Archive for the Category » saláták «

Sült padlizsános quinoa saláta

padlizsan_quinoa_salata

Az édesek után jöjjön a sós. A legújabb favorittal – a quinoával.

De mi is ez a furcsa nevű dolog?

Kinézetre leginkább a köleshez hasonlít, apró, kerekszemű termésével. Dél-Amerikában előszeretettel fogyasztották már az inkák is, szent ételként tisztelve.

Rendszertanilag nem a gabonafélékhez tartozik, inkább a paraj és a cékla áll hozzá közel. Így glutént sem tartalmaz, remekül helyettesíthető vele a bulgur a kuszkusz, de akár a tarhonya is (zúzapörkölttel egészen kiváló :-))

A köleshez hasonlóan édesen és sósan is felhasználható viszonylag semleges íze miatt. Előnyei (a gluténmentességen kívül) hogy sok fontos vitamint és ásványi anyagot tartalmaz, lassan lebomló szénhidrát sok rosttal, igen magas a fehérjetartalma, ráadásul még lúgosító hatással is bír.

Alábbi salátába is nagyon jól belepasszolt, köretként grillezett hús mellé is adhatjuk, de szerintem magában is megállja a helyét.

Sült padlizsános quinoa saláta

100 g quinoa

2,5 dl víz

450 g padlizsán

3 gerezd fokhagyma

egy marék mazsola

100 g fenyőmag

fél lime leve

fahéj, chilli

menta, petrezselyem

A quinoát a vízzel és némi sóval kis lángon puhára főztem (kb. 12-15 perc)

A padlizsánt apró kockákra vágtam és olívaolajon több menetben serpenyőben megsütöttem. A végén az összeset a serpenyőbe szórtam, hozzáadtam a felaprított fokhagymát, sóztam, tekertem rá frissen őrölt borsot és mégegyszer körbepirítottam.

A fenyőmagot szárazon aranybarnára pirítottam.

A megfőtt quinoához adtam a padlizsánkockákat, a fenyőmagot, egy marék beáztatott mazsolát, fűszereztem kevés fahéjjal és chilivel, rácsavartam egy fél lime levét, majd rászórtam az apróra vágott mentát és petrezselymet (koriander is jól menne hozzá, de ép nem volt itthon)

Alaposan összekevertem és jól behűtöttem.

 

 

Akár gasztroajándéknak is – padlizsán, feta, olívabogyó

Ha már belefulladtunk a trüffel és bonbon hegyekbe, itt egy sós finomság – akár ajándékba is. Frissen sült bagettel isteni.

Padlizsán-feta-olíva (két nagyobb és három kisebb üvegre elég)

4 közepes padlizsán

200 g fetasajt

200 g magos zöld olívabogyó

150 ml borecet

150 ml víz

jó minőségű olívaolaj

só, bors

oregánó, chilli

A padlizsánokat előző este kb. fél centi vastag karikákra vágtam, alaposan lesóztam, szűrőbe pakoltam, azzal együtt egy tálba raktam, lesúlyoztam és egész éjjel állni hagytam.

Másnap az ecetet összeforraltam a vízzel (elszívót érdemes nagy fokozaton működtetni) és a padlizsánszeleteket néhány perc alatt több adagban megfőztem.

A félig puha szeleteket grillserpenyőben pici olajon átsütöttem és hűlni hagytam.

Az előkészített üvegek aljába egy-egy szárított chillit morzsoltam, meghintettem oregánóval és belerétegeztem a padlizsánokat, a fetát és az olívabogyót – a rétegeket közben sóztam és  őrölte rá borsot is. Végül az összeset felöntöttem jó minőségű olívaolajjal.

Aztán eldugtam a hűtőbe és próbáltam megállni, hogy rájárjak :-)

Nagy találkozás az édesköménnyel

edeskomeny_salata

Igen, bevallom, édesköményt még nem ettem. Itt vidéken ritkán van, meg volt is bennem egyfajta előítélet a nevéből adódóan – mert ugye a köménymag nálam szinte az egyetlen dolog, amit nem vagyok hajlandó megenni. Jó, tudom, ehhez annak semmi köze, de akkor is.

