Archive for the Category » Olvasnivaló «

Aphrodité asztalára – egy kis csokifagyi (VKF! XXXIV.)

csokifagyi

Gyurkovics Tibor: Lány-szerelem
Nagyon meggondolandó
kivel fekszel egy ágyba
milyen az otellója
milyen a muskotálya
milyen legyen a padló
milyen legyen a szék
mire az ember lánya
leteszi mindenét
a jersey blúzt a szoknyát
a bugyit kombinét
nagyon meggondolandó
milyen legyen a szája
a mosolya a bokája
a pihéje a bája
milyen legyen az utca
ami hozzá vezet
milyen legyen a város
a kert a kerület
lesz-e szemében őrült
lángolás amitől
felgyullad a világ is
ha a lány nekidől
Nagyon meggondolandó
mert aztán ott a lány
magában a szobában
meztelenül csak áll
szedegeti a cuccát
gyönyörű rongyait

meztelen köldökével
világokat vakít
kapkodja visszavenni
a szoknyát a tüdőt
szapora lélegzését
milyen volt azelőtt
nagyon meggondolandó
kit hogy lehet szeretni
milyen legyen az arca
milyen legyen a szék
mire az ember lánya
leteszi mindenét
milyen az íze szája
emléke muskotálya
a poharában a bólé
az üvegében a sörlé
az asztalán a sercli
mert van ahonnan többé
már nem lehet magunkat
sohasem visszavenni.

Azt gondolom, ehhez nem is kell többet hozzáfűzni. Duende felhívására egy egyszerű, de annál finomabb édesség. Egyszerű, mint a vágy.

A csokoládéfagyi természetesen megint David Lebovitz könyvéből való (kisebb változtatásokkal), amit nemrégiben puhakötésben, némileg szolidabb áron is kiadtak – de sajnos még mindig csak angolul – fagyirajongóknak kötelező!!!

Csokoládéfagylalt

300 ml tejszín

450 ml tej

3 ek jó minőségű kakaópor

140 g étcsokoládé (70 %)

egy csipet só

egy vaníliarúd kikapart belseje

170 g nádcukor

5 tojássárgája

A tejszínt és 150 ml tejet összemelegítettem, majd a kakaóport alaposan feloldottam benne. Forrpontig hevítettem, aztán a tűzről lehúzva az apróra tört csokoládét belekevertem és hagytam teljesen feloldódni.

A maradék tejet, , a cukrot, a vaníliát és a sót megmelegítettem. A tojássárgákat enyhén felvertem, és a meleg tejet apránként, óvatosan hozzákevertem, nehogy összekapjon.

A tűzre visszatéve – a lehető legkisebb lángon – sűrű krémet főztem belőle. Itt megint kiemelném a türelem és a folyamatos kevergetés fontosságát.

A sűrű vaníliakrémet a csokoládés masszához szűrtem, majd miután szobahőmérsékletűre hűlt, a hűtőbe küldtem – általában éjszakára szoktam betenni. Reggelre kelve már csak a fagyigép gondjaira kellett bíznom, s máris jól indult a nap…..

Bárány Boldizsár a Radnótiban

 

barany_boldizsar

 

Szabó Magdát kicsit megkésve fedeztem fel magamnak, de akkor hetek alatt behoztam a többéves lemaradásomat. És ahogy a gyerekek nőttek, az általa írt mesék is megérkeztek közénk. Először Tündér Lala varázsolt el, ami felnőtt fejjel olvasva is fantasztikus élmény és állítom, simán veri Harry Pottert és társait.

Idén karácsonykor pedig Bárány Boldizsár jött el közénk hangoskönyv képében és hamar belopta magát a szívünkbe. Örültem is, mikor a Radnóti színház oldalán azt olvastam, hogy hamarosan színpadra állítják a mesét. Még jobban örültem, hogy pályázatot hirdettek a gyerekeknek – rajzolják le a mese szereplőit, s az első 50 beküldő jegyeket nyer az előadásra.

