Archive for » augusztus, 2010 «

Ploughman’s szendvics – az angol szántóvetők ebédje

sajtos_mustaros_szendvics

A “ploughman’s lunch” igazi angol csemege. Nem más mint egy jó szelet sajt (többnyire cheddar), némi friss, ropogós kenyér,  savanyúság és vaj. Kínálhatnak még mellé almát, sonkát és főtt tojást is, és persze elmaradhatatlan mellőle egy jó pohár sör.

Gyakorlatilag a szalonna-hagyma-kenyér megfelelője a szigetországban, ezt csomagolták be anno a földekre induló férfiaknak a gondos angol menyecskék. A nevét  viszont a hatvanas években terjedő sajtgyári PR-nak köszönheti, és azóta ikonikus étellé vált Nagy-Britanniában, szinte minden pubban megtalálható. A pontos összetétele vidékenként eltérhet, de jó angol szokás szerint mindig a helyi jellegzetességeket, a helyi termelők finomságait tartalmazza.

Divatos terminussal élve ez egy újragondolt változata a hagyományos ‘ploughman’s lunch’-nak, a mustár, a paradicsom és a sajt nem mellé, hanem bele került. Én így is teljesnek éreztem, de Férj szerint némi kolbász azért jól jön hozzá.

Ploughman’s szendvics – mustáros, sajtos, paradicsomos bucik

450 g Pásztói kenyérliszt

50 g Pásztói teljes kiőrlésű rozsliszt

300 ml tej

egy zacskó porélesztő (7g)

25 g vaj

1,5 tk só

2 ek magos mustár

200 g érett cheddar sajt

250 g koktélparadicsom, félbevágva

A tejet és a vajat picit megmelegítettem, épp csak annyira, hogy a vaj elolvadjon. Közben a lisztet, a porélesztőt és a sót összekevertem egy tálban, majd a tejes keveréket hozzáöntve a dagasztógépemre bíztam a továbbiakat. Persze azért közben figyeltem, hátha kell még egy kis tej (kellett) vagy netán liszt.

A tésztát meleg helyen duplájára kelesztettem.

A sütőt előmelegítettem 200 ºC-ra. A megkelt tésztát kinyújtottam (olyan 30×40 centisre) és megkentem a mustárral. Rászórtam a sajt kétharmadát, majd a a tészta kétharmadát középre hajtottam, a másik kétharmadát pedig erre rá – a vajas tésztát szokták így levélszerűen hajtogatni.

Így letakarva is kelesztettem még félórácskát. Ezután hatfelé vágtam, vágott felével fölfelé fordítva az alján összenyomkodtam a tésztát, hogy ne folyjon ki alul az anyag. Ezáltal a teteje zsebszerűen szétnyílt, ide bedugdostam a paradicsomokat és a maradék sajttal megszórva küldtem az előmelegített sütőbe. 25-30 perc alatt gyönyörű aranybarnára sült.

forrás: GoodFood 2010 August

Nagymama krémes szilváslepénye

szilvas_kremes_lepeny

Úgylátszik bennem maradt ez a baltonfüredi fíling, mert a GoodFoodok lapozgatása helyett előszedtem a nagyim által rámhagyományozott recepteskönyvet – stílszerűen ‘Nagyanyáink sütötték’ a címe. Klasszikus oldschool receptgyűjtemény, megbarnult lapokon, ömlesztve, képek nélkül. De nemcsak a képeket, hanem mindenféle sütés-technikai információkat is nélkülöz – mint például a tepsi mérete, a sütő hőfoka, vagy egyáltalán a sütés hossza. Ilyeneket ír, hogylassan sütjük megkizsírozott tepsibe tesszük és megsütjük, lassú tűznél szárítjuk, amennyit felvesz, stb.. Emlékszem, a nagyim is mindig így érzésre sütött. És vannak dolgok, amiket én is így csinálok, csak a blog miatt szoktam méricskélni, mert tudom milyen utálatos, mikor megkérdezek valakit egy receptről és csak rébuszokban beszél.

Mivel éppen szilva volt itthon, egy krémes szilváslepényt készítettem, kicsit átvariálva a receptet. Meglepő módon a kelt-tészta alap másnap sokkal finomabb volt, a krémtől egészen linzeresre puhult.

