszik Dokival egyre jár az agyunk, nála is klassz kis előétel falatokat láttam a minap.

Diós-márványsajtos falatok

a kekszhez

150 g liszt

30 g (durvára) darált dió

egy csipetnyi cayenne bors

120 g kéksajt/márványsajt/Roquefort

120 g vaj

1 tojássárgája

40-50 szép fél dió

a töltelékhez

Philadelphia krémsajt

kéksajt

A lisztet, a darált diót és a cayenne borsot az aprítógépbe mértem, hozzáadtam a sajtot és a vajat és morzsásra dolgoztattam a géppel. Végül a tojássárgáját is hozzáütöttem és még néhány gombnyomással összekevertem. Akkor jó, ha egynemű tésztává áll össze.

Két réteg folpack között 2 cm vastag körré nyújtottam és a hűtőbe tettem pihenni. Legjobb, ha egy egész éjszakát ott tud tölteni, de végszükség esetén néhány óra is megteszi.

A pihenő leteltével  alaposan alálisztezett felületen egészen vékonyra nyújtottam a tésztát és kb. 3 cm átmérőjű köröket szaggattam ki belőle. Sütőpapírral kibélelt tepsibe sorakoztattam őket és minden másodiknak a tetejére nyomtam egy szép fél diót.

Egy kevés felvert tojással lekentem a diós tetejű kekszeket, majd előmelegített sütőbe toltam a tepsiket (180ºC) és 12-15 percig sütöttem. A kihűlt kekszeket Philadelphia krémsajt és kéksajt keverékével töltöttem meg.

forrás: GoodFood2008/május

marvanysajtos_keksz

Spárgafagyi-eper-menta

sparga_eper_menta

Nem is igazán fagyi ez, inkább parfé, hiszen a fagyigépemet be sem indítottam hozzá. Talán két éve találtam rá Macikonyha zseniális receptjére, amit azóta is rendszeresen elkészítek – néha csak amúgy mezítlábasan, mascarpone nélkül. A legutóbb még eper sem került bele, csak simán a karamellizált spárgát eszegettem, mikor felötlött bennem, hogy akár spárgából is lehetne fagylaltot csinálni (ha már ugye akár nyúlból is :-)  ). Erre mivel jött haza az uram Vácról, a Desszertszalonból? Nem, nem sütivel és fagyival, csak azzal, hogy spárgafagylaltot is látott.

Nincs új a nap alatt, de azért motoszkált a fejemben a dolog, végül a már bevált receptet alakítottam át. Előételnek és desszertnek is nagyon finom, de akár több fogás közti apró falatként is megállja a helyét egy-egy kis spárgaparfé-bonbon, némi eperöntettel és mentás mascarponéval

Spárgaparfé (12 db)

10-12 szál fehér spárga

2 nagy evőkanál mascarpone

egy nagy csipet só

1 ek nádcukor

kevés vaj

A spárgát megpucoltam és 2-3 centis darabokra vágtam. Egy serpenyőben megmelegítettem a vajat, rádobtam a spárgadarabokat, megszórtam a cukorral és a sóval és kis lángon aranybarnára karamellizáltam. Átpaszíroztam, összekevertem a mascarponéval, bonbon-készítő szilikonformába öntöttem – persze bármilyen szilikonos jégkockakészítő is megfelel a célnak – és a mélyhűtőben kifagyasztottam.

Epervelő

kb. 150-200 g eper

1-2 ek nádcukor

pár csepp citromlé

Az epret leturmixoltam a cukorral, szűrőn átszűrtem és a citromlével ízesítettem.

Mentás mascarpone

150 g mascarpone

egy marék menta

2-3 ek nádcukor

A megmosott mentaleveleket a cukorral aprítógépben összemixeltem – szép zöldes lesz – és a mascarponéval kikevertem.

Tálaláskor a tányérba először az epervelőt raktam, arra ültettem a spárgaparfékat, majd mellékanalaztam a mentás krémet.

