Tag-Archive for » csicsóka «

Csicsóka saláta nyersen – almával, dióval, roqueforttal

csicsoka_salata

A fényképen lévő darab még valamikor régen, az óévben készült ( vicces módon pár nappal azelőtt, hogy FlatCatnek is eszébe ötlött egy hasonló, de ezen mi már meg sem lepődünk :-) ) de ez volt az az étel, amit  a legtöbbször újráztam. Rengeteg változatban próbáltam már a csicsókát, de végülis nekem nyersen ízlik a legjobban. A zöldalma harsogása magától kívánkozott hozzá, a roquefort sajt, a dió és a friss csíra meg ment utána.

Próbálok visszatérni a szokásos menetekbe, de állati nehezen megy. Ma úgy ért reggel az óracsörgés, mintha egy nagy hólapáttal hátba vágtak volna. Még szerencse, hogy nemsokára itt a hétvége.Főzésileg is “auto-pilot” módban vagyok, teljesen alapok mennek, de majd megpróbálok kapcsolódni DP remek kezdeményezéseihez, hátha úgy könnyebb lesz….

Almás csicsóka saláta

2-3 csicsóka

1 savanykás zöldalma

egy marék dió, lehetőleg picit megpirítva

kevés márványsajt

citromlé

olívaolaj

csíra

A csicsókát meghámoztam, az almát csak megmostam és mindkettőt nagyjából egyforma, vékony szeletekre vágtam. A citromlével összeforgattam, majd rászórtam a durvára vágott diót és a csírát, rámorzsoltam a sajtot és megöntöztem egy kevés olívával.

Sült húsok mellé is kiváló kísérő, de nekem magában is megállja a helyét.

Rozmaringgal füstölt nyúlgerinc en croute, csicsóka rosejbnivel

fustolt_nyul_II

Már egyszer elmeséltem, milyen viszony fűz a nyúlhoz és a nyúlételekhez. Sajnos tény, hogy valahogyan magamtól sosem jut eszembe nyulat venni, pedig én igen szeretem. Talán ezért is örültem meg nagyon a Tetrabbit felhívásának – meg persze a nyereményként felajánlott utalvány a kedvenc éttermembe is erősen motiváló volt.

Ismerve a család enyhe ellenérézését a nyúlhússal kacsolatban, a gerincet választottam, mint leg-felismerhetetlenebb részét. Az evidens volt, hogy a kacsamellen felbuzdulva, ez is kapni fog egy enyhe füstölést , de hogy kicsit ünnepibb legyen a megjelenése, petrezselymes-diós pestóval kenegettem és leveles tésztába csomagoltam. Így akár előző nap, vagy karácsony reggelén is előkészíthetjük, s este csak át kell sütni.

És az eredmény? A lányom egy darabig sajnálkozott a szegény nyuszi miatt, de aztán hamar túllépett ezen és a többiekkel együtt szó nélkül, csillogó szemekkel falta be.

A körethez csicsókát sütöttem, ami ilyen formában teljesen a sültkrumplira hajazott – csak sokal összetettebb, komplexebb ízzel. Viszont ezt a múltkori fánk után már nem bírtam a gyerekeknél eladni –  valamiért nagyon gyanakvóak lettek :-) – ők krumplipürét kaptak

Rozmaringgal füstölt nyúlgerinc, petrezselyem-pestóval, leveles tésztába bújtatva (en croute)

500 g nyúlgerinc

vaj

só, bors

a füstöléshez

1/3 bögre rizs

1/3 bögre feketettea levél

3 ek nádcukor

3-4 ág rozmaring

a pestóhoz

1 csokor petrezselyem

egy marék rukkola

1 gerezd fokhagyma

egy marék dió, szárazon megpirítva

1 ek dióolaj

2 ek olívaolaj

só bors

az en croute sütéshez

egy csomag leveles tészta

1 tojás, felverve

a körethez:

csicsóka

olaj, vaj

só, bors

A húsdarabokat sóztam, borsoztam, majd forró vajon gyorsan körbepirítottam.

Az öntöttvas wokot 3-4 nagyobb darab alufóliával kibéleltem, hogy a szélén is bőven túllógjon.

Az aljába szórtam a rozmaringágakat, a cukrot, a rizst és a teát, majd alágyújtottam. Mikor füstölni kezdett ráraktam egy fém zöldségpárolót (ez a lábakon álló, lyukacsos alaptípus) és arra a húsokat.

A wok tetejét is hasonlóképpen kibéleltem alufóliával, s mikor rátettem a fedőt, a két túllógó alufóliadarabot szorosan összetekertem, hogy a füst odabent maradjon. Ilyenkor már esetleg érdemes kisebbre venni a lángot.

