Írtam már sokszor a kenyérsütésről. Hogy bizony rá kell szánni az időt, előre tervezni. Persze nem mindig alakul úgy a napom, ahogy azt előre kigondoltam, s a nép akkor is éhes és enni kér – nem kíváncsi a kifogásokra. Ráadásul tudtam, hogy a sütőm hamarosan nagyon elfoglalt lesz – egy szép darab őzcomb fog benne alacsony hőfokon süldögélni.
Az ír szódabikarbónás kenyér is egy jó megoldás, de ezt a mézes-diós változatot is régóta terveztem kipróbálni. Nem akarok ömlengeni, de valami fantasztikus az íze! Egyszerre édes és sós, puha és ropogós, fantasztikus ízharmónia.
Ráadásul két legyet ütöttem egy csapásra – a kenyérke a desszertet is helyettesítette, birsalmasajttal, pecorinóval és kéksajttal kínáltam. De Philadelphiával és aszalt paradicsomdarabokkal is isteni – most is épp azt majszolom És ami a legjobb az egészben: háromnegyed óra alatt friss kenyeret varázsolhatunk az asztalra!
Diós-mézes kenyér
200 g méz
200 g dió
350 g teljes kiőrlésű liszt
150 g finomliszt
10 g só
4 tk sütőpor (egy zacskó)
300 ml víz
A sütőt előmelegítettem 200ºC-ra.
Első lépésként a mézet kis lángon megmelegítettem, hogy teljesen folyós legyen. A dió felét egészen finomra daráltam, a másik felét pedig durvára vágtam.
A kétféle lisztet kimértem egy tálba és hozzákevertem a sütőport és a sót.
A lisztekhez öntöttem a diót, a mézet és a vizet, majd kézzel jó alaposan összegyúrtam. A tésztát két egyenlő részre osztottam és cipót formáztam belőlük. A tetejét keresztbe bevágtam, majd a forró sütőbe tolva 20-25 perc alatt készre sütöttem.
forrás: River Cottage Handbook No.3 – Bread