Tag-Archive for » cheddar «

Spenót-túró-cheddar

spenóto_1007

 

Hát ez sem egy túlszofisztikált étel, megint csak a “keverjük-össze-süssük-meg” jegyében készült – ellenben elég finom lett. Férj szerint ugyan kéne alá egy tésztaréteg (mondjuk ez a ropogós pite), dúsíthatnánk kevés szalonnával, és a spenót tulajdonképpen ki is maradhatna belőle…

Ezen kifogások ellenére azért hirtelen a felét mindjárt betoltuk kint a naplementében egy üveg Siller kíséretében :-)

Sült spenót cheddarral és túróval

500 g túró

3 tojás

3 ek liszt

3 ek vaj

200 g cheddar, felkockázva

450 g fagyasztott spenót

2 gerezd fokhagyma

A spenótot késsel kicsit összevágtam,  a két fokhagymát hozzányomtam,az összes többi hozzávalót beleborogattam és egy villával összekevertem. megsóztam és borsot is daráltam rá bőven.

Egy mélyebb sütőtálba simítottam és előmelegített sütőben 180 ºC-on egy órát sütöttem.

Melegen is finom, de ha lehet másnap, hidegen még jobb volt.

Ötlet innen, fokhagymával dúsítva (mert az a spenóthoz mindig kell, ugye.)

Angol rakott krumpli zöldségekkel

rakott

Ha valaki unja a hagyományos kolbászos-tejfölös-tojásos triót, ez egy jó alternatíva lehet. Akár magában, akár köretként hús mellé.

Angolságát mi sem bizonyítja jobban, mint a mustárporos, cheddaros mártás, amivel jól nyakon van zúdítva. A zöldségek alapvetően szabadon variálhatóak – nálunk már többször készült és mindenkinek ízlett.

Angol rakott krumpli zöldségekkel

50g vaj
2 tk mustármagpor
600ml tej
50g finomliszt
200g reszelt cheddar sajt
300 g aprószemű krumpli, felkarikázva
1 fej brokkoli
200g fagyasztott zöldborsó
egy csomag újhagyma
1 fej karfiol

Sós vizet forraltam, és a zöldségeket roppanósra főztem benne.

A vajat megolvasztottam, rászórtam a lisztet, majd a tejjel felöntve sűrű mártást főztem belőle. Belekevertem a reszelt sajtot (egy részét félretettem a tetejére) , sóval, borssal, a mustárporral és  szerecsendióval ízesítettem.

A zöldségeket hőálló tálba rétegeztem az újhagymával együtt(a tetejére krumpliszeletek kerüljenek, nyakon öntöttem a mártással, a tetejére szórtam a sajtot és előmelegített sütőben készre sütöttem.

BBC GoodFood recept, közben már a magyar változatban is megjelent….

[1] http://www.sajtkukac.hu/wp-content/uploads/2011/12/rakott_krumpli_angol.jpg

Muszaka – mindenki másképp csinálja, én most éppen Gordon Ramsay nyomában

Szóval Gordon Ramsay-é az eredeti recept, ami főleg azért tetszett, mert Cheddar is van benne. Tudom, az autentikus görögök most erősen felszisszennek, de annyi baj legyen. Ha már Sajtkukac a nevem, igenis Cheddarral eszem a muszakát!

A másik, ami tetszett, az a paradicsomos szósz fűszerezése volt – fahéjjal és szegfűborssal bolondította meg az ízeket.