Közben a pestóhoz valókat aprítógépben krémesre kevertem és sóval, borssal igazítottam az ízén.

10-12 percnyi füstölés után kiszedtem a nyúlgerinceket, megkenegettem őket a pestóval, majd a levelestésztába csomagoltam, azt felvert tojással lekentem és előmelegített sütőben (200ºC) aranybarnára sütöttem.

A körethez a csicsókákat megpucoltam, hasábokra vágtam és vaj-olaj keverékén megsütöttem. Nem lesz olyan ropogós, mint  a krumpli, de izgalmas ízével feldobja az ételt.

Újabb fertőző vírus

csicsoka_palacsinta1

Flat-Cat kelt-palacsinta dömpingje volt a fertőzés eredete. Eleinte nem is igen értettem miért kerülnek elő postjaiban újra és újra ezek az amerikai palacsintához hasonlító tárgyak (őszintén szólva az a variáns engem nem fogott meg igazán).

Aztán elkészítettem a meggyes-mákos kelt palacsintát – és a rabjává váltam. Ezzel a sima, mezei palacsinta le is került a dobogóról. Ez a kelt változat nemcsak hogy sokkal haladósabb (gyorsabban készül el és kiadósabb is) de ízében is sokkal jobban variálhatóbb és nagyon finom akár magában is!!!!

Legutóbb egy csicsókás kelt palacsintát készítettem, amit tejfölell és reszelt sajttal ettünk.

Csicsókás kelt palacsinta

200 g csicsóka finomra reszelve

150 g finomliszt

2 tojás

2 dl (rizs)tej

3 ek dióolaj

2 gerezd fokhagyma, lereszelve vagy nagyon apróra vágva

1 dkg friss élesztó

1 tk só

1 kk cukor

A hozzávalókat jó alaposan elkevertem  és kelni hagytam.

Amikor már kicsit bugyborékolt, a palacsintasütőben tenyérnyi adagokat öntve és lapáttal óvatosan megfordítva kisütöttem őket. Kis lángon, teflonos serpenyőben csináltam, így olaj sem kellett alá

Csicsókás-szilvalekváros papucs

csicsokas_sutemeny

Andrea barátnőm zengedezett bizonyos biopiaci csicsókás süteményről, majd emlékeit felidézve reprodukálta a finomságot és a recepttel együtt néhány kóstolnivaló darabot is rámhagyományozott. Bevallom nem adtam belőle senkinek.

És most végre egyszerre volt itthon csicsókám és szilvalekvárom, sőt egy ravioli-gyártó készséget is beszereztem, úgyhogy persze muszáj volt nekem is kipróbálnom. Az eredmény megosztotta a családot – a gyerekeknek egyáltalán nem ízlett, viszont legnagyobb meglepetésemre Férj rögtön csatlakozott hozzám a rajongói táborba.

Az összeállítás meglehetősen egyszerű és a csicsókától meg a dióolajtól kap egy egészen különleges ízt, amit a cukor nélkül főzött, igazi, sűrű szilvalekvár tökéletesen kiegészít. Akár reggelire is tökéletes.

Csicsókás-szilvalekváros papucs

200 g csicsóka lereszelve (nagyon apróra)

150 g finomliszt

175 g rozsliszt

1 tojás

50 g dióolaj

2 ek nádcukor

csipet só

1 kk szódabikarbóna

A csicsókát egészen kis lyukú reszelőn (ál-Microplane) lereszeltem, majd összekevertem a többi hozzávalóval. A liszt mennyisége csak körülbelüli, mert menet közben is szórtam még hozzá, lényeg, hogy jól lehessen nyújtani.

Szóval alaposan lisztezett felületen kinyújtottam, a ravioli-készítővel köröket vágtam belőle (egy pogácsaszaggató is megteszi), egy-egy kávéskanálnyi szilvalekvárt tettem a közepébe és összenyomtam. Ha nincs ilyen célszerszámunk, egyszerűen nyomkodjuk össze a tészta széleit.

180 ºC-on 25 percig sütöttem.

Folytatás tegnapról: csicsókafánk és gyömbéres sütőtök

csicsoka_fank

Őszintén szólva én még sosem ettem és nem is csináltam krumplifánkot – Férj viszont lelkesen üdvözölte ezt a gyermekkori finomságot. Még az sem riasztotta el, mikor halkan megsúgtam neki, hogy krumpli helyett csicsókából készült.

A csicsóka egyébként, tényleg egy szuperzöldség – nem azért, mert készíthető belőlepalacsintasütemény, vagy akár rakott egytál is – hanem mert rendkívül jó hatással van a szervezetünkre, magas rost-, inulin-, és fruktóztartalma miatt rendszeres fogyasztása javasolt.