Rajzoskedvű kicsilányomat persze nem is kellett noszogatni, már rajzolt is – fönt látható a “mű” – beküldtük, s egy hét múlva hívtak is, hogy a szerencsések között vagyunk, akik megnézhetik a nemsokára színpadra kerülő színdarabot. Végül Bárány Boldizsár torokgyulladása miatt csúszott néhány hetet a dolog, de most vasárnap egy remek délelőttöt töltöttünk a gyerekekkel a Radnóti Színházban. Az előtérben mindjárt egy kiállítás fogadott a beküldött rajzokból, ahol persze nagy örömmel fedezte fel a sajátját – s mosolyogva hallgattuk, ahogy a gyerekek betűzik a “művészek” neveit.

Az előadás is nagyon kedves, színvonalas volt. Szeretem, ha egy gyerekdarab komolyan veszi a kis nézőket, nem gügyög, nem hiszi azt, hogy az ő szemüket ki lehet szúrni valami gagyival. Itt minden rendben volt – a színészek, a jelmezek, s még a dalolászás is átment a léc alatt – bár ebben gyaníthatóan sokat segített a Vodku zenekar által írt zene is.

Sütőtökös-vargányás rizottó és időutazás

sulthus_sutotokos_koret

Eddig minden VKF. kiírást szeenzációsnak gondoltam, de Piszke ötlete nálam abszolút telibe talált. Nemrég bevallottam, hogy ha van egy kis időm, szívesebben veszek egy jó könyvet a kezembe, mintsem hogy akkor is szakácskönyveket olvasgassak – azt csak céltudatosan, főzésre irányulva szoktam. Erről a hobbimról édesanyám is tudna mesélni, ugyanis már zsenge gyemekkoromban is folyamatosan könyv volt a kezemben. Takarítás, mosogatás, és persze tanulás helyett is. Emlékszem, mikor emeletes ágyunk volt, mindig a párnám alá dugtam az éppen aktuális regényeket – mit-ne-mondjak a Winnetou-n nem esett valami kényelmesen az alvás.

Mégis ez a kiírás okozta számomra a legnagyobb fejtörést. Mert olvasás közben még sosem támadt kedvem főzni. Egyszerűen egy olyan ételt sem tudtam felidézni, ami valami regényből jött volna – Szindbád velőscsontja és Bridget Jones kék levesén kívül. Végül úgy döntöttem, ajánlok egy olyan könyvet, ami a szívemhez nagyon közel áll, és hihetetlen módon, ahogy kinyitottam, épp egy főzési jelenetbe csöppentem…

Több könyvtár rendszeres látogatója – és késedelmidíj-fizetője – vagyok, de sokszor akad olyan könyv, amit akkor is magaménak akarok tudni, miután már kiolvastam. Így voltam Audrey Niffenegger könyvével is, Az időutazó feleségé-vel, amit eredetileg a tesómnak vettem. Miután kölcsönkaptam tőle – a tőlem kapott ajándékot, hihetetlen jófej vagyok, nem? – szinte alig bírtam letenni, hajnalba nyúlóan olvastam, mint egy örvény, úgy szippantott be a történet. Persze rögtön megvettem magamnak is egy példányt, majd Londonból hazafelé tartva a repülőtéren az angol nyelvű változat is beugrott a táskámba – azt mondanom sem kell, hogy külön bőröndöt kellett a barátnőméktől kunyerálnom az ott beszerzett könyveimnek. Fanatikus vagyok, na.

Szóval a könyv szerintem zseniális. Romantikus és materialista egyszerre. Mese és science-fiction keveredik, egyik sémát sem lehetne egyértelműen ráhúzni. A történet két főhőse Henry, aki akaratától függetlenül utazgat az időben, és Clare, a felesége, aki 6 éves, mikor először találkozik vele. Henry ekkor 30. És mikor összeházasodnak, akkor is. Hihetetlen összpontosítást kívánt eleinte az olvasás, hiszen éppolyan hirtelen kell átugranunk nekünk is a idősávokban és a nézőpontokba – egyszer Henry, egyszer pedig Clare mesél – mint ahogy a főhős ugrál az időben. És menet közben úgy kerülnek apránként a helyükre dolgok, mint egy kirakóban.

