Archive for » október, 2012 «
Bizony október van, undok és vizes. Nem is lehet mást csinálni, csak jó kis sütiket sütni (na jó, még egy fagyi azért biztos készül majd a tél beállta előtt), és finom habos kávé mellé elkortyolgatni. Esetleg egy jó teával, mondjuk az egyik kedvenc teaboltomból.
Jelen darab egy teljesen egyszerű kevert tészta, némi kávéval és sötét nádcukorral felturbózva – már magában is megnyugtató elnyammogni egy-egy szeletet, de az igazán jóság a tetejére készült karamelles-kávés-csokis krém. A család “fincsi-krémet-minden-sütibe” szekciója (kifejezetten nekik készült, kompenzálandó a krémnélküli muffint) szerint lehetett volna dupla adag krémet csinálni és középre egy réteget bekenni a sütibe is. Vagy az oldalára. vagy csak szeletenként megkenni egy nagy kanállal
Kávés-csokoládés sütemény
200 g vaj
125 g világos nádcukor
50 g sötét nádcukor
3 tojás
300 g finomliszt
1 zacskó sütőpor
2 adag rövid espresso
a kávés csokiszószhoz
1 ek vaj
100 ml tej
2 ek nescafé
200 g cukor
50 g étcsokoládé
A sütőt előmelegítetem 160 ºC-ra.
A vajat a cukorral habosra kevertem, majd egyesével hozzáütöttem a tojásokat. A sütőporos lisztet fakanállal hozzákevertem, majd a kávét is hozzáadtam.
Sütőpapírral bélelt formába öntöttem a masszát és 55-60 perc alatt készre sütötem.
A mázhoz egy mélyebb lábasba mértem a vajat, a tejet a kávét és a cukrot. Az egészet felforraltam és kb 10 percig rotyogtattam kis lángon – időnként megkavarva. Végül elzártam a lángot és a felaprított csokoládét is belekevertem. Elsőre furcsa volt ez a eljárás, nem gondoltam volna, hogy krém lesz belőle, de a GoodFood receptében most sem csalódtam – tökéletes lett…
Hát ez sem egy túlszofisztikált étel, megint csak a “keverjük-össze-süssük-meg” jegyében készült – ellenben elég finom lett. Férj szerint ugyan kéne alá egy tésztaréteg (mondjuk ez a ropogós pite), dúsíthatnánk kevés szalonnával, és a spenót tulajdonképpen ki is maradhatna belőle…
Ezen kifogások ellenére azért hirtelen a felét mindjárt betoltuk kint a naplementében egy üveg Siller kíséretében
Sült spenót cheddarral és túróval
500 g túró
3 tojás
3 ek liszt
3 ek vaj
200 g cheddar, felkockázva
450 g fagyasztott spenót
2 gerezd fokhagyma
A spenótot késsel kicsit összevágtam, a két fokhagymát hozzányomtam,az összes többi hozzávalót beleborogattam és egy villával összekevertem. megsóztam és borsot is daráltam rá bőven.
Egy mélyebb sütőtálba simítottam és előmelegített sütőben 180 ºC-on egy órát sütöttem.
Melegen is finom, de ha lehet másnap, hidegen még jobb volt.
Ötlet innen, fokhagymával dúsítva (mert az a spenóthoz mindig kell, ugye.)
Pihen a prés.
Mustszag bódít.
Zenél a csönd,
hallgatom.
Szőlőszem és
részeg darázs
hempereg az
udvaron.
(Csanádi Imre)
Érdekes, hogy annak ellenére, hogy nálunk nyáron a gyümölcsök nagy része fagylaltként végzi, szőlőből még sosem jutott eszembe csinálni. Szerencsére Vica kollegina addig rágta a fülemet, hogy itt lenne az ideje ennek is, hogy csak nekiálltam. Othello szőlőből készült – ennek van egy jellegzetes, illatos zamata. Érdekes módon, miután átpasszíroztuk, ez szinte teljesen eltűnt, inkább egy kellemesen mustízű folyadékot kaptunk.
A gyerekek körében olyan szinten aratott sikert, hogy egy dobozzal észrevétlenül, kb. 2 nap alatt elpusztítottak, alig győztük az utánpótlást készíteni És így is mohó szemeiket már a munkatársaknak mentett adagra vetették….
Szőlőfagylalt
1 kg csemegeszőlő (itt Othello)
1 citrom leve
1 bögre nádcukor és 1 bögre vízből készült cukorszirup
A szőlőt mindenképpen javaslom lepasszírozni – a magok és a héj nem túl kellemes a fogak alatt – és a kapott folyadékot lehet aztán ízesíteni. A cukorszirupot érdemes kisebb adagokban hozzáadni és folyamatában kóstolgatni, így beállítani az ízt, hiszen minden szőlőnek más a cukortartalma. Arra azonban vigyázzatok, hogy mindig egy árnyalattal édesebbre kell a fagyialapot csinálni, mint ahogy azt jónak érezzük, mert a kifagyasztott végeredmény nem lesz annyira édes.
A passzírozás után (ehhez érdemes némi nyers férfierőt igénybe venni) már rém egyszerű a dolog – összekevertem a cukorsziruppal, citrommal (csempésztem bele némi muskotályos bort, csak a miheztartás végett) és alapos behűtés után mehetett a fagyigépbe.
Jelenleg kb. 3 dobozzal van a mélyhűtőben. és ez az állandó esti program: “Aaanyaaa, ehetek szőlőfagyit???”