Archive for the Category » befőzés «

Sült piros paradicsom

paradicsomszosz_sult

Sajnos a paradicsomtermésünk nem lett olyan, mint ahogy az vártuk a nyár elején. Férj odaadó gondoskodása ellenére is elkapta a töveket valami vész, és száron elrohadtak.

Szerencsére a koktélparadicsom (a piros és a sárga is) bőven ellátott minket egész nyáron. A nagyobbakból pedig kipróbáltam végre a sütőben sült paradicsomszószt, amiből néhány üveggel a kamrapolcra is került. Hihetetlen, milyen más íze van a sült zöldségeknek/gyümölcsöknek! Annyira finom, zamatos lett – és kis munkával (na jó, egy erős paszírozó azért kell hozzá…) kiválthatjuk a bolti tésztaszószokat!

(A Sült Zöld Paradicsom (by Fannie Flagg) pedig egy remek könyv, olvassátok el!!)

Sült paradicsomszósz

2 kg paradicsom

3 fej hagyma

4 fokhagymagerezd

1 tk só

1 tk nádcukor

½ tk frissen őrölt feketebors

50 ml olívaolaj

egy marék tetszőleges friss zöldfűszer (nálam bazsalikom és rozmaring)

A paradicsomokat elfeleztem – elnegyedeltem és vágott felükkel felfelé egy nagy tepsibe rakosgattam.

Rászórtam a nagyobb gerezdekre vágott hagymát, a vékonyan felszeletelt fokhagymát, a zöldfűszereket, sót, borsot, cukrot. Meglocsoltam az olívaolajjal, majd az előmelegített sütőben (180ºC) úgy egy-másfél órát sütöttem.

Miután picit kihűlt, géppel átpaszíroztam és forralás után tiszta üvegekbe töltöttem. Alaposan bebugyolálva kidunsztoltam őket, úgy mentek a kamrapolcra.

forrás: The River Cottage Handbook: Preserves

Almás citromkrém (Apple lemon curd)

apple_lemon_curd

Avagy mit tegyünk, ha elutazás előtt kapunk több kiló gyorsan romló nyári almát. Kézenfekvő, hogy süthetünk gyorsan minimum 1, de inkább több almás pitét, gyárthatunk belőle szederrel házi gumicukrot, almakompótot, karamellás almás sütit,  lereszelhetjük és lefagyaszthatjuk és végső elkeseredésünkben akár jól be is lakmározhatunk belőle. Ha ezek után még mindig marad, akár ilyen almás citromkrémet is főzhetünk, amit aztán bármikor előkaphatunk a hűtőből.

Hogy mire is jó?

  • vaníliafagyiba keverni
  • piskótatekercsbe tölteléknek
  • kekszek közé kenni
  • citromos trifle-t gyártani
  • cheesecake-et megbolondítani vele
  • a fiam szerint túl szárazra sikerült túrós táskát feldobni
  • linzerkosárkákat sütni, bele a krém, rá fehérjehab, úgy megsütni
  • görög joghurttal lerétegezni, kis gyümölccsel megszórni
  • vagy magában elkanalazgatni
  • és gasztroajándéknak sem utolsó…

Egyéb ötletek a felhasználásra?

Almás citromkrém:

fél kiló alma, meghámozva, magházától megfosztva

2 (bio) citrom leve és lereszelt héja

125 g vaj

450 g cukor

4 nagy tojás

A felkockázott gyümölcshúst a reszelt citromhéjjal és 1 dl vízzel feltettem főni. Mikor megpuhult, mixerrel pürésítettem.

A vajat, a cukrot, a citromlevet és az almapürét gőz fölött melegíteni kezdtem. Amint elolvadt benne a vaj, az enyhén felvert tojásokat is hozzákevertem és kézi habverővel jól összedolgoztam.

Kis lángon, folyamatos kavargatás mellett besűrítettem a krémet (ez olyan 10-12 perc volt – ezt ki kell bírni a tűzhely mellett és bőszen keverni).

A kész krémet elkészített, tiszta üvegekbe töltöttem, majd szárazdunsztban (1-2 pokróc+hungarocell láda) hagytam kihűlni.

Felbontás után mindenképpen hűtőben tároljuk!

forrás: River Cottage Handbook: Preserves

Fűszeres fügelekvár

fuge_lekvar

A minap épp azon gondolkodtam, honnan kéne fügét szerezni, mikor az Uram hívott, hogy kapott egy nagy zacskóval. Ilyen a sors. S mivel épp volt egy gyerekementes napom, kipróbáltam néhány fügés finomságot (szám szerint ötöt – posztok szép sorban).

Elsőként jöjjön a fügelekvár, mert úgy hallottam anyukám is ezt készül főzni a hétvégén. A tavalyi lekvárral ellentétben ebbe került némi fűszerezés – nekem így sokkal jobban ízlett. A citromlétől kissé savanykás, a rozmaringtól és a babérlevéltől pedig kellemesen zamatos lesz a végeredmény.  Az eredeti receptben szerepelő ouzo helyett pedig némi whiskey-t löttyintettem bele.