Az első találkozások helyszíne a Rét, ahova Henry időnként oda”pottyan”, meztelenül és éhesen. Clare pedig ellátja ruhával és ennivalóval.

“Eléggé borzasztó kajákat készítettem neked az évek során. Mogyoróvajas-szardellás szendvicset. Pástétomos-céklás kétszersültet. Azthiszem, részben kíváncsi voltam, van-e olyasmi, amit nem eszel meg, részben imponálni akartam fantasztikus konyhaművészetemmel.”

Aztán végre a két főhős a jelenben, a “most”-ban is találkozik, s Clare meghívja Henry-t vacsorára.

“A konyha úgy fest, mintha egy Pillsbury fánküzem robbant volna fel benne. Clare követi a tekintetemet. Hirtelen eszembe jut, hogy nem tud főzni.

Folyamatban lévő munka – mondja Clare.

Kiállítási darab – mondja Charisse.

Megesszük? – kérdezi Gomez.

Egyikről a másikra nézek, aztán mindannyiunkból kirobban a nevetés.

– Tud valamelyiktek főzni?

– Nem.

– Gomez tud rizst.

– Csak gyorsrizst.

– Clare tudja, hogy kell pizzát rendelni.

– Meg thait…. thait is tudok rendelni.

– Charisse tud enni.

– Dugulj el Gomez – mondja egyszerre Charisse és Clare.

– Mi lett volna…..az? – kérdezem, és az asztalon lévő katasztrófára mutatok. Clare átnyújt egy újságkivágást. Csirkés, shiitake gombás rizottó receptje sütőtökkel és fenyőmagos öntettel. A Gourmand magazinból, és legalább húszféle nyersanyag kell hozzá. – Mindezek megvannak?

Clare bólint.

A bevásárlás megy. Csak összeállítani nem vagyok képes.

Közelebbről megvizsgálom a káoszt.

Talán ki tudok ebből hozni valamit.

Tudsz főzni?

Bólintok.

Ez főz! Meg van mentve az este!

Természetesen a receptet nem mellékelték, úgyhogy intuíció alapján állítottam össze az ételt, némi változtatásokkal: shiitake helyett szárított vargánya – és sherry – került a rizottóba, a fenyőmag öntetről pedig bevallom őszintén, elfeledkeztem. Bár erről a regényben sem esik több szó. Viszont a sütőben megpirított zsályás-fokhagymás tökkockák remekül harmonizáltak a sherryvel megbolondított rizottó enyhén édes ízével, s ehhez az omlós csirkeszeletek remekül passzoltak. Teljesen azonosulni tudtam Clare véleményével:

Enni kezdünk, lelkesen. A rizottó pikáns és enyhe, a tök édes, a csirke úszik a vajban. Sírni szeretnék, annyira finom.”

A könyvből további részleteket olvashattok itt.

Citromos csirkemell sütőtökös-vargányás rizottóval

3 csirkemell

só, bors

egy fél citrom

liszt

5-6 ek vaj

6 ekolívaolaj

egy kisebb sütőtök fele, megpucolva, felkockázva

5 gerezd fokhagyma, apróra vágva

4-5 levél zsálya

1 fej hagyma, felkockázva

egy bögre rizottó rizs

kb. 5 dl zöldség-, vagy csirkealaplé

fél dl sherry

egy kevés szárított vargánya

parmezán

A sütőtök kockákat tepsibe szórtam, meglocsoltam 1 ekolívaolajjal, rádobtam a zsályaleveleket és a fokhagyma felét, majd 220 C°-on, grill fokozaton 30 percig sütöttem. Akkor jó, mikor a kockák már kicsit barnulni kezdenek.

A maradék olívaolajon megpirítottam a hagymát és a fokhagymát, majd ráöntöttem a rizst. Jól átforgattam, hogy egyenletesen elkeveredjen, majd rászórtam a felaprított szárított gombát, valamint sóval, borssal ízesítettem. A megmelegített alaplevet és a sherryt apránként adagolva – mindig csak annyit, amennyit éppen felvesz – és sűrűn kevergetve puhára főztem.

