Tag-Archive for » kelt tészta «

Medvehagymás-sonkás pogácsa

sonkas_pogacsa

Idén is ettünk ám medvehagymát, csak valahogy nem kerültek fel a blogra az ételek. Ezt a pogácsát viszont muszáj volt megörökíteni, annyira finom lett. Egy gazdag zöldségleves után adtam másodiknak ezért jó nagyokra sütöttem – egy büféasztalra inkább kisebbeket kínálnék.

Kiváló felhasználási lehetősége a maradék főtt sonkának, a medvehagyma pedig egy kellemes, fokhagymás ízt adott neki. És másnap (sőt harmadnap) is finom, puha marad – ha marad.

Medvehagymás-sonkás pogácsa

2,5 dkg friss élesztő

1 dl tej

20 dkg főtt füstölt sonka

25 dkg vaj

50 dkg liszt

1 dl tejföl

15 dkg juhtúró

1 tojás

só (a sonkától függően), bors

1 marék medvehagyma, apróra vágva

+ 1 tojás a tetejére

A tejet kicsit meglangyosítottam egy csipet cukorral és belemorzsoltam az élesztőt.

A sonkát a tejföllel aprítógépbe téve krémesre daráltam.

A lisztet egy tálba szitáltam, hozzátettem az összes többi hozzávalót és fényes, hólyagos tésztát dagasztottam belőle.

Meleg helyen kelni hagytam, majd pogácsákat szaggattam a tésztából, tojással lekentem és 190ºC-ra előmelegített sütőbe tolva aranybarnára sütöttem.

(A recept alapja Stahl Judit csülkös pogácsája volt)

Medvehagyma még:

Kucsmagombás-medvehagymás quiche Medvehagymás krumplispogácsa Medvehagymás kenyér és túrókrém Medvehagymás gombapástétom Medvehagymás-sajtos scone

Trónfosztás kaláccsal és a költészet napja

kalacs_lucateszta

Trónfosztás történt. Az eddig nagy sikert aratott vegán kalácsot letaszította ez az új jövevény a fő helyről. Már decemberben éreztem, hogy valami történni fog, mikor Luca-napra a Lucacicákat sodorgattam. Tudtam, hogy ez a tészta többre hivatott. És lőn, kalács formában is megállta helyét, sőt!

Mandulás-sáfrányos kalács

120 ml tej/rizstej

egy csipetnyi sáfrány

425 g liszt

50 g őrölt mandula

½ tk só

75 g nádcukor

25 g friss élesztő

120 ml langyos víz

50 g vaj/növényi margarin

a tetejére:

egy tojássárgája

némi víz

A tejet forráspontig melegítettem, beleszórtam a sáfrányt és hűlni hagytam.

Közben egy tálba kimértem a lisztet, az őrölt mandulát, a sót és a cukrot.

A langyos vízzel elkevertem az élesztőt, majd a leszűrt sáfrányos tejjel együtt hozzáadtam a lisztes keverékhez. Alaposan megdagasztottam a tésztát, majd letakarva pihenni hagytam.

Mikor megkelt, kb. 1 marék liszttel megszórva átgyúrtam, és 1/3-2/3-ad arányban kétfele osztottam. Mindkét részt háromfele szedtem, rudakká sodortam őket és hármasfonattal összefontam. A nagyobb fonat közepét hosszában kicsit megnyomtam és a kisebbet ráfektettem. Így letakarva még egy kicsit  (20-25 perc) kelesztettem, majd tojássárgával lekenve ment az előmelegített sütőbe (190 ºC) ahol 40-45 perc alatt sült gyönyörűre.

És ne felejtsük el a nagy készülődésben, hogy ma van a költészet napja, József Attila születésnapja. Tavaly Kiss Anna verseit ajánlottam, most a Húsvét közeledtével Pilinszky János sorait idézném:

És fölzúgnak a hamuszín egek,

hajnalfele a ravensbrücki fák.

És megérzik a fényt a gyökerek.

És szél támad. És fölzeng a világ.

Mert megölhették hitvány zsoldosok,

és megszünhetett dobogni szive –

Harmadnapra legyőzte a halált.

Et resurrexit tertia die.”

