Tag-Archive for » karácsony «

Gyertyafény, szép remény, karácsonyi sütemény….

stollen_csiga

“Egyszer arra jártam én,
hol az ég a földre tárul,
mindent ingyen ad, nem árul,
sziporkázó csillagok
záporoznak könnyedén.”

Weöres Sándor: Téli nyalánkságok

Karácsonyaink szerves része a Kaláka: Szabad-e  bejönni ide betlehemmel című albuma. Az 1987-ben kazettán megjelent lemez semmit sem vesztett aktualitásából. A csodálatos karácsonyi énekeket minden évben szívesen hallgatjuk napjában többször is – na jó, mikor júliusban is ezt akarták berakni a gyerekek, akkor azért hevesen ellenálltam!

És ha már karácsonyi sütemény, akkor stollen. Tavaly karácsonykor kaptam is (Millie angyalkájától) egy gyönyörűt, és sütöttem is a barátnémnak egyet. Aztán legközelebb tavasszal került elő a Segítsüti akcióra, amikor is megkésett karácsonyi ajándékként egy jó barátot is kaptam a licitgyőztes személyében.

Az idei karácsony sem maradhat stollen nélkül, de most koszorú helyett csiga formában végezte – talán jövőre majd egy hagyományosat is sütök az eredeti alakjában.

Stollen-csiga

500 g liszt

3 ek nádcukor

1 tk só

egy zacskó élesztő

85 g vaj

200 ml tej

1 ek nádmelasz

2 ek rum

2 tojás

2 ek olaj

150 g mazsola

egy nagy marék kandírozott citrushéj (narancs és citrom vegyesen)

egy nagy marék aszalt áfonya

egy nagy marék pisztácia

marcipán

Az első négy hozzávalót a dagasztóm táljába tettem és lazán összekevertem. A tejet meglangyosítottam, ment bele a nádmelasz és a vaj.  Hagytam kicsit elolvadni majd a szárazanyagokhoz öntve és az egyik tojást is hozzáadva hólyagos, fényes tésztát dagasztottam belőle.

Letakarva egy meleg sarokban pihent egy jó órácskát.

Ezalatt a kandírozott héjakat, a pisztáciát, a mazsolát és az áfonyát durvára daraboltam és nyakon öntöttem a rummal.

A megkelt tésztát jó alaposan átgyúrtam, majd kb. A4-es méretűre nyújtottam. Az összevágott gyümölcsök felét rászórtam, majd az egyharmadát balról behajtottam középre, majd ugyanezt jobbról is megtettem. Ezután felülről hajtva is félbehajtottam, jól lenyomkodtam és elkezdtem vékony lappá nyújtani. Kb. 30×45-ös lappá igyekeztem alakítani.

A maradék gyümölcs kétharmadát rászórtam és feltekertem, mint egy kakaós csigát. Éles késsel 2-2,5 cm vastag szeletekre vágtam és sütőpapírral bélelt tepsibe rakosgattam.Mindegyiknek a közepére egy marcipángömböcskét tuszkoltam és jól belenyomtam a tésztába.

Letakarva megint kelni hagytam. Időközben előmelegítettem a sütőt 200 ºC-ra.

A megkelt tekercseket a felvert maradék tojással lekentem és mehettek is sülni. Hamarosan isteni illat terjengett a lakásban és 20-25 perc alatt szép aranyszínűre is sültek a tekercsek.

A tetejét lehet még cifrázni citromléből és porcukorból készült mázzal és a maradék gyümölcsdarabokkal (ha nem, akkor ez persze mehet bele is)

Az öletet a decemberi GoodFoodból merítettem.

Print

VKF. XXX. – Mexikói esküvői aprósütemény

Mexiko_eskuvo_suti

Íme eljött egy újabb VKF forduló, méghozzá a harmincadik. ChefViki hirdette ki és konyhában készült gasztroajándékokat vár a bloggerektől.

