Tag-Archive for » dió «

Diós rozsgolyók

dios_rozsgolyo

Doki által hirdetett Magazine Monday, Könyves Kedd, stb. mozgalmak mellett én a Használd-El-A -Maradékokat-A- Kamrából felhívást intéztem magamhoz. Hajlamos vagyok óriási készletet összegyűjteni a félig elhasznált tartós élelmiszerekből (ki nem?) majd persze úgy elásni a polcok rengetegében, hogy hónapokig nem kerül elő.

De most ennek vége. Kéthetente razziázni fogok a spejzben és vesszenek a maradékok – aminek sikerül megúsznia a tisztogatást, az mehet a molyoknak.

Az első ilyen áldozat egy zacskó rozs volt. Már ezer éve bekönyvjelzőztem ezt a rozsfasírtotRongybaba blogján, itt volt az ideje az elkészítésnek. Nekem a rozs mellé nagyon kívánkozott bele némi dió is, mellé pedig a gyrosnál nagy sikert aratott csípős cékla ‘chutney’ készült el. Ez nagy gyereknél olyannyira motiválóan hatott, hogy grátiszba befalt egy csomót a rozsgolyókból, mintegy a cékla kíséreteként :-)

Diós rozsgolyók

1 bögre rozs

1 nagy fej hagyma

3-4 gerezd fokhagyma

1 csokor petrezselyem

2-3 nagy marék dió durvára vágva

só, bors, bazsalikom

(1 tojás)

néhány kanál rozsliszt

A rozst előző este beáztattam.

Másnap bő, picit sós vízben puhára főztem. Na, nekem már ebben a fázisában is nagyon ízlett, nemhiába a búzás torta töltelékét is mindig megdézsmáltam.

Mikor kicsit kihűlt, aprítógépben nagyjából pépesítettem – azaz csak próbáltam, mert nem igazán történt vele nagy dolog. Lehet, kitartóbbnak kellett volna lennem – így biztos ami biztos alapon inkább hozzáütöttem egy tojást. ment bele az apóra vágott hagyma, fokhagyma és petrezselyem, a fűszerekkel ízesítettem, a lisztet is belekevertem, majd vizes kézzel kis gombócokat formáltam és olajban kisütöttem.

Valami isteniek voltak a szélén ropogósra sült rozsszemek :-)

Category: főétel, vega  Tags: ,  Leave a Comment

Csicsóka saláta nyersen – almával, dióval, roqueforttal

csicsoka_salata

A fényképen lévő darab még valamikor régen, az óévben készült ( vicces módon pár nappal azelőtt, hogy FlatCatnek is eszébe ötlött egy hasonló, de ezen mi már meg sem lepődünk :-) ) de ez volt az az étel, amit  a legtöbbször újráztam. Rengeteg változatban próbáltam már a csicsókát, de végülis nekem nyersen ízlik a legjobban. A zöldalma harsogása magától kívánkozott hozzá, a roquefort sajt, a dió és a friss csíra meg ment utána.

Próbálok visszatérni a szokásos menetekbe, de állati nehezen megy. Ma úgy ért reggel az óracsörgés, mintha egy nagy hólapáttal hátba vágtak volna. Még szerencse, hogy nemsokára itt a hétvége.Főzésileg is “auto-pilot” módban vagyok, teljesen alapok mennek, de majd megpróbálok kapcsolódni DP remek kezdeményezéseihez, hátha úgy könnyebb lesz….

Almás csicsóka saláta

2-3 csicsóka

1 savanykás zöldalma

egy marék dió, lehetőleg picit megpirítva

kevés márványsajt

citromlé

olívaolaj

csíra

A csicsókát meghámoztam, az almát csak megmostam és mindkettőt nagyjából egyforma, vékony szeletekre vágtam. A citromlével összeforgattam, majd rászórtam a durvára vágott diót és a csírát, rámorzsoltam a sajtot és megöntöztem egy kevés olívával.

Sült húsok mellé is kiváló kísérő, de nekem magában is megállja a helyét.

Málna és dió – salátában

malnaontet_salata

Jelentem Orsi (ha minden igaz) már Dubaiban, éppen új élete alapjait rendezgeti a lakásban. Veletek együtt én is kíváncsian várom majd a beszámolóit akár az arab konyháról, akár a mindennapi életről odakint. De addig is egy könnyű nyári recept.