Érdekes módon nyersen szerintem meglehetősen semleges az íze – az állaga pedig leginkább a karalábéhoz hasonlít. Cukoréhség ellen is ajánlatos a nyersen való rágcsálása, akár étkezések között is.

Megfőzve/sütve sokkal karakteresebb az íze, kicsit édeskés, diós jellegű. Emiatt a fánk tésztájának egy részét gyorsan rozslisztre cseréltem – szinte észre sem lehetett venni, és így legalább némileg kiegyensúlyoztam az olajban való sütést.

És hogy jobban csússzon, került mellé egy kis gyömbéres sütőtök – itt az ízeket mindenkinek magának kell behangolni, nálunk jó sok friss gyömbér került bele, kicsit csípős is lett, de én így szeretem (a többiek meg kénytelenek ehhez igazodni :-) )

Csicsókafánk

250 g csicsóka, meghámozva, felkockázva

100 g krumpli, meghámozva, felkockázva

150 g teljeskiőrlésű rozslizst

200 g finomliszt

25 g élesztő

1 tojássárgája

1 tk nádcukor

kb. 1 dl víz

A csicsókát és a krumplit sós vízben puhára főztem, majd alaposan lecsöpögtettem. A többi hozzávalóval együtt dagasztótálba tettem és összegyúrtam. Kicsit lágy, de kezelhető tésztát kell kapni.

Egy bő félórát pihentettem, majd ujjnyi vastagra kinyújtottam, kisebb fánkokat szaggattam belőle pogácsaszaggatóval és letakarva mégegyszer kelesztettem. Mikor szépen feljöttek, bő olajban – mint a farsangi fánkot szokás – kisütöttem.

Gyömbéres sütőtökpüré

1 sütőtök

nádcukor

1-2 ek vaj

só, bors, fahéj

reszlet gyömbér

A tököt hosszában félbevágtam, a magjait kikapartam. Rákockáztam a vajat, megszórtam a cukorral és a fahéjjal, majd a sütőben puhára sütöttem.

A puha tökhúst aprítóba kanalaztam, hozzáreszeltem a gyömbért, sóztam, borsoztam és homogénre mixeltem.

Csicsóka csőben sütve – parmezánnal és kakukkfűvel

untitled

Csicsóka, vagy ahogy a művelt angol mondja: jeruzsálemi articsóka :-)

Magam is meglepődtem, mikor arról olvastam, hogy a csicsóka közeli rokona a napraforgónak. A felhasználása azonban jelentősen különbözik tőle, lévén, hogy a gyökerét fogyasztjuk. Régen vidéken sokat használták, a “szegények krumplijának” is hívták, igénytelen növény, gyakorlatilag kipusztíthatatlan.

Sajnos mára már szinte teljesen kikopott az étrendünkből, pedig a cukorbetegségben szenvedőknek (is) hasznos segítség lehet – magas rost-, inulin-, és fruktóztartalma miatt nagyon ajánlatos a diétába illeszteni.

Állaga leginkább a krumplira emlékeztet, de sokkal jellegzetesebb, kicsit földes íze van. Nekem nagyon ízlik. Meg is örültem, mikor Jamie Oliver egyik könyvében (The Return of the Naked Chef) találtam egy szimpatikus csicsókareceptet. Hetekig motoszkált az agyamban, hogy meg kéne csinálni, azt a jó kis Jamie féle diós-csicsókás dolgot. Majd szembesültem vele, hogy az eredeti receptben nincs is dió. Mindegy, az enyémben lett.

Csőben sült csicsóka

200 ml tejszín

100 ml tejföl

2 gerezd fokhagyma

1 citrom leve

4-5 ág kakukkfű,  a levelek az ágakról leszedegetve

100 g reszelt parmezán

só, bors

1 kg csicsóka, meghámozva, kisebb csíkokra vágva

kb. 2 szelet szikkadt kenyér, aprítóban durvára darálva, vagy 2-3 marék zsemlemorzsa

1 marék dió, durvára vágva

A sütőt előmelegítettem 220ºC-ra.

Egy tálban összekevertem a tejszínt és a tejfölt, belefacsartam a citromlevet, ment hozzá az összenyomott fokhagyma, a kakukkfű fele és a parmezán háromnegyede valamint só és frissen őrölt bors.

Beleszórtam a csicsókaszeleteket,  jó alaposan összeforgattam és az egészet egy sütőtálba terítettem.

Végezetül a durvára darált kenyérmorzsát összekevertem a maradék sajttal, dióval és a kakukkfűvel, a csicsóka tetejére szórtam, alufóliával letakartam és a sütőbe toltam.

45 percig sült letakarva, majd még 20-25 percig az alufólia nélkül. Köretként is jól funkcionál, de vega főfogásként is megállja a helyét.