(Harmadnapon)

Vége a kenyérválságnak

krumplis_kenyer

Az elmúlt hetekben végigsöpört rajtam egyfajta kenyérsütési válság. Vagy túl ragacsos lett, vagy túl levegős, vagy egy érdekes lyuk keletkezett a héj alatt hosszában – egyszerűen egyik sem volt az igazi. Már épp feladni készültem a harcot, mikor befutott ez a krumpliskenyér recept, gondoltam adok még egy utolsó esély a dolognak.

Jelentem sikerült. A válság elmúlt, újra finom, illatozó kenyerek kerülnek ki a sütőmből.

Az eredeti recept “buttermilk“-et használ – ami tulajdonképpen egyfajta savanyított tejtermék, talán írós tejnek lehetne fordítani. Mivel ilyet én még sosem láttam, és különben sem akartam bele tejet rakni,  rizstejet használtam. De lehet helyettesíteni joghurt és tej keverékével, illetve tej és 1 evőkanál citrom keverékével – ezt nem árt állni hagyni előtte.

Krumplis kenyér (2 vekni kenyérhez)

30 dkg krumpli, hámozva, felkockázva

2 zacskó élesztő (2x7g)

1 ek nádcukor

1 bögre rizstej (2,5 dl)

2 ek vaj/növényi margarin

1 ek só

800 g liszt – én most felesben fehér tönkölybúzát illetve búzát használtam

A krumplit sós vízben megfőztem, s ha megpuhult leszűrtem és hűlni hagytam. A krumpli főzővizét nem öntöttem ki, hanem kimértem belőle egy bögrényit (2,5 dl) – ha esetleg kevesebb  kiegészítem ennyire langyos vízzel.

A kézmelegre hűlt vízbe belekevertem egy csipet cukrot és az élesztőt majd hagytam, hogy egy kicsit felhabosodjon.

A rizstejet kicsit megmelegítettem és beleolvasztottam a margarint és a maradék cukrot. Nem kell forralni, csak éppenhogy összevegyüljenek az anyagok. Ezután ezt a folyadákot ráöntöttem a villával összenyomkodott krumplira és jól elkevertem.

A dagasztótálba beleszitáltam a lisztet, ráöntöttem a krumplis keveréket, a sót és az élesztős vizet, majd a robotgéppel jó alaposan kidagasztottam. Persze  folyadék és a liszt szüksgszerűen adható hozzá, lényeg hogy jó hólyagos, fényes legyen a végére.

Letakarva duplájára kelesztettem (kb. 1 óra) majd lisztezett felületen átgyúrtam az egészet. Két egyenlő részre osztottam és mindkettőből egy-egy hengert formáltam. Ezeket kiolajozott szögletes formákba tettem, majd letakarva mégegyszer kelesztettem.

Közben a sütőt előmelegítettem 190ºC-ra és egy vízzel teli edényt is beraktam az aljába, hogy jó párás legyen.

Amikor a tészta jó feljött a formákban, lekentem tojással és mákkal szórtam meg – persze vízzel is meg lehet kenni és tulajdonképpen bármilyen magot szórhatunk rá.

45 perc alatt sültek meg – ha a végén a teteje nagyon barnulna. érdemes letakarni egy darab alufóliával.

Hagymás-diós rozscipócska

rozsos_buci

Az idei első Gasztroblog-találkozóra készült ez a finomság – hogy tartsuk magunkat azon jó szokásunkhoz, hogy valamelyikünk mindig visz valami kenyérfélét. Orsi isteni meggyes trifle-t hozott (triffle már több is készült nálunk, citromos és málnás is) én pedig a nemzeti trikolor jegyében a Red Nose Day-re sütött linzereket szórtam meg pisztáciával és némi porcukorral. Nyilatkozni nem tudok  milyen lett, mert egy darab sem maradt, viszont sikeresen megmentettem Vesta utolsó szelet répatortáját és ‘saját levében’ pikánsan ízesített camambert-jének egy darabját.

Külön köszönet Vestának a fotóért, mert itthon a sütőből egyből a kosaramba ugrottak a zsömlék és már indultunk is, nem volt időnk fotózásra. Viszont Orsi kocsijában igen érdekes illatanyag keletkezett :-)

A receptet egy böngészés alkalmával a Sass & Veracity című blogon találtam.

