Tag-Archive for » keksz «

Amaretti

amaretti

Már a legutóbbi cheesecake-nél tisztán látszott, hogy itt előbb-utóbb házi gyártásba kell fognom. Az Aldiban vételezett amaretti-keksz iszonyú hamar elkopott, úgy kellett rejtegetnem, hogy a tortára maradjon. S mivel Piszkétől a mandulaliszt-szállítmány is megérkezett, már csak a tojássárgákra kellett kitalálni valami célszerű felhasználást (vaníliaszószként végezték).

A receptet végül több helyről gyúrtam össze – nagyon tetszett például Giorgio Locatelli könyvében (Ízek Itáliája) a pihentetés, s valóban néhány óra állás után, ahogy megroppantottam a nyers halmocskák tetejét, gyönyörű repedések lettek, s igazán rusztikusra sültek. És ha minden igaz, legközelebb pár szem igazi keserűmandulát is kapok bele – most pár csepp valódi mandulakivonattal erősítettem az ízét.

Ebből a mennyiségből azért igen szép adag lett – mégsem tartott ki túl sokáig.

Amaretti

4 tojásfehérje

250 g mandulaliszt (vagy nagyon finomra darált mandula)

250 g porcukor

néhány csepp mandulakivonat, vagy néhány keserűmandula (darálva)

egy csipet só

A tojásfehérjéket kemény habbá vertem. Félúton elkezdtem hozzáadagolni a cukrot, s a végén egy fényes, sűrű habot kaptam. Ehhez óvatosan hozzáforgattam a mandulalisztet és a pár csepp mandulakivonatot.

Nyomózsákba töltöttem (egy levágott sarkú zacskó is megteszi) és sütőpapírra pici halmokat nyomtam belőle. Én egészen kicsi, kb. 2 c átmérőjű kekszeket csináltam, de a méret ízlés dolga.

Néhány óra múlva mindegyiknek kicsit megroppantottam a tetejét az ujjammal, és előmelegített sütőbe tolva (180 ºC) kb. 10 perc alatt világosbarnára sütöttem.

Úgy érzem visszatérő vendég lesz nálunk :-)

Category: desszert  Tags: ,  Leave a Comment

Kukoricapelyhes-csokis keksz Momofoku módra

momofuku

Többször ütköztem már angol nyelvű blogokon ebbe a rejtélyes Momofuku névbe. Halványan ismerősnek derengett, aztán Millie felvilágosított, hogy Chili&Vanília írt róla még régebben dicsérő szavakat.

Azóta  létesült egy Momofuku Milk Bar nevű hely is, ahol a fáma szerint mennyei süteményeket, pitéket, kekszeket lehet kapni. A recepteket nézegetve a szűk keresztmetszet a jó minőségű alapanyag és a rengeteg vaj használata. Ami nálam pesrze biztos alapja annak, hogy muszáj kipróbálnom.

Hát sütöttem már sokféle kekszet, és volt olyan, ami megkapta az életem legjobb kesze kitűntető címet. De be kell valljam, elhamarkodott volt a díjosztogatás, mert ez a vajas, kukoricapelyhes, csokis, enyhén sós kekszcsoda nálam mindent tarol. Állagra is olyan igazi “cookie”, az íze pedig egyszerűen zseniális. Annak ellenére, hogy a tetejére szánt pillecukrot megették a gyerekek.

A Momofuku Milk Bar kukoricapelyhes – csokis keksze

2½ bögre liszt

¼ tk sütőpor

1 nagy csipet szódabikarbóna

2 tk só

1 bögre sótlan vaj (kb. 220 g)

1½ bögre nádcukor

¼ bögre méz

1 tojás

¾ bögre süthető csokicsepp (chocolate chip)

a tetejére opcionálisan némi pillecukor

1½ bögre kukoricapehely (az élvezetet fokozandó én Lúdanyó zseniális mézzel karamellizált változatát használtam)

A szárazanyagokat (liszt, sütőpor, szódabikarbóna, só) egy tálban összekevertem. A vajat, a mézet és a cukrot a dagasztógépem krémkeverő lapátjával jó krémesre kikevertem – majd a tojást is hozzáütöttem.