Ezúttal kapóra is jött egy új aprósütemény recept, amit a héten teszteltem. Életemben ennyien még nem követeltek receptet, amint megkóstolták. Én nem tudok sem állástfoglalni, sem magyarázatot adni az elsöprő siker okára minekután ritkán eszem a sütijeimből, inkább az alkotásukkal örvendeztetem meg magam, na és fogyasztóit – mindenesetre örülök, hogy a hosszan tartó konyhai ’hallgatásom’ utáni debütálás ilyen jól sikerült!

A sütik tésztájába narancslé és –héj került, némi darált dió és a kihagyhatatlan vanília. Ennek eredménye a konyhánkban tolongó türelmetlen családtagok felbukkanása volt, mert a galád kis gombócok már sülés közben is igazi karácsony-illatot árasztottak magukból.

A recept nevének származásáról nem sokat szólhatok, szerencsére nem kizárólag esküvőkre készítik, különben igen ritkán kerülne az asztalra.

Ezt a receptet édesanyám két szenzációs kolléganőjének Erikának és Évinek ajánlom, akiket imádok, mert remek Csajok és szuper meglepetésbulikat szerveznek.

Mexikói esküvői aprósütemény (kb. 3 tucathoz)

25 dkg puha vaj

10 dkg cukor

½ tk vaníliaőrlemény

2 narancs reszelt héja és leve (5 ek narancslevet írt, de nálam az egészet felvette a tészta)

2 tojássárga

12 dkg dió, darálva (bármilyen olajos maggal felcserélhető)

45 dkg liszt, átszitálva

csipetnyi só

1 tk szódabikarbóna

2 tk sütőpor

porcukor, a forgatáshoz

A vajat a cukorral habosra keverem, hozzáadom a vaníliát, a narancs héját és levét, végül a tojássárgát és a diót. A lisztet átszitálom, összekeverem a sóval, a szódabikarbónával és a sütőporral, majd három részletben adagolom a vajas alaphoz. A készre gyúrt, sima tésztát 30 percet pihentetem a hűtőben.

Két sütőlapra sütőpapírt fektetek és kis diónyi gömböket formázok a tésztából. Közben előmelegítem a sütőt 180 fokra (160-ra hőlégkeveréssel) és nagyjából 12-14 perc alatt világosra sütöm őket. Azonnal porcukorba forgatom és rácson hűtöm ki. Fémdobozban napokig eláll, de szerintem ez nem fog megtörténni.

Forrás: Williams-Sonoma: Hétköznapi ünnepek (Geopen Könyvkiadó, 2005)

Mince pie – nyakunkon a karácsony!

mince_pie

Hétfőn még futottam egy kört Jézuska-ügyben és persze a Culinárist is útba ejtettem. És szerintetetek mit tesz egy igazi anglomán gasztroblogger, mikor üveges ‘mincemeat’-et lát a polcon? Átgondolja, mennyire el van úszva mindennel, mennyire nem lesz ideje még egy plusz édességgel bíbelődni, aztán naná, hogy bepakolja a kosarába….

De mi is ez a ‘mincemeat’? Egy tipikus angol karácsonyi édesség, a ‘mince pie’ alapja. Elég sok félreértésre ad okot, mert nevével ellentétben egyáltalán nincs benne darált hús, sőt nem is sós, hanem kifejezetten édes.

Maga a  “mincemeat” tulajdonképpen egy szárított gyümölcsökből és kandírozott citrushéjakból álló keveréket takar. Gyakran reszelt alma is kerül bele, emellett némi cukor, meg valamilyen erősebb szesz – pl. rum vagy brandy. És az alapanyag, ami nekem eddig mindig elvette a kedvemet az elkészítésétől: a marhafaggyú.

Ez valószínűleg még a hagyományos, régi töltelék maradványa, ugyanis azt tényleg marhahússal készítették. AZ étel gyökerei minden bizonnyal a középkori gazdagon fűszerezett és édeskés húsokig nyúlnak vissza.

Hogy mióta marad ki a hús a sütiből, az nem teljesen egyértelmű, Nagy-Britannia némely részén – pl. a bárányairól híres Cumbriában – még néhány évtizede is bárányhússal dúsították a tölteléket.