Lestyánnal sült csirkecomb

sultcsirke_lestyan

A lestyán – vagy magginövény, ahogy a nagyim hívta – tavaly vált nagy kedvencemmé. Legkedvesebb sógorom főzött vele csudafinom dolgokat, úgyhogy gyorsan kunyeráltam is egy tövet tőlük. Azóta ha elmegyek mellette, mindig megdörzsölgetem a levelét, imádom az illatát a kezemen.

Kicsit a zellerre emlékeztet, de sokkal erősebb, aromásabb az íze, ezért érdemes vigyázni vele, ha mondjuk levesbe használjuk, mert szeret elnyomni minden más ízt. Finoman adagolva viszont csodálatosan aromatizálja az ételt. Nyersen salátába is sokat használom, most pedig a sült csirkecombok bőre alá tömködtem be, hogy a húst is jól átjárja az íze.

Remek vendégváró étel, mi spárgás-kelkáposztás újkrumplit ettünk hozzá.

Lestyánnal sült csirkecombok

10-12 db csirke felsőcomb

10-12 db lestyánlevél

némi kacsazsír

2 friss, zsenge fokhagyma

2 fej friss hagyma

Tschubritza fűszerkeverék (bazsalikom, oregánó, kakukkfű, görögszéna, fokhagyma)

A csirkecombokat sóztam, borsoztam és a bőr és a hús közé betömködtem a lestyánleveleket. Egy nagy cseréptálban megmelegítettem a zsírt és átforgattam rajta a húsdarabokat. Megszórtam a fűszerkeverékkel, mellédobtam a félbevágott hagymát és fokhagymát és letakarva a sütőbe toltam.

180 ºC-on olyan másfél órát sütöttem (ez a combok nagyságától is függ) majd levettem róla az alufóliát és a sütőt grillezésre állítva a bőrét ropogósra pirítottam.

Tavaszi étel őszi napokon….

sparga_ujkrumpli_koret

A múlt héten – a nagy sikerre való tekintettel  – kétszer is elkészült ez az étel. Nem egyértelmű, hogy egytálétel, vagy köret – bár nekem magában jobban ízlett, mivel így is elég sok íz van benne, amit élvezni lehet.

Tele van a tavasz ízeivel – újkrumpli, spárga, friss kelkáposzta – talán hamarosan az időjárás is észbekap és az évszaknak megfelelően viselkedik….

Újkrumplis-spárgás egytál (vagy köret)

1 kg újrumpli

kb. 125 g húsos szalonna (kolozsvári)

1 csomag spárga

egy fél fej kisebb kelkáposzta

1 nagy csokor petrezselyem

1 marék bazsalikom

pár levél menta

só, bors

A szalonnát apró kockákra vágtam és 2 ek olajon kisütöttem. A szalonnakockákat kiszedegettem a zsírból és egy tányérre félretettem.

A zsiradékos serpenyőbe dobtam a felkockázott újkrumplit, sóztam, borsoztam és fedő alatt félpuhára pároltam. Közben a spárgáka tmegpucoltam és kb. 2 centis darabokra vágtam, a kelkáposztát pedig felcsíkoztam.

A félig megpuhult krumplihoz adtam a spárgát és a kelkáposztát, összekevertem és visszatettem rá a fedőt. Ennek már nem kellett sok idő, mert azt akartam, hogy a kelkáposzta és a spárga is roppanós maradjon.

A végén rádobtam a felaprított zöldfűszereket, sóztam, borsoztam, majd a félretett szalonnakockákkal megszórtam.

Aphrodité asztalára – egy kis csokifagyi (VKF! XXXIV.)