Azonban a két padlizsánt az egy kiló darált húshoz igencsak kevésnek találtam, úgyhogy 4 közepes padlizsánt használtam, és igazából még akár többet is elbírt volna – mondjuk a család erősen húsevő fele imáiba foglalta G.R. nevét.  A bárányhúst mangalicára cseréltem tehát, a hús/zöldség arányon picit módosítottam, a padlizsánszeleteket serpenyő helyett a sütőben sütöttem (szerintem így lényegesen kevésbé lesz olajos, nehéz a végeredmény). Ja, és este jutott eszembe (miután már mindet megettük), hogy a 2 tojás bizony kimaradt belőle. tehát igazából különösen nem is hiányzott bele :-)

Muszaka

3-4 ek olívaolaj

3 fej vöröshagyma, felkockázva

4 gerezd fokhagyma, apróra vágva

750 g darált mangalicacomb

só, bors

200 ml vörösbor

4 paradicsom

kb. 3-4 dl sűrű paradicsomlé

egy ujjnyi fahéjrúd

1/2 tk őrölt szegfűbors

oregánó, bazsalikom ízlés szerint

4 közepes padlizsán

a sajtszószhoz:

75 g vaj

75 g liszt

600 ml tej

150 g cheddar sajt (vagy más érett, karakteres ízű sajt), reszelve

(2 tojás – nekem véletlenül kimaradt, de nem volt tragédia)

A padlizsánokat ujjnyi szeletekre vágtam, megkentem őket olívaolajjal, és tepsire fektetve betoltam őket a sütőbe. Kb. 30-40 perc alatt puhára sültek.

Közben az olívaolajon megpirítottam a hagymát és a fokhagymát, ment rá a darált hús, amit jó alaposan átforgattam. Amint mindenütt kifehéredett, ráöntöttem a vörösbort. Kicsit nagyobb lángra véve a folyadékot kb. harmadára visszaredukáltam (csak egészen kevés, szirupos lé maradt alatta).  Ekkor hozzákevertem a paradicsomokat,ca paradicsomlét, a fahéjat és a szegfűborsot. Sóztam, borsoztam és olyan 35-0 perc alatt ezt is puhár főztem.

Már csak a sajtos besamel volt hátra. A vajat megforrósítottam, a lisztet hozáadtam, és 1-2 percig kevergetve pirítottam. Szép lassan felöntöttem a tejjel és kis lángon sűrű mártást főztem belőle. Végül hozzáadtam a reszelt sajtot, sózta, borsoztam (és a tojásokat is beleütöttem volna, ha nem felejtem el….)

Már csak a rétegezés volt hátra: alulra a padlizsánszeletek egyharmada került, rá a húsos szósz fele (a fahéjdarabokat gondosan kibányásztam belőle, nem lett volna túl jó ráharapni), majd a sajtmártás egyharmada. Padlizsán, húsosszósz, besamel, padlizsán, besamel volt a sorminta vége.

Előmelegített sütőben (180 ºC) 35-40 percig sütöttem.

Sajtos-hagymás rudak

sajtos_hagymas_rud

Na akkor az édesség-dömping után jöjjön valami “sósság” is. Egészen véletlenszerűen a Dr. Oetker élesztőkhöz csomagolt receptes reklámanyagon találtam ezt a finomságot és már egy ideje a pulton várta, hogy végre tiszta legyen a terep (értsd: ne legyen itthon a család tejérzékeny fele). A múlt héten aztán el is készült, nagyon finom lett a pirított hagymától és a sok cheddar sajttól (ezért külön köszönet Millie-nek)

Sajtos-hagymás rudak

a tésztához:

375 g liszt

1 tasak élesztő (7g)

1 kk só (nekem egy picivel több kívánkozott bele)

75 g puha vaj

100 g reszelt cheddar sajt – vagy gouda, vagy más karakteresebb típus

50 ml joghurt

150 ml langyos tej

a tetejére:

100 ml joghurt

100 g pirított hagyma (nekem ez olyan 3 nagyobb fejből jött ki)

50 g reszelt cheddar sajt

A lisztet az élesztővel elkevertem, hozzáadtam a többi hozzávalót sima tésztát dagasztottam belőle – én egy kicsit lágynak éreztem, úgyhogy még raktam hozzá némi lisztet.

Letakarva, meleg helyen duplájára kelesztettem.

A sütőt előmelegítettem 200 ºC-ra és kikészítettem két nagyobb tepsit, sütőpapírral bélelve.