Mindenesetre az én üvegcsémben szerencsére csak vegetáriánus marhafaggyú volt (höhö, még leírni is vicces), ami tulajdonképpen pálma és napraforgóolaj illetve rizsliszt keveréke.

Az angol karácsonyról szóló részletes beszámolóm a GasztroTipp-en olvasható

Vaníliakrémes mince pie (gyümölcsös kosárka) 12 db

egy tekercs Tante Fanny leveles tészta

a vaníliakrémhez:

3 tojássárgája

2,5 dl tej

2 ek nádcukor

1 nagy ek étkezési keményítő

vanília

6 ek őrölt mandula

fél üveg mincemeat

szeletelt mandula

porcukor

Egy muffinsütő mélyedéset vékonyan kiolajoztam és előmelegítettem a sütőt 220ºC-ra.

A tejet kicsit megmelegítettem, a tojást a cukorral kikevertem. A meleg tejet óvatosan a tojáshoz öntöttem, majd gőz fölé rakva melegíteni kezdtem. Útközben belekevertem a vaníliát és a keményítőt, majd sűrű krémmé főztem. Kis hűlés után belekevertem a mandulát.

A leveles tésztából a muffintepsi mélyedéseinél  kicsivel nagyobb köröket (8 cm) szaggattam és a formába nyomogattam.

Mindegyik formába egy evőkanál vaníliakrémet tettem, majd erre ment olyan 1 teáskanálnyi gyümölcspüré. A tetejét szeletelt mandulával szórtam meg és mehetett is a forró sütőbe, ahol olyan 15 perc alatt gyönyörűre sült.

Tálalás előtt még porcukrot is szitáltam rá – elvégre karácsony van. Édesszájú férjekkel rendelkező háziasszonyoknak a dupla adag ajánlott ;-)

Ezzel kívánnék boldog karácsonyt mindenkinek és a nagy rohanásban idegkisimítóként hallgassátok meg – stílusosan – Sir Elton Johnt 1972-ből!!!! Jó készülődést mindenkinek!

recept: GoodFood 2008/december

story:  Laura Mason and Catherine Brown: The Taste of Britain

Gyömbéres-melaszos keksz

gyomber_keksz

Egy kedves barátunk – Tücsi (aki nem azonos a húgommal) – jóvoltából nemrégiben nagyobb szállítmány fűszer érkezett egyenesen Indiából. Többek között gyömbért is kaptam, s mikor beleszagoltam, azonnal ellenállhatatlan vágyat éreztem egy jó gyömbéres keksz iránt. Másnap reggel 8-kor már gyúrtuk is a kisfiammal a keksz tésztáját, s hamarosan isteni illat terjengett a lakásban.

Mikor néhány – még szinte meleg – keksszel és egy jó lattéval letelepedtem, hogy elolvassam a gasztrovilág híreit, hát meglepődve észleltem, hogy szerzőtársam, Orsi is pont gyömbéres kekszet készített a konyhájában. Látszik mennyire össze vagyunk hangolva.

Persze az ő receptjét is ki fogom próbálni, de ez a melaszos változat is említést érdemel – azóta már még egy adag elfogyott belőle. A melasz mellett cukorból is a lágy, sötét változatot használtam – ez Angliában molasses vagy muscovado néven kapható – ezáltal még karamellesebb ízt kapott. Gyömbér mellett az eredeti recept fahéjat és szegfűszeget is használ, és ezeket most kihagytam.

Gyömbéres-melaszos keksz

2¼ bögre liszt – 270 g

¾ bögre szobahőmérsékletű vaj  – 100 g

1 bögre sötét, lágy nádcukor – 110 g

¼ bögre nádmelasz * – kb. 2 nagy evőkanálnyi

1 tojás

2 tk szódabikarbóna

¼ tk só

2 tk őrölt gyömbér

(akinek netán hiányzik bele: ¾ tk fahéj, ½ tk őrölt szegfúszeg)

Az elkészítése rendkívül egyszerú: a  hozzávalókat mind egy tálba potyogtattam, majd alaposan összedolgoztam. Diónyi gombócokat formáltam belőlük, nádcukorban meghempergettem őket, majd egy határozott mozdulattal kilapítottam – ebben a lelkes gyermek nagy segítség volt, már amikor nem a cukrot igyekezett minél nagyobb mennyiségben felnyalogatni -és sütőpapírral bélelt tepsibe tettem a kekszeket.