Krémes szilvás lepény

a kelt tésztához:

60 dkg liszt

2 dkg élesztő

1 dl langyos tej

6 dkg nádcukor

csipet só

1 tojás

5 dkg darált dió

5 dkg puha vaj

50 dkg magozott szilva és ringló vegyesen

a tetejére:

1 dl tejszín

1 tojás

2 tojássárgája

4-5 ek nádcukor

némi fahéj és vanília

A kelt tészta hozzávalóiból (a szilvát kivéve) lágy tésztát dagasztottam (én raktam bele most egy kis teljeskiőrlésű rozslisztet is, ezért picivel több tejre volt szükség) majd meleg helyen kelni hagytam.

A sütőt előmelegítettem 190ºC-ra és egy 35×35 centis tepsit sütőpapírral kibéleltem. A megkelt tésztát lisztezett felületen kinyújtottam és úgy raktam a tepsibe, hogy 1-2 centis pereme legyen körben. A megmosott, feldarabolt szilvát rászórtam és az előmelegített sütőbe toltam. Olyan 35 perc elteltével a tejszínes keveréket is ráöntöttem és így sütöttem még 20 percet.

Kihűlve szeleteltem, de nekem igazán másnap ízlett.

Maradjunk még egy kicsit Füreden…..

jokai_villa_I

Miután letudtuk a cukrászdát és csillapítottuk koffein és cukoréhségünket, ideje volt, hogy a család kulturális betevőjét is letudjuk a napra. Bár Férj kitartóan a pacalt emlegette, mi mégis a Jókai Villa felé vettük az irányt.

A hangulatos kis villa a part közelében, nem messze a a Szívkórháztól található. Jókai 1867-ben vásárolta a telket, és sok nyarat töltött itt feleségével, Laborfalvi Rózával együtt. Többek között Az aranyember című regénye is itt íródott, sokszor fel is tűnik benne a balatoni táj.

A villa, és benne a kiállítás nem túl nagy, gyerekekkel is kényelmesen bejárható. Az enyéimet elvarázsolta Jókai fogadott lányának  baldachinos ágya, Laborfalvi Róza karcsú derekú ruhája, a kártyaasztal és a rengeteg korabeli használati tárgy, aminek egy része az író saját, személyes tulajdona volt.

Engem persze legjobban a konyha fogott meg, benne is a fenti idézet. Mennyi igazság, milyen szépen megfogalmazva. Olyan jó volt egy félórára belemerülni ebbe az időszakba. Kicsit belesni a régi “celebek” világába. Megtudni, hogy Jókai és híres színésznő felesége is hétköznapi emberek voltak. Róza igazi gazdasszonnyá vált a Balaton-parton, híresen jó konyhát vitt és mindig tele volt az éléskamra. Jókai pedig a csillagokat nézegette,  rajzolgatott, kertészkedett és mellesleg megírta a magyar irodalom néhány legjobb könyvét.

Ha ebben a szép városban jártok, érdemes meglátogatni a villát, ücsörögni kicsit a kertben, s még a közeli Városi Múzeum is tartogat néhány klassz élményt. Alaposan és szórakoztatóan mutatja be a híres füredi Anna-bálokat, és a balatoni hajózást de mindent megtudhatunk a savanyúvízről és a helyi színjátszásról is.

Aztán persze irány egy jó cukrászda :-)

 

jokai_villa_II

Karolina Kávéház, Balatonfüred

Tavaly döglesztő kánikulában sikerült Tihanyban kirándulnunk (mondván, ne csak pancsolásból álljon a balatoni hét, adjunk a kultúrának is) idén sikerült kifognunk egy hűvösebb, esősebb hetet a tó partján. Mondhatnám szerencsére, mert így legalább Füred felé vehettünk utunkat, hogy kirándulás címszó alatt meglátogassuk kedvenc cukrászdámat, a Bergmannt.

Aztán a sors egy ismerős a figyelmünkbe ajánlott egy parti cukrászdát, mondván, szerinte jobb, mint a Bergmann. Bevallom kicsit szkeptikus voltam ezügyben, de a hely egy perc alatt levett a lábamról. A helyes kifejezés ugyan nem a ‘jobb’, hanem a ‘más’ (azért a Bergmannban továbbra is visszatérő vendégek maradunk).

