Tag-Archive for » csokoládé «

Ropogós, mentás csokitallérok – ezzel csak nyerni lehet

mentas_csokitaller

Remélem mindenki túlélte a karácsonyi traktát. Persze nálunk is megvoltak a szokásos körök, evés kifulladásig. Jól is esett a szünetekben egy kis mentolos finomság – nemcsak 8 után :-)

Ropogós, mentás csokitallérok

½ bögre kristálycukor

1½ tk borsmenta-kivonat

100 g étcsoki

100 g tejcsoki*

¼ bögre kókuszreszelék

*legközelebb biztosan csak étcsokival csinálnám, nekem nem kívánkozott bele a tej….

A cukrot kis lángon, óvatosan karamellizáltam, mad mikor elkezdett füstölni és már szép aranybarna volt hozzákevertem egy evőkanál mentakivonatot. Ezt érdemes kesztyűben és a tűzről a lábast lehúzva csinálni, mert erősen spriccel. Ja, és ne hajoljunk fölé és ne tüdőzzük le, hacsak nem inhalálni akarunk….

A karamellt sütőpapírra vékonyan elterítettem és hűlni hagytam. Mikor teljesen megkeményedett, nagyjából összetörtem és aprítóval egészen lisztfinomságúra őröltem.

A csokoládékat vízgőz felett megolvasztottam, belekevertem a kókuszreszeléket, a maradék fél evőkanálnyi mentakivonatot és a karamelltörmeléket.

Szilikonlapáttal igyekeztem minél egyenletesebben sütőpapíron elteríteni és hideg helyre raktam. Dermedés után pogácsaszaggatóval tallérokat gyártottam belőle. A leeső maradékot fagyiba is lehet keverni, de ha ilyen irányú terveink vannak, érdemes eldugni a darabkákat – enyémFérj maga elé vette és egy tányérral befalt belőle….

A receptet itt találtam.

Category: desszert  Tags: ,  Leave a Comment

Cowboy cookie

cowboy_cookie

Újabb Baked-sütemény. Az eredmény megint magáért beszél. Mindig is ilyen kívül ropogós, belül puha cookie-ra vágytam, amelyik nem folyik szét sütés közben. Ízben és textúrában is különös játék benne a sósperec – igazi fanoknak való!!

A könyv szerzőinek alapos utánajárása után sem bizonyosodott be,  hogy a cowboyok találták-e fel, vagy fogyasztották volna előszeretettel, netán az ő tiszteletükre készült volna. Szerintük a név csupán tisztelgés a cookie  ”darabos férfiassága” előtt, melyet tetéz mérete és az összetevők sokszínűsége.

Cowboy cookie

230 g liszt

1 tk szódabikarbóna

1 tk sütőpor

½ tk só

170 g zabpehely

180 g hideg vaj felkockázva

230 g nádcukor

1 tojás

1 tojássárgája

1 vanília kikapart belseje

1 tk nescafé kevés vízben feloldva (nálam egy kis espresso)

100 g étcsoki apró darabokra vágva (vagy ugyanennyi süthető csokicsepp)

3/4 bögre apró sósperec felaprítva (nem porrá zúzva!)

A lisztet, a szódabikarbónát, a sütőport és a zabpelyhet egy tálban összekevertem.

A vajat és a cukrot habosra kevertem, majd ment bele a tojássárgája és a tojás. Ezután belekevertem a vaníliát és a kávét is majd több részletben a lisztes-zabpelyhes keveréket. Legvégül a csokit és a perecdarabokat is hozzáadtam.

Ezután kb.  négy órát hűtőben pihentettem.

A sütőt előmelegítettem 180 fokra,

Fagyiskanállal sütőlapra adagoltam – nekem csak rendes, normál méretű van, ezt félig töltöttem csak meg, kicsit lenyomkodtam, majd kinyomtam és domború felével felfelé raktam a tepsibe. De majd megnézem a Gasztroshopban hátha van kisebb típus, ami kekszadagoláshoz jó lesz :-)

11-13 perc alatt sültek meg.