Belekanalaztam a lisztes keveréket, majd a végén a csokidarabokat és a kukoricapelyhet is.

A masszát egy fél órát a hűtőben pihentettem.

A sütőt előmelegítettem 190 fokra és két lapos, nagy tepsibe sütőpapírt vágtam.

A masszából a fagyiskanál segítségével félgombócokat adagoltam a tepsibe  – egymástól illő távolságra. Itt a kanál túl nagynak bizonyult, úgyhogy csak félig töltöttem meg – így végül kb. 20 elég nagy kekszet kaptam.

A tepsiket a sütőbe toltam, és 15 percig sütöttem.

A receptet pedig itt találtam

Szecsuáni borsos biscotti

szecsuani_biscotti

Mert nincs is jobb, mint reggel ugyanazt a számot meghallgatni minimum ötvenszer, egyre nagyobb hangerővel (éljen a síszünet). A túlélés egyik módja, ha éppen van kéznél valami jóféle keksz, amit az ember elmélyülten mártogathat bele a reggeli kávéjába (ahelyett, hogy a gyerekeit mártogatná valamibe).

A kekszet a szecsuáni bors teszi pikánssá, és érdekes módon semmifajta zsiradékot (se vaj, se olaj) nem tartalmaz – bevallom én is percekig kerestem a receptben az erre utaló jeleket, de tényleg nem kell bele.

És hogy Ti se ússzátok meg, alant található az emlegetett zenemű – ami amúgy zseniális, mint Szalóki Ági általában. Csak úgy 1 óra után….. na, inkább eszem még egy sütit.

Áfonyás-pisztáciás biscotti szecsuáni borssal

300 g liszt

1,5 tk sütőpor

150 g nádcukor

1 tk őrölt szecsuáni bors

3 tojás

50 g sózatlan pisztácia

75 g aszalt áfonya

  • A sütőt előmelegítettem 180 ºC-ra és egy nagy, lapos tepsibe sütőpapírt terítettem.
  • A lisztet, sütőport, cukrot és a szecsuáni borsot összekevertem a robotgépem keverőtáljában. beraktam a dagasztókarokat, majd a tojásokat egyesével hozzáütve hagytam, hogy szépen összedolgozza a tésztát. Beleszórtam a pisztáciát és az áfonyát is, és ezekkel is jól összedolgoztam.
  • A tésztát kétfelé szedtem és mindkettőből egy-egy 4-5cm széles rudat formáltam.
  • Az előmelegített sütőben 20-25 perc alatt világos aranybarnára sütöttem.
  • 10-15 perc pihenő után ujjnyi vastag szeleteket nyestem belőle és tepsibe fektetve visszaküldtem a sütőbe még 10 percre. Így lesz igazán kétszersült (bis-cotti)

Tessék hozzá zenét bekapcsolni :-)

Kéksajtos keksz fügelekvárral – merész és finom

keksajt_keksz_fugelekvar

Még egy nyárvégi családi bulira készült előételnek ez a párosítás. Némely családtagom ugyan kicsit gyanakodva közelítette meg, de végül a nagy többségnek ízlett (bocs hugi, elfelejtettem, hogy te nem vagy jóban a kéksajtokkal). A maradékot az ovis szülőire vittem el, ott sem volt panasz rá.

Maga a keksz egy teljesen egyszerű “shortbread” (liszt, cukor, vaj), a kéksajttól kap egy nagyon kellemes pikáns ízt, amit a fűszeres fügelekvár szépen kikerekít.