A Karolina Cukrászdát a Schindele testvérpár nyitotta még 2007 végén, s az egész vállalkozást a névadó nagymamának ajánlják, aki minden bizonnyal egy kis kockás füzetet is a fiúkra hagyott, amiből az igazi, házi-jellegű sütemények készülnek.

Már a berendezés is teljesen meggyőzött – pont az a századeleji milliő, amit imádok, s ami árad Füredből. De a süteményeket végignézve, már nem is volt kétséges, hogy maradunk: méteres kalács, házilekváros csokoládétorta, madártejtorta, és más finomságok kellették magukat a pulton. De végülis a több tepsinyi gyümölcsös pite volt a ‘hab a tortán’, főleg, hogy ezek tejmentesen készülnek, így a gyerekek is tudtak belőle enni.

Szerencsére sokan voltunk, így sokfélét tudtunk kóstolni, s mondhatom, mindenki elégedett volt. Hatalmas adag, igazi nagyi-féle sütemények érkeztek az asztalhoz, a habos-mákos kockától kezdve Vilma kedvencéig mindegyik a mi kedvencünk is lett.

A kávé és tea választék is lenyűgöző, s frissen sült kenyereket, pékárut is kínálnak. Kár hogy viszonylag messze van tőlünk, különben hetente járnék vissza, hogy mindent kipróbáljak!

Karolina Teaház és Koktélbár

Balatonfüred, Zákonyi F. sétány 4. (a kikötő mellett, a sétányon haladva egy térszerű beugróban)

Jeges mogyoróvajas-banános cheesecake

bananos_fagylalt_torta

Végre itthon egy balatoni hét után, a mosógép pörög ezerrel, a hűtő üresen tátong, de sikerült fürdenünk a (nagyon hideg) Balatonban és barnábbak is lettünk egy árnyalattal. Találtunk egy elvarázsolt füredi cukrászdát isteni házisütikkel, kerestünk jó pacalt (hiába) és anyukám feltalálta a füstölt ízű grillolajban kisütött lekváros palacsintát (nem fogjuk ismételni, anyunak meg szemüveget!).

Addig is amíg megint visszarázódok a főzésbe, találtam még egy régebben készült tortát, ami eddig valamiért nem került fel. Banános, mogyoróvajas, krémsajtos, tejszínes. Kell többet mondanom? Fogyókúrázók és bikiniszezon-megszállottak távozzanak, hedonisták maradhatnak.

Nem mondom, hogy egy könnyű darab, de egy vékonyka szelet elég belőle az élvezethez. Azeredeti recepten annyit változtattam, hogy a tejszín nem felverve került bele, viszont az egészet fagylaltgéppel kikevertem, hogy kicsit habosabb, krémesebb legyen.

Csak egy jótanács – sose várjatok ezzel vendéget, ha azok egy hatalmas adag ilyen hamburgerhússal érkeznek (valóban hű a nevéhez!!), amit aztán frissen kisült hamburgerbuciba (Limara tökéletes receptje alapján ofkorsz)  töltünk. Mert akkor bizony kompromisszumokat leszünk kénytelenek kötni, hogy melyikből együnk kevesebbet a másik javára. És egyikből sem érdemes.

Jeges mogyoróvajas-banános cheesecake

10 db Zabfalatok keksz (vagy bármi más ‘digestive’  jellegű)

50 g vaj

3 banán (ebből egy a díszítéshez kell)

1,5 dl tejszín

400 g sajtkrém (én most Philadelphia helyett tesco sajátmárkásat használtam és jó volt)

120 g porcukor

230 g mogyoróvaj (crunchy – azaz darabos)

A kekszet és a puha vajat az aprítógépben addig forgattam, míg nagyjából összeállt. A 22 cm-es kapcsos tortaforma aljába nyomogattam – ehhez egy bevizezett aljú poharat szoktam igénybe venni, így szép egyenletes lesz.

A két banánt és az összes többi hozzávalót összeturmixoltam és a fagyigépbe tettem.

A kész fagylaltmasszát a tortaformába öntöttem és az egészet folpackkal lezárva a mélyhűtőbe küldtem.

Érdemes úgy 10-15 perccel a tálalás előtt kivenni, hogy szépen lehessen szeletelni. A tetejét a vékonyra szelt banánnal díszítettem.