Málna és dió. Van itthon dögivel. Először valami süteményen gondolkodtam, de aztán győzött az akarat – azaz felidéztem a múlt heti táborozás alatt elfogyasztott töméntelen mennyiségű (helyben készült) kürtős kalácsot, lángost, tócsnit és más finomságokat. Úgyhogy édesség helyett egy salátaöntetben – mondhatjuk úriasan vinaigrette-nek is – ötvöztem őket. Különleges, kicsit gyümölcsös, pikáns darab lett, mi prosciuttoba csavart grillezett halloumi sajttal ettük.

Zöld saláta málnás-diós vinaigrette-el

a salátához:

egy nagy marék madársaláta

egy nagy marék rukkola

néhány zsenge céklalevél

némi málna és dió

az öntethez

½ tk házi mustár (vagy dijoni)

½ tk magos mustár

1 tk méz

40 ml olívaolaj

10 ml dióolaj

4 ek rozébor

1 ek almaecet

8 fél dió

kb. 20 szem málna

A mustárokat, a rozét és az almaecetet egy kisebb késes aprítóba tettem és összekevertem. Hozzáöntöttem az olajakat és addig kevertem, míg teljesen homogén nem lett. (Ezt persze kézi habverővel is csinálhatjuk, úgy egy kicsit több időt vesz igénybe)

Hozzátettem a diót, a mézet és a málnát és ezekkel is teljesen simára dolgoztam. Itt esetleg át lehet paszírozni egy szűrőn a málnamagok miatt, én most nem tettem.

A megmosott és lecentrifugázott/lecsöpögtetett salátát tányérra rendeztem, néhány szem dióval és málnával megszórtam, és a vinaigrette-et rálocsoltam.

Tekeredik a tészta, csiga akar lenni

ribizlis_sutemeny

A tejbegrízes-ribizlis mellé kellett persze a gyerekeknek is valami tejmentes okosság. Mivel dió még van bőven a tavalyiból, abból is került bele, hogy apadjanak a készletek. A mini-csigákat pedig muffinformába ültettem, így olyan klassz kis ’handy’ lett, amit pár falással bekap az ember.

Ribizlis-diós csiga

350 g finomliszt

150 g rétesliszt

20 g élesztő

75 g cukor

1 tojás

75 g puha vaj/tejmentes margarin

kb. 200 ml víz/tej

a töltelékhez

120 g vaj/tejmentes margarin

80 g dió, olyan 2-3 ek nádcukorral összedarálva

2-3 nagy marék ribizli

A tésztához való alapanyagokat a dagasztógépem táljába dobáltam, majd hagytam a gépet érvényesülni – néhány perc alatt szépen be is dagasztotta. Egy jó másfél órát kelni hagytam – bár ilyen melegben szerintem még hamarabb is duplájára dagad.

A megkelt tésztát kétfelé szedtem, és egy-egy kb. 25×40 centis téglalappá nyújtottam. A tésztát megkentem a vajas-diós-cukros keverékkel, megszórtam a ribizlivel és szorosan feltekertem (a hosszabbik oldala felől).

Mindegyik rudat 12 részre vágtam – kb. kétujjnyi szeletek lettek – és két kivajazott muffinforma mélyedéseibe ültettem a csigákat. Előmelegített (200ºC) sütőben olyan 30 perc alatt sültek meg.

Az már csak később jutott eszembe, hogy némi vaníliasodóval könnyen ribizlis aranygaluskává lett volna alakítható….

Csicsóka csőben sütve – parmezánnal és kakukkfűvel

untitled

Csicsóka, vagy ahogy a művelt angol mondja: jeruzsálemi articsóka :-)

Magam is meglepődtem, mikor arról olvastam, hogy a csicsóka közeli rokona a napraforgónak. A felhasználása azonban jelentősen különbözik tőle, lévén, hogy a gyökerét fogyasztjuk. Régen vidéken sokat használták, a “szegények krumplijának” is hívták, igénytelen növény, gyakorlatilag kipusztíthatatlan.

Sajnos mára már szinte teljesen kikopott az étrendünkből, pedig a cukorbetegségben szenvedőknek (is) hasznos segítség lehet – magas rost-, inulin-, és fruktóztartalma miatt nagyon ajánlatos a diétába illeszteni.