Kéksajtos kekszek fügelekvárral

200 g liszt

115 g vaj

40 g nádcukor

¼ tk só

175 g kéksajt

Eléggé leegyszerűsítettem az elkészítést: mindent az aprítógépbe szórtam és addig nyomtam a gombot, míg szépen össze nem állt az tészta. Gépesítés nélkül kénytelen lettem volna a kezeimet használni ehhez. Úgy valószínűleg kicsit tovább tartott volna.

A meglehetősen puha tésztát két folpackréteg között egészen vékonyra kinyújtottam (gyakran megforgattam, hogy ne torlódjon össze az anyag) és a hűtőbe tettem kicsit keményedni.

A sütőt előmelegítettem 180 ºC-ra és előkészítettem két tepsit, sütőpapírral kibélelve.

A hűtőből kivett tésztából minél tempósabban kis köröket szaggattam (kb. 4cm átmérőjű pogácsaszaggatóval) és 15-20 perc alatt készre sütöttem.

Miután meghűltek, kettesével összeragasztottam őket némi fügelekvár segítségével. Másnapra ettől szépen megpuhulnak. Mondjuk nekem úgy natúrban, ropogósan is nagyon ízlett.

A receptet ezen a gyönyörű blogon találtam.

Az első őszi nap és egy egyszerű (de nagyszerű) mogyorós keksz

mogyorovaj_keksz1

"Zúg már az ősz, gyűlik és kavarog,
fehér habokba szaggatja a zöldet.
Fogócskáznak az apró viharok,
az ablakban a legyek megdögölnek..."
József Attila – Balatonszárszó (részlet)

Véglegesen elért minket az ősz. Reggel zoknit kell húzni, a parkban elszáradt gesztenyefaleveleken lépkedek, a piacon szőlőt és sütőtököt kínálnak a nénik. De nem is baj ez, hiszen színesednek a fák, lehet gesztenyét gyűjteni és esténként gyertyafény mellett beszélgetni.

Valamiért nekem a mogyoróvaj is olyan hűvös hangulatú étel, talán azért mert a nyárhoz elsősorban a gyümölcsök ízeit kötöm.

Készült már nálam egy full-verziós mogyoróvajas keksz, ez most egy egyszerűbb, vegán változat, ami éppúgy nagy sikert aratott a gyerekek körében. A lányomnak főleg a villával való formázás tetszett, bár egy idő múlva átváltott a kezére és a széttárt ujjaival nyomta le a kekszgolyókat – a kis türelmetlen.

Mogyoróvajas keksz (vegán)

140 g liszt

½ tk szódabikarbóna

½ tk sütőpor

½ tk só

115 g növényi zsiradék (vagy vaj)

165 g nádcukor

1 ek őrölt lenmag és 1 deci víz összekeverve (vagy 1 tojás)

kevés vanília

150 g mogyoróvaj

A vajat és a cukrot habosra kevertem, majd sorban hozzáadtam a töbi hozzávalót és jó alaposan összegyúrtam. Minimum egy órányi pihenésre van szüksége a hűtőben, különben nagyon ragacsos lesz.

A hűtőből kivéve diónyi gombócokat formáztam belőle és sütőpapírral bélelt tepsibe rakosgattam. Egy villával mindegyik gombócot lelapítottam – itt lehet gyerekmunkát alkalmazni – és előmelegített sütőben (180ºC) kb. 15-20 perc alatt aranybarnára sütöttem.


Alfajores de maizena con dulce de leche – argentín kukoricás keksz karamellel töltve

karamell_keksz1

Talán már egy éve is megvan, hogy a könyvjelzők közé beraktam az alfajores receptjét. De aztán a dulce de leche mindig máshogyan végezte. Fagyiban, cheesecake-ben, vagy vagy éppen sütemény tetejére öntve.

De most, hogy már a helyi piacon is kapni lehet, muszáj volt végre kipróbálni ezt az argentín finomságot is. Szeretem az ilyen édességeket, ahol aránylag kevés munkával nagy eredményeket lehet elérni. Mert az alfajores bizony nagyon finom. Abbahagyhatatlanul.