A megkelt tésztát átgyúrtam és kb. 30×40 centis lappá nyújtottam. Megkentem a joghurttal, megszórtam a pirított hagymával és a sajttal. A tésztalapot hosszában kettévágtam, majd az így nyert lapokból 1-1,5 cm széles csíkokat vágtam. Mielőtt a tepsibe raktam volna, mindegyiken tekertem egyet a tengelye körül.

Ploughman’s szendvics – az angol szántóvetők ebédje

sajtos_mustaros_szendvics

A “ploughman’s lunch” igazi angol csemege. Nem más mint egy jó szelet sajt (többnyire cheddar), némi friss, ropogós kenyér,  savanyúság és vaj. Kínálhatnak még mellé almát, sonkát és főtt tojást is, és persze elmaradhatatlan mellőle egy jó pohár sör.

Gyakorlatilag a szalonna-hagyma-kenyér megfelelője a szigetországban, ezt csomagolták be anno a földekre induló férfiaknak a gondos angol menyecskék. A nevét  viszont a hatvanas években terjedő sajtgyári PR-nak köszönheti, és azóta ikonikus étellé vált Nagy-Britanniában, szinte minden pubban megtalálható. A pontos összetétele vidékenként eltérhet, de jó angol szokás szerint mindig a helyi jellegzetességeket, a helyi termelők finomságait tartalmazza.

Divatos terminussal élve ez egy újragondolt változata a hagyományos ‘ploughman’s lunch’-nak, a mustár, a paradicsom és a sajt nem mellé, hanem bele került. Én így is teljesnek éreztem, de Férj szerint némi kolbász azért jól jön hozzá.

Ploughman’s szendvics – mustáros, sajtos, paradicsomos bucik

450 g Pásztói kenyérliszt

50 g Pásztói teljes kiőrlésű rozsliszt

300 ml tej

egy zacskó porélesztő (7g)

25 g vaj

1,5 tk só

2 ek magos mustár

200 g érett cheddar sajt

250 g koktélparadicsom, félbevágva

A tejet és a vajat picit megmelegítettem, épp csak annyira, hogy a vaj elolvadjon. Közben a lisztet, a porélesztőt és a sót összekevertem egy tálban, majd a tejes keveréket hozzáöntve a dagasztógépemre bíztam a továbbiakat. Persze azért közben figyeltem, hátha kell még egy kis tej (kellett) vagy netán liszt.

A tésztát meleg helyen duplájára kelesztettem.

A sütőt előmelegítettem 200 ºC-ra. A megkelt tésztát kinyújtottam (olyan 30×40 centisre) és megkentem a mustárral. Rászórtam a sajt kétharmadát, majd a a tészta kétharmadát középre hajtottam, a másik kétharmadát pedig erre rá – a vajas tésztát szokták így levélszerűen hajtogatni.

Így letakarva is kelesztettem még félórácskát. Ezután hatfelé vágtam, vágott felével fölfelé fordítva az alján összenyomkodtam a tésztát, hogy ne folyjon ki alul az anyag. Ezáltal a teteje zsebszerűen szétnyílt, ide bedugdostam a paradicsomokat és a maradék sajttal megszórva küldtem az előmelegített sütőbe. 25-30 perc alatt gyönyörű aranybarnára sült.

forrás: GoodFood 2010 August

Almás pite kicsit másképp – chedarral, kakukkfűvel, naranccsal

alma_narancs_pite

Egy különleges ízvilágú pite – a tésztát a cheddar pikánssága, a tölteléket pedig némi narancshéj és kakukkfű bolondítja meg. Alapvetően mégis inkább a desszert kategóriába sorolnám, de akár előételként is megállja a helyét.