180 Cº-ra előmelegített sütőben kb. 10 perc alatt megsültek – és ellenállhatatlan illattal lepték el a lakást.

Az eredeti receptet (többek között) itt (is) találtam.

A cheesecake és a créme caramell frigye

cheesecake_cremecaramel

Idén kivételesen már időben elkezdtem a karácsonyi menü összeállítását. Mindenképpen olyan ételsort akartam kigondolni, amit  – legalább részben – az előző napokban össze tudok készíteni, hogy a nagy napon ne holtfáradtan essek be este az ágyba.

Végül –  a család nyomására, immár hagyományosan – borlevessel indítunk, majd elkészítem az egyszer már hatalmas sikert aratott diós-pisztáciás harcsafilét, hozzá pedig a Millie-nél látott steak burgonyát, és a Gundelban ellesett gesztenyés salátát. A desszert pedig narancsos créme caramel cheesecake lesz, mely magába sűríti a cheesecake és a créme caramel minden előnyét. Többek közt azt is, hogy akár 2-3 nappal előbb is elkészíthetjük.

És hogy a család kiskorú és a tejérzékeny fele se szomorkodjon: ők fűszeres almalevest kapnak, a halat tejföl és sajt nélkül készítem el nekik, a desszert pedig Ch&V karamellás ananászpudingja lesz.

Nagyon megörültem nemisbéka karácsonyi verseny-kiírásának, hisz ott is az előre elkészíthetőség a kritérium, úgyhogy gondoltam részt is veszek rajta ezzel a nagyszerű desszerttel. Mellesleg főpróbának sem volt rossz!

Narancsos créme caramel cheesecake

2 dl tejszín

1 narancs héja (csak a sárga része)

225 g nádcukor

2 ek narancslikőr

200 g friss sajt  – vagy Philadelphia

4 tojás

250 g digestive keksz (pl Zabfalatok)

85 g vaj

A sütőt előmelegítettem 150C°-ra.

A tejszínt összemelegítettem a narancshéjjel – nem kell felforralni -majd félretettem hűlni.

140 g cukrot megolvasztottam – a nádcukorral vigyázni kell, mert elég nehezen olvad el, aztán meg gyorsan megég….. tapasztalatból beszélek – kicsit karamellizáltam. A tűzről lehúzva hozzáöntöttem a 1 evőkanálnyi narancslikőrt – spriccelni fog, de sebaj – kicsit visszatettem a tűzre, majd 6 kikészített felfújtformába öntöttem (IKEÁS, fehér, kb. 125 ml űrtartalmú edénykék).

A sajtkrémet alaposan kikevertem a maradék cukorral, a tojásokkal, a likőrrel és a leszűrt tejszínnel. A keveréket a felfújtformákba töltöttem és egy tepsibe állítottam őket. Forró vizet öntöttem köré – kb. a feléig érjen – és így toltam az előmelegített sütőbe. 40 percig gőzöltem, majd a vízből kivéve hűlni hagytam. Ebben az állapotában akár 2 napig is pihenhet a hűtőben.

Az alaphoz a kekszet aprítóban apró morzsává daráltam, hozzáadtam az olvasztott vajat és jól összedolgoztam. 2 sütőpapír közé téve akkorára nyújtottam, hogy 6 akkora kört tudjak majd kivágni belőle, mint a formák felső része. Ez is pihenhet nyugodtan a hűtőben egy darabig.

A nagy napon előveszem az alapot, kivágom belőle a megfelelő méretű köröket, tányérra teszem, majd – miután egy éles késsel végigsimiítottam a forma és az édesség között – egy határozott mozdulattal ráborítom a cheesecake-et. Az esetlegesen a formában maradó karamellt köréöntöm és égetettcukorból készített csillagokkal tálalom. (Már ha van türelmes férjünk, aki elpepecsel az elkészítésével….)

(A receptet a GoodFood decemberi számában találtam)