Gyors csokoládémousse – tojás és felhajtás nélkül

csokoladehab

Nigella receptjei közt találtam ezt a gyors csokoládéhabot. Nyáron csináltam már Felhőlányalapján pillecukros csokoládéfagyit – ez osztatlan sikert aratott, mert nemcsak rém egyszerű elkészíteni, de tényleg mesés állaga lesz. Még családom megrögzött csokifagyi-ellenes tagjai is vígan kanalazták.

A baj csak annyi vele, hogy stikában kell kiviteleznem a gyártást, mert a kicsik egyből leakadnak, hogy a becses pillecukor-ellátmányt képes vagyok elpazarolni – ráadásul tejszínes desszertbe miből ők nem is ehetnek. Kompenzálásképpen kénytelen leszek csinálni nekik egy adag házi-pillecukrot :-)

Gyors csokoládéhab (2 nagyobb, vagy 3 kisebb adag)

75 g pillecukor

25 g vaj

125 g étcsokoládé

30 ml forró víz

200 ml behűtött tejszín

1 vaníliarúd

A csokoládét, a vajat, a vanília kikapart belsejét és a pillecukrot lábosba tettem, a vizet ráöntöttem és nagyon pici lángon összeolvasztottam. Óvatosabbak (és türelmesebbek) csinálhatják gőz fölött is.

A hideg tejszínből kemény habot vertem, majd óvatosan a kihűlt csokikrémhez forgattam.

Két pohárba osztottam és picit behűtöttem. Nem érte meg a másnapot.

Csokoládé és szilva – egy kis lélekmelegítés

flognarde

Az elmúlt hetek esős, borús időjárásában mi is szolgálhatott volna vigaszul, mint némi csokoládés sütemény. Nemrégen fedeztem fel a Citrus and Candy nevű blogot, ahol már csak a képek nézegetésétől is jobb kedvre derülök. És méteres listám van a kijegyzetelt receptekből. Aki megnézte, biztosan egyetért velem: a fotók csodásak és végiggörgetve az oldalt a plusz két kiló garantált :-)

Általában nem szeretem a csokis-gyümölcsös édességeket, de a szilvás párosítás valahogy elég meggyőző volt. És valóban. A tészta – azaz nem is tészta, inkább egy csokoládékrém és puding között egyensúlyozó finomság – szépen harmonizál a karamelles, savanykás szilvával.

Csokoládés-szilvás flognarde (tejespite)

500g szilva (inkább keményebb, nem túl érett darabok)

30g vaj

2 ek nádcukor

a tejespitéhez

60g liszt

30g (cukrozatlan) kakaópor

110g nádcukor

70g olvasztott étcsokoládé

150 ml tej

150 ml tejszín

3 tojás

Előmelegítettem a sütőt 180 ºC-ra és kivajaztam 4 kicsi, 15 cm átmérőjű piteformát (persze lehet egy nagyban is csinálni).

Kis tűzön összeolvasztottam a vajat és a cukrot, majd a szeletekre vágott szilvát szolidan puhára pároltam benne – nem kell túlzásba vinni, mert könnyen szétesős lesz.

Egy nagyobb tálban összekevertem a lisztet, a kakaót és a cukrot. Egy másikban alaposan összekutyultam a tojásokat, a tejet, a tejszínt és az olvasztott csokoládét. A lisztes keveréket kanalanként a tejeshez adagolva kézi habverővel homogén masszát kevertem.

A kivajazott formákba kanalaztam a csokis masszát (elég csak félig, úgyis felemelkedik sütés közben) majd körben kiraktam a szilvaszeletekkel.

Olyan 30 percig sütöttem – a közepe még lágyan remegős volt, amikor kivettem.