Hagymás-diós rozscipócska

2 kisebb hagyma, apróra vágva

½ bögre olívaolaj

2 bögre tej/rizstej

egy zacskó szárított élesztő (7 g)

¼ bögre langyos víz

1 ek méz

5,5 bögre liszt

1 bögre telses kiőrlésű rozsliszt

1 ek só

½ tk frissen őrölt bors

¾ bögre dió, szárazon megpirítva, durvára vágva

a tetejére

1 tojás

szezámmag/mák/ bármilyen olajos mag

A hagymát az olajon lassú tűzön puhára pároltam, majd aranybarnára karamellizáltam. Szűrővel leszűrtem, a felfogott hagymadarabokat félretettem, az olajba pedig beleöntöttem a tejet.

A langyos vízbe beletettem a mézet és az élesztőt, összekevertem és hagytam, hogy néhány perc alatt kicsit felhabosodjon.

A dagasztótálba tettem a kétfajta lisztet és sót, ráöntöttem a tejes-olajos keveréket, majd ment hozzá az élesztős folyadék is. Kidagasztottam a tésztát, majd lisztezett felületen elterítettem, rászórtam a diót és a pirított hagymát, majd félbehajtottam a tésztát és jól lenyomkodtam.

Alaposan átdagasztottam kézzel, szorgosan visszatömködve a folyamatosan kipotyogni akaró diódarabokat. Ez elég sziszifuszi munka, de megéri.

Végül visszaraktam a dagasztótálba és kelni hagytam.

Mikor kb. kétszeresére kelt (1.5-2 óra), megint a lisztezett konyhapultra borítottam, ököllel kicsit leütögettem és kétfelé szedtem a tésztát. Az egyik felet hengerré sodortam és 12 felé vágtam. Mindegyik adagból kis zsömlét formáztam a két tenyerem között és sütőpapíros tepsibe tettem őket kb. 5 cm-re egymástól.

Aztán ezt a tészta másik felével is megismételtem és letakarva megint kelni hagytam kb. 1,5-2 órát.

Közben a sütőt előmelegítettem 190 ºC-ra és az aljába egy vízzel teli edényt raktam.

Mikor a kis bucik kellőképpen megkeltek, lekentem őket tojással és megszórtam a magokkal. A forró sütőbe tolva 25-30 perc alatt sültek ki. Félidőben megcseréletem a két tepsit, hogy a felsőnek is szép színe legyen.

N.

Aki nem lép egyszerre, nem kap kiflit reggelre…..

Mindig van valami aktuális új örület a családban, volt zsemlekorszak, pitakorszak, most a kiflire kaptunk rá nagyon. Frissen és másnap is puha, foszlós, isteni állagú a tészta. A felébe fűszervaj került töltelékként (vaj, fokhagyma, fűszersó, petrezselyem) a lányom kedvéért.

Figyelem! Csak az álljon neki, aki hajlandó utána rendszeresen elkészíteni a követelődző családtagoknak!!

Köszönet Bodza konyhájának a remek receptért

Kifli (16 darabhoz)

12 dl liszt (kb. 700-720 g)

5 dl langyos tej (nálam fele rizstej, fele víz)

50 g friss élesztő

50 g vaj/margarin

2 tk só

1 ek nádcukor

A tejben feloldottam az élesztőt, belekevertem a nádcukrot, majd a többi hozzávalóval együtt rugalmas tésztává dagasztottam. Meleg helyen duplájára kelesztettem (1-1,5 óra).

A sütőbe egy tál vizet tettem és 210 Cº-ra előmelegítettem.

A tésztát kevés liszttel átgyúrtam és négy nagyjából egyforma darabra szedtem. Mindegyikből egy kerek lapot nyújtottam, négyfelé vágtam és kiflikké sodortam. (A fűszervajasba belekentem sodrás előtt a tölteléket).

A tetejét tojássárgával átkentem (ez el is maradhat) és füstölt Maldon sóval szórtam meg.

Kb. félórát még pihen a tepsiben, aztán a forró, párás sütőben kb. 25-30 perc alatt aranybarnára sütöttem.