Állaga leginkább a krumplira emlékeztet, de sokkal jellegzetesebb, kicsit földes íze van. Nekem nagyon ízlik. Meg is örültem, mikor Jamie Oliver egyik könyvében (The Return of the Naked Chef) találtam egy szimpatikus csicsókareceptet. Hetekig motoszkált az agyamban, hogy meg kéne csinálni, azt a jó kis Jamie féle diós-csicsókás dolgot. Majd szembesültem vele, hogy az eredeti receptben nincs is dió. Mindegy, az enyémben lett.

Csőben sült csicsóka

200 ml tejszín

100 ml tejföl

2 gerezd fokhagyma

1 citrom leve

4-5 ág kakukkfű,  a levelek az ágakról leszedegetve

100 g reszelt parmezán

só, bors

1 kg csicsóka, meghámozva, kisebb csíkokra vágva

kb. 2 szelet szikkadt kenyér, aprítóban durvára darálva, vagy 2-3 marék zsemlemorzsa

1 marék dió, durvára vágva

A sütőt előmelegítettem 220ºC-ra.

Egy tálban összekevertem a tejszínt és a tejfölt, belefacsartam a citromlevet, ment hozzá az összenyomott fokhagyma, a kakukkfű fele és a parmezán háromnegyede valamint só és frissen őrölt bors.

Beleszórtam a csicsókaszeleteket,  jó alaposan összeforgattam és az egészet egy sütőtálba terítettem.

Végezetül a durvára darált kenyérmorzsát összekevertem a maradék sajttal, dióval és a kakukkfűvel, a csicsóka tetejére szórtam, alufóliával letakartam és a sütőbe toltam.

45 percig sült letakarva, majd még 20-25 percig az alufólia nélkül. Köretként is jól funkcionál, de vega főfogásként is megállja a helyét.

Diópesto

dios_pesto

Kicsit szokatlan pesto, hiszen zöld alig akad benne, a dió uralja az egészet. Viszont rendkívül finom volt frissen kisült hagymás kenyérrel, Philadelphiával felturbózva szendvicskrémnek, vagy tejszínnel és kéksajttal tésztára.

Eredetileg kakukkfű kellett volna bele, ehelyett petrezselyem került hozzá – nekem az sokkal jobban harmonizált most a dióval (meg kakukkfű különben sem volt itthon)

Dió-pesto

1 jó nagy bögrényi dió,  szárazon megpirítva

kb. 5 dkg reszelt parmezán

1 gerezd fokhagyma

só, bors

3-4 olajban eltett aszalt paradicsom

jó minőségű olívaolaj

1 ek dióolaj

néhány csepp balzsamecet

egy fél csokor petrezselyem

Az összes hozzávalót az aprítóba zúdítottam és néhány gombnyomással már kész is volt a pesto. Én szeretem darabosan-rusztikusan, de persze egészen krémesre is lehet dolgozni

Datolyás-diós finomság – a gyerekek örömére

datolya-dio-keksz

Ilyen nehéz ügyem még nem volt a fotózással. És ilyen rekordsebességgel sem fogyott el még süti nálunk. Előrelátóan félreraktam 5 darabot – hiába, no, néha a gasztroblogger-énem kerekedik fölül….

Na de azt a felháborodást láttátok volna, mikor kiderült a dugi-süti léte! A gyerekek nagyon csúnyán néztek rám, és végig ott nyüzsögtek, mikor ehetik már meg a fotóalanyokat :-)

A süti maga rém egyszerű, csak dió, datolya és egy kevés nádcukor (persze itt is húztam az előírt adagon) amit a tojásfehérje fog össze.

A Kossuth Kiadó: Aprósütemények című könyvében találtam a receptet, ahol datolyás finomság és édes kényeztetés címen is szerepel. Hát, végülis mindkét elnevezés tökéletesen illik rá.

Datolyás-diós finomság

2 tojásfehérje

80 g nádcukor (eredetileg 180!!) – helyett nyírfacukor

170 g datolya (kimagozva)

170 g dió

1 citrom leve és reszelt héja

1 ek kakaó

A sütőt előmelegítettem 170 ºC-ra és kikészítettem két sütőpapírral kibélelt tepsit.

A datolyát finomra vágtam (ez volt a recept legmacerásabb része), a dió felét aprítóban egész apróra daráltam, a másik felét csak olyan durvábbra.

Egy tálban picit felvertem a tojásfehérjéket, majd hozzákevertem az összes többi hozzávalót.

A sütőlapokra teáskanállal kis halmokat szaggattam, kicsit ellapítottam őket és a meleg sütőben 25-30 perc alatt aranyszínűre sütöttem.