Azon melegében is finom, de kihűlve, kis tejszínhabbal megkoronázva is el tudom képzelni.

Még egy szülinapi torta – csajosra hangolva

parfetorta“Mekkora a rumli a hajnali utcán!
Még lumpol az éj, a nyakunkba kacag.
Most túlad végre sok hajdani cuccán,
kidobálja, mi limlom és ócska kacat.
Lepotyognak az égről a csillagok, ajjaj!
Látnád, ha kinyitnád most szemedet,
hogy narancssárga ruhát vesz a hajnal,
s felsöpri – nahát – az ezüst szemetet.

(Varró Dani: Maszat-hegyi naptár – Augusztus)

Hihetetlen, hogy megint eltelt egy nyár. Júniusban mindig nagy tervekkel telve ugrunk neki a két és fél hónapnak, aztán egyszer csak azon kapom magam, hogy már megint itt az iskolakezdés. Ráadásul idén a legkisebbik gyermekem is menthetlenül az iskolapadba kerül – újra elmúlt egy korszak.

Szóval csupa izgalommal, teremfestéssel, folyosótakarítással, ismerkedéssel telt az elmúlt időszak. S a képek között nézelődve vettem észre, hogy a 9 éves lánykám szülinapi tortája még fel sem került ide. Fagyitortát rendelt a drága, úgyhogy idejekorán nekiálltam a rétegek elkészítésének. A tejallergia miatt alapvetően gyümölcssörbetekben gondolkodtam, így került bele egy adag mentás sárgabarack, egy adag bogyósgyümölcs (ribizli, málna, egres) és egy szilva, plusz egy réteg vegán csokoládéfagylalt.

A tetejét egy szintén tej és tojásmentes keksszel díszítettem – a nyújtása, kiszúrása egy rémálom volt, de az íze annyira fantasztikus, hogy minden macerát megér!

A többi díszítés az ünnepeltre lett bízva, marcipán helyett műanyagfigura, (BIO!)gumimaci és rendkívül ízléses gyöngycukorka került még rá.

Ropogós, mézes kekszek (vegán)

170 g sótlan vaj/tejmentes biomargarin

125 g teljeskiőrlésű liszt

125 g fehérliszt

150 g nádcukor

2 ek méz

1/4 bögre narancslé (én ehelyett 3-4 ek házi bazsalikoszörpöt használtam)

1 vaníliarúd kikapart belseje

fél teáskanál sütőpor

3/4 tk só

A hozzávalókat alaposan összegyúrtam, majd folpackba csomagolva a hűtőbe tettem pihenni.

Lisztezett felületen kinyújtottam, formákra szaggattam és előmelegített (180 ºC) sütőben 15 percig sütöttem. Az első adagról persze elfeledkeztem, jó sötétbarnára sült, de érdekes módon nem lett égett, és nekem ez ízlett legjobban :-) Mikor megkóstoltam, rögtön elővettem a maradék tésztát a hűtőből (mert olyan ideges lettem attól, hogy szakad-ragad, hogy elraktam későbbre) és azzal is megküzdöttem.

Az a híres nevezetes Baked brownie

baked_brownie

A gyerekek nyaralásában nemcsak az a jó, hogy végre van időm olvasni, hanem az is, hogy ilyenkor minde lelkiismeret-furdalás nélkül sütök-főzök mindenféle tejes-tejszínes dolgokat.Ilyenkor szó szerint tejben-vajban fürdünk, és sajtot szórok mindenre.

Mikor anno megvettem a New-Yorki BAKED kávézó híres szakácskönyvét, egyből kinéztem belőle ezt a megadurva brownie-t, ami egyébként a fiúk (Matt Lewis and Renato Poliafito) egyik emblematikus süteménye. A receptben még az is benne van, hogy ha túlsütjük, azért ők bizony nem vállalják a felelősséget. Mert a brownie-nak bizony az a lényege, hogy sosem szabad sem túlkeverni, sem túlsütni, mert akkor egy száraz, morzsálódós valamit kapunk. Ellenben ha jól csináljuk, akkor egy brutál csokis, puha, krémes, finomság lesz a jutalmunk, amihez már csak némi vaníliafagylalt kell, hogy a mennyekbe röpítsen.