Fűszeres fügelekvár

2 kg érett füge

2 citrom reszelt héja és kifacsart leve

2 bögre nádcukor

1 bögre méz

2 babérlevél

2 ágacska rozmaring

3-4 ek whiskey

Update: a második, harmadik adagba már 2-3 csillagánizs is került (rozmaring viszont nem). Na úgy még finomabb….

A fügét megtisztítottam és apró darabokra vágtam. Egy nagy lábasba raktam a gyümölcsöt, ráreszeltem a citromok héját és a levüket is belefacsartam. Ment hozzá a cukor és és a méz is, majd elkezdtem főzni.

Kb. 2 óra alatt kellemesen sűrű lett, ekkor hozzáadtam a babérleveleket és a rozmaringot is és így még egy 15-20 percig hagytam a tűzön. A végén merülőmixerrel nagyjából pürésítettem és a whiskey-t is beleöntöttem.

A kész lekvárt előkészített tiszta üvegekbe töltöttem, majd szárazdunsztba rakva hagytam kihűlni.

Rozmaringos baracklekvár

 

Megint eljött a nyárnak azon szakasza, amikor 40 fokban lekvárt főzök és megfogadom, hogy soha többé. Szerencsére elég hosszú az ősz és a tél, és imádom nézni a ragyogó kis pofikat, amikor reggelire lekvároskenyeret majszolnak. Úgyhogy ilyenkor megint előkerül a lekvárfőző edény, a fakanál és indulhat a szezon.

Idén az eperrel indítottam, kissé szolidabb mennyiségben, mint tavaly. Viszont az új módszerrel sokkal könnyebb – és rövidebb volt a befőzés. És nem, nem a zseléfixre és társaira gondolok most, mert ha már itthon főzésre adom a fejem, szeretnék tényleg adalékmentes finomságot készíteni.

Szóval egyszerűen előző nap lecukroztam a gyümölcsöt, majd másnap leöntöttem róla a keletkező levet (ez egyébként remek alapanyag egy szörphöz) és úgy tettem oda a tűzre. Ilyenkor még mehet bele cukor, ízlés szerint – én inkább savanykásan, gyümölcsízűen  szeretem.

Innentől kezdve addig főzöm, amíg a kellő sűrűséget eléri. Ezt pedig a következő pofonegyszerű módszerrel ellenőrzöm. Egy, már a főzés kezdetekor gondosan a mélyhűtőbe helyeztt tányérkára (egy másra sosem használt kávésalátétet használok e nemes célra) rácseppentek egy kicsi kanál lekvárt. Akkor jó, ha egy percen belül kellőképpen megdermed. (from The River Cottage Handbook No2: Preserves)

A feketeribizli is kiváló lekvárnak (is) bár a gyerekeket nem árt megszabadítani a ruhájuktól, mielőtt enni kezdik. A sima piros ribizliből készült adagot (ehhez már a kertünkben szedtük az alapanyagot) viszont  kétszer főztem át, mert elsőre túl hígra sikerült. Na de a lelkes gasztroblogger nem adja fel.  S valóban, a kitartás eredménye egy szilvalekvár sűrűségű, zamatos finomság lett.

Sárgabarack készült magában is és ribizlivel párosítva (savanykás és édes, jó barátok lettek) de nálam az érmet az alábbi rozmaringos változat vitte (a receptet az uszodában másoltam ki egy, az ablakpárkányon hagyott befőzős könyvből). Először félve csak egy egész kevéske rozmaringot tettem bele, aztán kóstolgatás után már bátrabban a többit. Hihetetlenül finom így együtt.

Rozmaringos baracklekvár

1 kg sárgabarack, kimagozva, félbevágva

1 citrom leve

5 dkg aszalt sárgabarack

50 dkg cukor

3-4 ágacska rozmaring

A megtisztított, kimagozott barackokat egy lábasba tettem, ráöntöttem a cukrot és a citromlevet, majd kis lángon főzni kezdtem.

Kb. fél óra múlva hozzátettem az apróra vágott aszalt barackot is. Ekkora adag viszonylag hamar besűrűsödik, nekem kb. 45-50 perc elég volt, hogy forró lávaként köpködve égesse a kezemet (Andrea barátnőm szerint ez a “setting point” elérésének biztos jele :-)  ). Ekkor beleszórtam a lecsipegetett rozmaringleveleket is és néhány keverés után el is zártam alatta a lángot.

Alaposan megtisztított üvegekbe töltöttem, celofánnal és kupakkal lezártam és azon melegében egy pokrócokkal kibélelt hungarocelládába pakoltam. Ja szorosan betakargattam, és így, a száraz dunsztban hagytam teljesen kihűlni – kb. 2 nap.

Én a paradicsomtól kezdve a lekvárokig mindent így tartósítok évek óta. Persze hungarocel helyett bármilyen nagyobb doboz, láda megteszi.