csokifagyi

Gyurkovics Tibor: Lány-szerelem
Nagyon meggondolandó
kivel fekszel egy ágyba
milyen az otellója
milyen a muskotálya
milyen legyen a padló
milyen legyen a szék
mire az ember lánya
leteszi mindenét
a jersey blúzt a szoknyát
a bugyit kombinét
nagyon meggondolandó
milyen legyen a szája
a mosolya a bokája
a pihéje a bája
milyen legyen az utca
ami hozzá vezet
milyen legyen a város
a kert a kerület
lesz-e szemében őrült
lángolás amitől
felgyullad a világ is
ha a lány nekidől
Nagyon meggondolandó
mert aztán ott a lány
magában a szobában
meztelenül csak áll
szedegeti a cuccát
gyönyörű rongyait

meztelen köldökével
világokat vakít
kapkodja visszavenni
a szoknyát a tüdőt
szapora lélegzését
milyen volt azelőtt
nagyon meggondolandó
kit hogy lehet szeretni
milyen legyen az arca
milyen legyen a szék
mire az ember lánya
leteszi mindenét
milyen az íze szája
emléke muskotálya
a poharában a bólé
az üvegében a sörlé
az asztalán a sercli
mert van ahonnan többé
már nem lehet magunkat
sohasem visszavenni.

Azt gondolom, ehhez nem is kell többet hozzáfűzni. Duende felhívására egy egyszerű, de annál finomabb édesség. Egyszerű, mint a vágy.

A csokoládéfagyi természetesen megint David Lebovitz könyvéből való (kisebb változtatásokkal), amit nemrégiben puhakötésben, némileg szolidabb áron is kiadtak – de sajnos még mindig csak angolul – fagyirajongóknak kötelező!!!

Csokoládéfagylalt

300 ml tejszín

450 ml tej

3 ek jó minőségű kakaópor

140 g étcsokoládé (70 %)

egy csipet só

egy vaníliarúd kikapart belseje

170 g nádcukor

5 tojássárgája

A tejszínt és 150 ml tejet összemelegítettem, majd a kakaóport alaposan feloldottam benne. Forrpontig hevítettem, aztán a tűzről lehúzva az apróra tört csokoládét belekevertem és hagytam teljesen feloldódni.

A maradék tejet, , a cukrot, a vaníliát és a sót megmelegítettem. A tojássárgákat enyhén felvertem, és a meleg tejet apránként, óvatosan hozzákevertem, nehogy összekapjon.

A tűzre visszatéve – a lehető legkisebb lángon – sűrű krémet főztem belőle. Itt megint kiemelném a türelem és a folyamatos kevergetés fontosságát.

A sűrű vaníliakrémet a csokoládés masszához szűrtem, majd miután szobahőmérsékletűre hűlt, a hűtőbe küldtem – általában éjszakára szoktam betenni. Reggelre kelve már csak a fagyigép gondjaira kellett bíznom, s máris jól indult a nap…..

A tökéletes házi ropi

ropi1

Mert a grissini is jó, persze. Csak őszintén szólva annyira utálom sodorgatni. Így rögtön lecsaptam az ötletre, hogy mennyivel egyszerűbb a tésztagyártó gépen áttolni a nyers tésztát. Gyorsabb is és gyönyörű, szabályos, ropogós  pálcikákat kapunk. Tapasztalatból mondom: abbahagyhatatlan.

Az ízesítéssel pedig a végtelenségig lehet játszani, nálam először némi fokhagyma és oregánó került bele. A képen lévő változatba pedig Gabojszától kapott szárított paradicsom porrá őrölve és az olaj is egy másik fajta aszalt paradicsom olaja volt.

Házi ropi

160 g finomliszt

90 g teljeskiőrlésű liszt

kb. 150 ml víz

1 zacskó szárítot élesztő (7 g) vagy 2 dkg friss

1 tk cukor

1 tk só

2 ek olaj

1 ek porrá őrölt szárított paradicsom (opcionális)

Az összes hozzávalót jó alaposan összegyúrtam – azaz bevallom ezt a dagasztógépem krémkeverő lapátjára bíztam. A lényeg, hogy nem egy kelt tészta-jellegű dolgot kapunk, hanem egy tömör gombócot, mint mikor friss tésztát készítünk.

Egy jó másfél órát pihenni hagytam, majd négy részre vágtam. Először nagyjából téglalap alakúra lapítottam, majd átengedtem a tésztagyártó legvastagabbra állított alapfején. Akárcsak tésztakészítésnél, addig hajtogattam, amíg egy sima felületű, kb. 20-30 cm hosszú csíkot nem kaptam. Ezután a szélesmetélt-készítőn (ez olyan 6-7mm-es csíkokat vág) küldtem át a csíkokat, majd szétválasztva őket, sütőpapírral bélelt tepsikbe fektettem.