A csirkemelleket kiklopfoltam, majd ráfacsartam a citrom levét. Némi pihenés után sóztam, borsoztam, lisztbe forgattam, és a vajon aranyszínűre sütöttem.

A rizottót óvatosan összekevertem az illatos sütőtök kockákkal, és a tetejére parmezán forgácsokat szórtam.

Legeltessük a szemünket – eyecandy

top9

Olyan szerencsés helyzetben vagyok, hogy rengeteg jobbnál jobb pasi vesz körül. Rendelkezem egy darab – apróbb hibákkal  :-)– tökéletesnek mondható férjjel, egy házias, drága édesapával, van egy szőke kékszemű kis csodám, és egy égimeszelő, lakli, zöldszemű kamaszom – aki már sajnos rég kinőtt abból a korból, hogy az anyját akarja feleségül venni – sőt két csodaszép, feketeszemű unokaöcs, és egy teljesen jófej – szintén cheesecake-fan – Sógi is a családunk része.

De a női agy már csak úgy működik, hogy ennyi pasi ellenére is talál magának preferenciákat a sztárvilágban – főleg amikor itt a tavasz . Akiért érdemes beülni a moziba/színházba. És nemcsak azért, hogy gyönyörködjünk bennük. Úgyhogy Doki kérésére összeszedtem a listát – a fennmaradó hely a fent említett férfiaké…

Szóval az én “választottaim” sorrend nélkül, balról jobbra.

1. Edward Norton – ha akarja kisfiús bájjal bűvöl, ha akarja, brutál neonáci kinézettel döbbent meg. De mindenképpen jól csinálja. A Legbelső félelem című filmben és a Színes fátyol című Maugham adaptációban szerettem legjobban

2. Jude Law – többször megénekeltem már, egyszerűen lenyűgöz. Leginkább az, ahogy angolul beszél. Hugh Grantet abszolút kiütötte a “kedvenc angol” státuszból. Kedvenceim: My Blueberry Nights, Holiday, Közelebb, Breaking and Entering és még sorolhatnám.

3. Guillaume Canet – rengeteg francia filmben játszott már, pl.: Szeress, ha mersz, Egyedül nem megy – nagyon tetszett mindkettőben.

4. John Malkovich – nála jobban senki sem tudja mondani, hogy: “Nem vagyok a magam ura” (Veszedelmes viszonyok)

5. Javier Bardem – a latin macho, akit elsőnek egy nyaktól lefelé teljesen lebénult ember szerepében láttam (Belső tenger) persze végigbőgtem a filmet. Legutóbb pedig tipikus spanyol amorózó szerepében tetszelgett (Vicky Christina Barcelona) – azt meg végignevettem. És amikor spanyolul beszél……

6. John Corbett – kövezzetek meg, de a Szex és New Yorkot csak őmiatta kezdtem el nézni. A minap pedig meglepődve láttam, hogy a Miért éppen Alaszkában is ő játszott anno, zsenge leánykoromban.

7. Darvas Iván – Ha Ivánokról esik szó, akkor nekem az nem Fenyő és nem is Kamarás, csakis kizárólag a Darvas! Életem legnagyobb élménye az a színdarab, aminek ő volt a főszereplője, pedig már 70 fölött járt. Ezért az egyért érdemes lett volna egy 20-30 évvel előbb születni, hogy többet láthassam a színpadon.

8. James McAvoy – Hogy ne legyek elfogult angol oldalra, itt egy skót is :-)  A Vágy és Vezeklésben tűnt fel először, aztán az Utolsó Skót Király után kezdtem rá felfigyelni, és a Becoming Jane után abszolút bekerült a kedvencek közé.

9. Csányi Sándor – persze nem lehet kihagyni Sanyikámat – mert még apám is felhív, ha benne van a tévében – de kiemelném, hogy elsősorban a Kontroll-ban tetszik, és sajnos mióta egyszer élőben láttam, nagyot esett a tetszésindexe – mert sosem lehetne magassarkút hordanom mellette :-)  Viszont a hangját neki is imádom.