De  alapvetően azért elég vállalkozó kedvű vagyok  – múlt héten ugye az osztriga is megvolt – mi ehhez képest egy kis édeskömény. Ebben a salátában pazarul teljesített, a főszerepet azonban vicces módon mégsem az édeskömény kapta, hanem az olívaolajos kenyérdarabkák. Be kell valljam, súlyosan addiktív lettem Giuseppe olajától – elképesztő, hogy hogyan lehet egy olívaolajnak paradicsom és bazsalikomíze. Ha nem találnám túlzónak, simán el is iszogatnám, így csak a kenyérdarabokat tunkolom bele szorgalmasan. S közben jókat mosolygok a 10 évvel ezelőtti énemen, aki undorítónak találta az olívaolajas kenyeret – persze, mert ahhoz ilyen olívaolaj kell, hogy élvezni lehessen. Mellesleg jegyzem csak meg, hogy készült a minap belőle egy klassz kis keksz is, némi száraz szamorodni is csatlakozott mellé, nagyon jó lett :)

Nyári édesköményes saláta

1 fej édeskömény

egy csomag újhagyma

250 g koktélparadicsom

2-3 nagy marék zsenge zöldborsó

egy kupac rukkola

1-1 marék friss menta és bazsalikom

2-3 szelet maradék kenyér

jófajta olívaolaj

a vinaigrette-hez

90 ml olívaolaj

30 ml muskotályos borecet

kevés citromlé

A kenyeret darabokra tépkedtem, sütőben ropogósra sütöttem, majd bőségesen megöntöztem olívaolajjal (3-4 ek).

Az édesköményt és az újhagymát nagyon vékony szeletekre vágtam, a paradicsomokat félbevágtam, a rukkolát megmostam és alaposan lecsepegtettem.

Egy kisebb befőttesüvegbe öntöttem az olajat, a borecetet és a citromot, sóztam, borsot őröltem rá, majd jó alaposan összeráztam.

Egy nagy tálban összekevertem a zöldségeket, a mentát, a bazsalikomot, a kenyérkockákat és a vinaigrette-tel összeforgattam.

Tzatziki, uborkagranita és VKF. 43

tzatziki_uborkagranita

A tzatziki évek óta sláger nálunk a grillpartikon, de ez a változat abszolút mértékben viszi a pálmát. Nem tudom megmagyarázni, mi az a momentum, ami tökéletessé teszi, de próbáljátok ki.

A tetejére kerülő uborka-granita magában is megállja a helyét – s bár első hallásra bizarrnak tűnik, hihetetlenül frissitő tud lenni a nagy melegben.

Ráadásul remekül illik a Reni által meghirdetett VKF témájába – Heves jeges – nálunk úgyis a fagyi az egyik favorit. Megpróbáltam felállítani valamiféle rangsort az eddig készített fagylaltjaim között, hát nem volt egyszerű.

Elsöprő sikerrel első helyen végzett a rozés-málnás, ez az egész család abszolút kedvence (még az erősen kiskorú gyerekeim is ezt követelik folyton). Szerintem ez a típus készült el a legtöbbször nálunk.

Tejes kategóriában a vanília a klasszikus kedvenc (megbolondítva némi dulce de lechével), hiszen mindig jól jön – kávéba vagy egy jó csokiöntettel. Ezenkívül a levendulás asóskaramellás hagyott még mély nyomokat.

A főzés nélküli (nálam most ezek állnak legelől) változatokból a meggyes-joghurtos ,  amogyoróvajas és a kókuszos-lime-os a kedvenc.

A sörbeteknél pedig a mentás-citromos és az epres-rebarbarás végzett előkelő helyen, nyomukban a vegán csokifagyival.  Ilyen tejmentes, gyümölcsös dolog rengeteg készül a nyáron, amíg más mindenből pálinkát főz, én mindet fagyivá alakítok – a gyerkőcök legnagyobb örömére.

És akkor lássuk a receptet:

Tzatziki:

1 kg fürtös uborka

1 tk só

1 tk szárított oregano

450 g görög joghurt (a Sparban szoktam venni)

2 gerezd fokhagyma

1 ek muskotályos Tokaji borecet

2 ek olívaolaj

3 ek felaprított friss menta

frissen őrölt bors

Az uborkát meghámoztam és lereszeltem, megszórtam a sóval és az oregánóval, majd 10 percig békén hagytam – ezalatt szépen kiengedte a levét.

A lereszelt uborkát jó alaposan kicsavartam, összekevertem a joghurttal, hozzáadtam az ecetet, az olívát, a fokhagymát és a mentát. Ha kellett még sóztam és borsot is őröltem rá bőven. Jól behűtve kínáltam.

Uborka-granita

25 g nádcukor

100 ml víz

1 ek finmra vágott friss menta

600 g  fürtös uborka

1 ek citromlé

egy csipet só

A cukrot és a vizet egy lábosban tűzre ttem és addig melegítettem, míg a cukor teljesen elolvadt. Hozzáadtam a mentát és 2-3 percig gyöngyözve forraltam.