Kakukkfüves almás pite cheddaros tésztával

350 g liszt

egy csipet só

1 ek cukor

120 g vaj

60 g érett Cheddar sajt (reszelve)

2 tojás

2-3 ek tej

a töltelékhez

1,5-2 kg alma vegyesen (savanykásabb és édesebb is lehet benne)

50 g vaj

100 g nádcukor

2 narancs reszelt héja

1 citrom reszelt héja

2 ek apróra vágott friss kakukkfű

1 ek búzadara

A lisztet, a sót, és a cukrot összekevertem egy tálban. Belekockáztam a hideg vajat, és hozzátettem a lereszelt sajtot meg az egyik tojást is. A dagasztógépem keverőlapátjával simára dolgoztam ( aprítógép is megteszi, de persze kézzel is összegyúrható) Ahogyelkezdett összeállni, a tejet is apránként hozzátettem – nem biztos, hogy mind kelleni fog. A tésztát folpackba csomagolva hidegre tettem.

Ezalatt lereszeltem a meghámozott almákat. Az olvasztott vajon kicsit megpároltam a cukorral – ha túl sok levet ereszt, érdemes leszűrni. Ment hozzá a kakukkfű, és a citrushéj, majd hűlt egy kis ideig.

Kivajaztam egy 18 cm-es tortaformát és előmelegítettem a sütőt 200ºC-ra.

A tésztát kétfelé osztottam (kb. 1/3-2/3 arányban) és a nagyobbikkal kibéleltem a forma alját és oldalát.  A tésztára sütőpapírt terítettem és szárazbabbal lenyomatva vakon sütöttem 25 percet, majd a sütőpapír és a nehezék nélkül még 5 percig.

Ekkor feljebb vettem a hőfokot (220ºC-ra), a tésztát megszórtam a darával, rásimítottam az almás tölteléket és a maradék tésztával lefedtem. A tésztán nyitottam néhány “ablakot”, hogy a gőz el tudjon szökni, megkentem a maradék felvert tojással és 25 perc alatt aranybarnára sütöttem.

Mexikói kukoricaleves

cheddar_kukorica_leves

Szombathelyen, a Móló Caféban ettünk hasonló levest még a nyáron, ezt próbáltam meg felidézni. Az éttermet egyébként csak ajánlani tudom, a Savaria karnevál ideje alatt kétszer is ebédeltünk náluk.

A finom ételeken, a hangulatos berendezésen és a gondos kiszolgáláson kívül még olyan szórakoztató elemekkel is készültek, mint egy fiatal pincér ikerpár :-)  Úgy hasonlítottak egymásra, mint két tojás, rendkívül vicces volt, mikor rájöttem, hogy nem ennyire gyors a srác, csak kettő van belőle!

Ezenkívül itt sikerült életem legjobb cappucinóját elfogyasztanom. És ez nem csak a koffein-éhség téveszméje volt, mert kétszer is leteszteltem és mindkétszer pont olyan volt, ahogy szeretem. Nem tűzforró, nem langyos, sok, kemény tejhabbal a tetején és a kávé erőssége és mennyisége is épp megfelelő volt.

Aki Szombathelyen jár, semmiképpen ne hagyja ki!

Mexikói kukoricaleves

1 csokor újhagyma, felkarikázva (zöldjével együtt)

olaj

kb. 20-30 dkg kukorica (fagyasztott)

1 csirkemellfilé, falatnyi darabokra vágva

1,5-2 liter alaplé

10 dkg Cheddar sajt, reszelve

2 dl tejszín

petrezselyem

Az olajon megfuttattam az apróra vágott újhagymát, rádobtam a csirkét és fehéredésig pirítottam. Ekkor került hozzá a kukorica, némi kis cukor és só. Így együtt fedő alatt pároltam 10 percig, majd megszórtam egy kanál liszttel és felöntöttem az alaplével.

Kis lángon úgy félórát főztem, majd a tejszínt és a sajtot is hozzátéve még fedő nélkül további 15 percet forraltam. Ezalatt kicsit be is sűrűsödött.

A végén megszórtam a petrezselyemmel és sóval, borssal igazítottam az ízén. Nekem némi csípős is elfért volna bele, de kivételesen engedtem a családi nyomásnak….