Számomra ez a tökéletes brownie,  ízben és állagban hibátlan!

BAKED brownie

140 g liszt

1 tk só

2 ek kakaópor

325 g étcsokoládé (70%-os)

220 g sótlan vaj

110 g nádcukor

290 g kristálycukor

5 tojás

1 vaníliarúd kikapart belseje

A sütőt előmelegítettem 180 ºc-ra, és sütőpapírral kibéleltem egy 25×35 centis tepsit.

Egy műanyag tálban összekevertem a lisztet, a sót és a kakaóport.

Az apróra tört csokoládét és a kisebb kockákra vágott vajat gőz felett összeolvasztottam. A tűzről levéve (de a tálat a gőz felett hagyva) a cukrot is hozzákevertem és hagytam nagyjából elolvadni. Miután nagyjából meghűlt, belekevertem 3 tojást, kézi habverővel alaposan elkutyultam, majd ment bele a maradék két tojás ás a vanília is. Spatulával beleforgattam a lisztes keveréket majd végül az előkészített tepsibe simítottam a masszát és az előmelegített sütőbe toltam.

Pontosan 30 perc múlva tűpróbának vetettem alá – s jónak találtatott: még éppen néhány nedves morzsa maradt rajta.

Kihűlés után szeleteltem, szerintem tökéletes kiegészítője a vaníliafagyinak.

További kipróbált recepteket itt találhattok a könyvből.

Add már Uram az esőt!

semifreddo

Vagy legalább valami hideget. Bevallom én nehezen bírom ezt a hőséget – csakis megfelelő mennyiségű fagyival tudom átvészelni a napokat. Ráadásul itt a gépnél is igen fokozódik a hőmérséklet, úgyhogy rövid leszek és lényegretörő.

Ehhez az emeletes  semifreddohoz szerencsére fagylaltgép sem kell, hiszen a felvert tejszín és a tojásfehérje épp eléggé levegőssé és könnyűvé teszi. Szimpatikus vonás, hogy a nyers, felvert tojásfehérjékhez forró cukorszirupot kellett adni – ezzel kicsit megnyugtattam aggódó énemet a szalmonellák és egyéb nyalánkságokkal kapcsolatban (valószínűleg ez csak olyan félmegoldás, de sebaj)

Málnás-csokis-vaníliás semifreddo

2 tojásfehérje

175 g cukor

600 ml tejszín

1 vaníliarúd

300 g málna

1 ek porcukor

75 g étcsokoládé

Egy kenyérsütő formát (11×30 centis, szögletes) vékonyan kiolajoztam és folpackkal kibéleltem.

A cukorból és 4 ek vízből szirupot főztem – kb. 2-3 perc forralás elég neki. A tojásfehérjéket felvertem, majd a forró cukorszirupot lassan hozzáöntöttem – közben folyamatosan vertem. Mikor már mind benne volt, még egy percig hagytam, hogy keverje a gép. Gyönyörű, szinte szeletelhető hab lett belőle.

Az alaposan behűtött tejszínt felvertem a vaníliarúd kikapart belsejével és lassan adagolva hozzáforgattam a fehérjehabot.

Háromfelé szedtem a masszát, az elsőbe kevertem a cukorral leturmixolt és átszűrt málnát, a második maradt fehéren, a harmadikba pedig a megolvasztott étcsokoládé ment.

Az elkészített formába került először a piros rész, majd olyan 30-40 perc mélyhűtés után a fehér, és végül újabb hűtés után a csokoládés.

Tálalás előtt ilyen melegben szerintem 5 perc szobahőmérséklet is elég neki, hogy szeletelhető legyen.