Tag-Archive for » kevert tészta «

Egy vasárnapi klasszikus: A Kuglóf

20130223_174540_0

A kuglóf, amire mindig vágytam. Mert sütöttem már kelt tésztából és sütöttem már kevert tésztából, de egyik sem volt az igazi. Ez amolyan klasszikus 2in1, az úgynevezett kevert élesztős tészta, ami ügyesen magában foglalja mindkét tészta előnyeit. A folyamatot a kevert tészta alapján kezdjük – a puha vaj kihabosításával. Bevallom én ezt mindig amolyan úri huncutságnak tartottam, kevertem rajta néhányat aztán gyerünk tovább.
De most többszöri tapasztalat alapján mondhatom, hogy érdemes rászánni az időt. és a vaj legyen tényleg puha – nem szobahőmérsékletű, hanem kicsit megolvasztott, épphogy nem folyós.
A cukros-tojásos-habos vajhoz jön aztán a érett kovász, a liszt és a tej. Jól kidolgozva egy meglepően lágy, mégsem ragacsos tésztát kapunk.
Innen aztán lehet játszani, kerülhet bele mazsola (soha!) vagy mehet a felébe kakaó, mint jelen esetben

Kuglóf

500 g finomliszt
150 g vaj
100 g porcukor
30 g élesztő
10  só
3 dl langyos tej
3 tojássárgája
vanília
2 ek kakaópor

Először is kovászt készítünk. Az élesztőt néhány csipet porcukorral csomómentesre masszírozzuk. Hozzáadjuk a tej felét és annyi lisztet, hogy tejföl sűrűségű masszát kapjunk (a lisztet a már kimért 500 g-ból vegyük ki!). A tetejét megszórjuk liszttel és meleg helyen hagyjuk, hogy dolgozzon az élesztő. Akkor jó, amikor megemelkedik és a liszt berepedezik a tetején.
A puha vajat kihabosítjuk, hozzáadjuk a porcukrot, majd egyenként alaposan beledolgozzuk a tojássárgákat. Ehhez a puha, habos krémhez adjuk a kovászt, a lisztet, sót, vaníliát és a maradék tejet, majd szép fényes tésztát dagasztunk belőle.
Kb. fél órát kelesztjük,A sütőt előmelegítjük 180 °C-ra és kivajazzuk a kuglófformát. majd a felébe kakaóport keverünk. A fehér tésztát téglalap alakúra lapogatjuk, ráfektetjük a szintén hasonló alakú barna tésztát és piskótatekercs-szerűen feltekerjük. A végét összenyomkodjuk és a kuglófformába fektetjük.

20-25 perc pihenő után a sütőbe toljuk, 40-45 percig sütjük. Tűpróba nem árt, s ha esetleg nagyon pirulna a teteje, dobjunk rá egy darab alufóliát.
.

Rozmaringos-almás sütemény Nigellától

almas_rozmaringos_suti

Nem ígérem, hogy ez lesz az utolsó rozmaringos receptem (szépen nő ugyanis a cserépben, csodák csodájára már egy hónapja sikerül életben tartanom) de most egy időre takarékra raktam magam ezügyben.

Őszintén szólva ez olyan első-látásra-szerelem volt, amint megláttam, tudtam, hogy el kell készítenem. Gyönyörű, ahogy a rozmaringág belesül a tésztába.

A sütemény eredeti neve (Remembrance cake) arra utal vissza, hogy a rozmaringot  az emlékezés szimbólumaként tartják számon, régen sokszor dobtak a gyászolók rozmaringágacskákat a sírba.  Érdekes, hogy a hűség jelképe is, felénk a vőlegény kabátja hatókájába került a menyegzőn.

Almás-rozmaringos sütemény

az almapéphez

1 alma

1 ágacska rozmaring

1 ek cukor

1 tk vaj

1/2 citrom leve és reszelt héja

a tésztához

225 g vaj

150 g cukor

3 tojás

300 g liszt

2 ek sütőpor

Az almát meghámoztam, felkockáztam és a rozmaringgal, cukorral, vajjal és a citromhéjjal és lével együtt puhára főztem (esetleg egy pici víz mehet bele, ha nem enged elég levet). Félrehúzva hűlni hagytam.

A rozmaringágat kihalásztam belőle és simára turmixoltam.

A sütőt előmelegítettem 170ºC-ra és a vekniformámba beleszabtam egy sütőpapírt.

A tojásokat kicsit felvertem, hozzákevertem gyorsan a többi hozzávalót is, az almapempővel együtt – nem szabad túlkeverni, csak egyszerűen homogén masszává kavarni.

Az előkészített formába simítottam a tésztát, megszórtam a félretett evőkanálnyi cukorral és a tetejére fektettem a hosszabbik rozmaringágat. Kb. 50 percig sütöttem (tűpróba mindenképpen szükséges!) majd a formában hagytam kihűlni.

rozmaringos sárgabaracklekvárommal lett volna tökéletes, ha lett volna még belőle :-)

Nigella Lawson receptje