Az uborkát meghámoztam, (a túl nagynak gondolt magokat kiszedegettem) és egészen apróra reszeltem. Hozzákevertem a mentás-cukros szirupot, a citromlét és a sót. Merülőmixerrel még egyet dolgoztam rajta, mert nem tűnt elég homogénnek (finnyásabbak át is szűrhetik) majd egy jól záródó műanyag edényben a mélyhűtőbe küldtem. Óránként átnyomtam a merülőmixerrel, hogy ne legyen túl jeges.

Az ötlet újfent a remek KitchenAid szakácskönyvből jött

Újkrumpli-saláta és sóska vinaigrette

soska-vinaigrette

Ha Ch&V nyers uborkából csinál salátaönetetet, miért is ne lehetne sóskából is. Amúgy is szegény zöld olyan elhanyagolt, többnyire főzelékként végzi. Az apró szemű újkrumpli így kapott egy pikáns, kicsit savanykás öntetet mézzel és a Tokaji Borecet Manufaktúra ízletes muskotályos ecetével kiegészülve.

Újkrumplisaláta sóskás vinaigrette-tel

500 g apró szemű újkrumpli

100 g sóskalevél

3 ek citromos olívaolaj

2 ek Tokaji muskotályos borecet

1-2 ek méz

rukkola

A krumplikat letisztítottam, és tepsiben, kicsi sóval és olívaolajjal puhára sütöttem.

A sóska belső, vastag erét kiszedtem, a leveleket aprítóba raktam. Ment hozzá a borecet, a méz és az olívaolaj és összeaprítottam. Nem kell teljesen egyneművé, rusztikusabban jobban mutat. A lemosott rukkolát egy tányérra halmoztam, s a tetejébe ültettem a sóskás vinaigrette-tel összeforgatott krumplikat.

Édeshármas: eper-spárga-rebarbara

eper_sparga_rebarbara

A  spárga-eper kombináció és az eper-rebarbara páros igazi klasszikusnak számít, miért ne lehetne mindhármat összekeverni? Csatlakozott még a trióhoz némi bazsalikomos borecet aTokaji Borecet Manufaktúrából és kevés rózsabors. Rozéra sült kacsamell mellé ettük.

Eper-spárga-rebarbara

500 g fehér spárga

egy ek vaj

2 ek nádcukor

5-6 szál rebarbara

200 g eper

1 tk rózsabors

2 ek bazsalikomos Tokaji borecet

frissen őrölt bors

A vajat egy serpenyőben megolvasztottam majd a spárgadarabokat rádobtam. Megszórtam a cukorral és néhány percig pároltam, majd addig pirítottam, míg kicsi színt kapott. Ekkor dobtam rá a rebarbarát, ezzel is néhány percig sütöttem – vigyázva, mert a rebarbara hajlamos néhány másodperc alatt túl puhára főni. A kicsit megtört rózsaborssal megszórtam, az ecettel meglocsoltam, s a félbevágott epreket már csak az utolsó percben dobtam rá.

Csicseriborsó saláta friss zöldekkel

csicseriborsó_saláta

Gyomorkímélő üzemmódba kapcsoltam így Húsvét után. Kicsit hanyagoljuk a húsokat, ha már a sütikről a család nagy része nem tud lemondani – én személy szerint cukortúltengésben szenvedek, de a kicsik szemrehányóan kérdezték reggel, hogy miért is üres a kekszesdoboz.

Szóval a csicseriborsó: magas fehérje-, és keményítőtartalma miatt nagyon egészséges, a cukorbetegek számára is ajánlott – pektintartalma csökkenti az étkezések utáni gyors cukorszint-emelkedést – és a vegák egyik nagy kedvence is. Ebből készül a híres hummusz is – sajnos egy balvégzetű Hummusz-bár látogatás miatt egy ideje ezt a fajta elkészítési módot nagyívben kerülöm.

De így, sok zölddel és némi sajttal – meg Giuseppe zseniális olajával…. hmm

Csicseriborsó saláta

200 g csicseriborsó, beáztatva

2 ek apróra vágott friss bazsalikom

2 ek apróra vágott friss petrezselyem

2 ek citromlé

4 ek bergamottos olívaolaj

1 csokor újhagyma, felkarikázva

reszelt pecorino és pestos gouda

só, frissen őrölt bors

A csicseriborsót puhára főztem. Az olívaolajat és a citromlevet összekevertem, a zöldekkel ízesítettem és a csicserivel összekevertem. A reszelt sajtokkal összeforgattam és némi sóval és frissen őrölt borssal megszórtam.

ötlet: bon appétit 2011 April