A Malackarajon részletes történelmi háttér is található ehhez az “édes és kerek boldogsághoz”.

Az alaprecepthez képest nálam a tésztába kukoricaliszt is került (szeretem az ízét) és a cukor mennyiségét is csökkentettem – a dulce de leche úgyis elég édes.

Note:  frissen főzött ribizlilekvárral is isteni volt…..

Alfajores de mainzena (kb. 30-34 darabhoz)

20 dkg liszt

10 dkg kukoricakeményítő

20 dkg kukoricaliszt

25 dkg vaj

20 dkg nádcukor

1 tk sütőpor

1/2 kk szódabikarbóna

3 tojássárgája

2 ek konyak

1 citrom reszelt héja

kb. fél üveg dulce de leche*

*házilag is könnyen elkészíthető, részletek itt

A vajat kikevertem a cukorral, majd hozzáadtam a tojássárgákat, a citromhéjat és a konyakot is. Ezután a száraz hozzávalókat is beleöntöttem és gyors mozdulatokkal összegyúrtam. Folpackba csomagolva a hűtőbe dugtam pihenni egy órácskát.

A pihenő után kinyújtottam a tésztát és kb. 5 cm-es pogácsaszaggatóval köröket szabtam belőle. Sütőpapírral bélelt tepsibe rakosgattam őket (nem túl szorosan) és 190 ºC-ra előmelegített sütőben kb. 10-12 percet sütöttm. Kivételesen nem baj, ha kissé sápatag marad, így szeretjük.

Miután kihűlt, leszedegettem a papírról és a dulce de lechét nem kímélve párosával jól összeragasztottam őket.

Ez életem legjobb keksze….

keksz_iii

….. vallotta be mentegetőzve életem párja  – miután azonnali magyarázatot követeltem, miért tűnik el tízpercenként a konyhában és jön vissza hevesen majszolgatva valamit. Nagy dicséret ez a család Anti-keksz Frontjának vezető (de szerencsére egyedüli) tagjától és a nagyfiam is megértette végül, miért dugtam el a mogyoróvajat a hűtő hátuljába.

Csokoládé, mogyoróvaj és a new-yorki Baked kávézó bevált receptje biztosíték arra, hogy ebből csak valami nagyon finom születhetik. Én sem tudok többet hozzátenni a családfő véleményéhez. Ezek a fiúk nagyon tudnak valamit….

Csokoládés-mogyoróvajas keksz (from BAKED)

1¾ bögre fehérliszt

2 tk szódabikarbóna

1 tk só

220 g puha vaj

1 bögre világos nádcukor

1 bögre lágy, sötét nádcukor

2 tojás

egy vaníliarúd belseje

1 bögre mogyoróvaj

170 g jó minőségű tejcsoki*

(*én jobban szeretek sütéshez étcsokit használni de ebben az esetben mindenképpen érdemes a tejcsokoládéhoz ragaszkodni, az sokkal jobban összesimul ízben a mogyoróvajjal)

Egy nagyobb tálban összekevertem a lisztet, a szódabikarbónát és a sót.

Egy másikban pedig habosra kevertem a vajat a kétféle cukorral. A tojásokat egyenként beleütöttem, majd a végén a mogyoróvajat és a vaníliát is hozzáadtam.

A lisztes keveréket apránként adagolva a mogyoróvajashoz kevertem, és a végén az apróra vágott csokit is beleszórtam. Folpackkal letakarva néhány órára a hűtőbe tettem pihenni.

Majd előmelegítettem a sütőt 190 ºC-ra és két nagyobb tepsibe sütőpapírt szabtam.

A kekszmasszából evőkanálnyi adagokat raktam a tepsikbe (ekkor még cukorral is meg kellett volna szórni, na ezt elfelejtettem) és 10-12 perc alatt készre sütöttem.

Azt írja a könyv, hogy maxumum 3 napig tárolható. Nálunk nem élt meg annyit :-)