Mire mind elkészült, már tolhattam is be az első adagot (az addigra meg is dagadt kicsit) a 200ºC-ra előmelegített sütőbe, ahol tepsinként olyan 9-10 percig sültek.

Igazi, vékony, roppanós finomság a végeredmény, egy üveg bor mellé a tökéletes ropogtatnivaló (nagyobb társaságnál érdemas duplázni, ez egy olyan kisebb, családi adag)

Induljon a fagyiszezon – elsőnek egy fahéjas

fahejas_fagyi

Edit barátnőmtől kaptam ajándékba egy egész dobozkányi valódi fahéjat – egyenesen Ciprusról. Tűnődtem egy darabig, mibe kéne használni belőle, de ahogy a nap kisütött, egyértelmű volt, hogy itt az ideje munkába állítani végre a fagyigépet.

És ha fagyi, akkor persze David Lebovitz könyve is előkerült, benne egy remek fahéjas fagylalt recepttel. A különlegessége abban rejlik, hogy a fahéjdarabokat csak jó alaposan kiáztatjuk/főzzük a tejes-tejszínes keverékben. Így végeredménynek egy vaníliafagyinak látszó finomságot kapunk, ám az íze sokkal erősebb, összetettebb és aromásabb lesz, mintha őrölt fűszert használtunk volna.

A maradék tojásfehérjékből pedig porcukorral felverve remek kis habcsók-tálkák süthetők, ami a tálaláshoz is jól jön – és a gyerekek is szeretik.

A jó fagyialapnak pedig mindössze két titka van:

  • a jó minőségű alapanyag: én most a Csikós András féle, nem homogénezett, 3,5%-os tejet és szintén tőle származó tejszínt használtam
  • a másik pedig a folyamatos, kitartó keverés, így szép homogén, sűrű krémet kapunk (és nem rántottát) érdemes rászánni azt a 10 percet.

Régebbi fagylaltokat itt találhattok.

Fahéjas fagylalt

500 ml tej

250 ml tejszín

150 g nádcukor

egy csipet só

kb. 10 darab fahéj rúd, összetörve

5 tojássárgája

A tejet, tejszínt, cukrot, sót és a fahéjdarabokat egy lábasba tettem, forrpontig melegítettem, majd a tűzről lehúzva, letakarva állni hagytam.

Egy-másfél óra elteltével kihalásztam belőle a fahéjdarabokat, majd visszatettem a tűzhelyre melegedni. Közben a tojássárgákat kézi habverővel alaposan összekevertem. A meleg tejszínes keveréket nagyon lassan, apránként, folyamatos keverés mellett a tojáshoz öntöttem.

Így az egészet visszarakva a tűzre (a lehető legkisebb lángon – óvatosabbak gőz felett is csinálhatják) folyamatos kevergetés mellett sűrű krémet főztem belőle. A legjobb célszerszám ehhez tapasztalataim szerint egy szilikonos spatula, ezzel folyamatosan le lehet szedni az edény oldaláról és aljáról a sűrűbb részeket. Tényleg fontos a kis láng, az odafigyelés és a szüntelen keverés.

Amikor elérte a kellő állagot, egy másik edénybe öntöttem át, esetleg ezt lehet hideg /jeges vízbe tenni, hogy leálljon a melegedési folymat. Trükkös dolog ez, mert ha csak simán levesszük a tűzről, a kis szemtelen még akkor is képes rántotta jelleget ölteni. Tehát menjünk elébe és hűtsük le időben.

Miután szobahőmérsékletre hűlt, még a hűtőben is pihent egy éjszakát, utána mehetett is a fagyigépbe.

Kávéba is isteni!

A zenét pedig egy – immár 20 éve a kedvencemmé vált zenekar szolgáltatja, akik még mindig tudnak valamit: