Tag-Archive for » paprika «

Gerslis lecsó és evolúciós történet

gerlsis_lecso

Na igen, a nyár egyik sztárja a lecsó. Főleg mikor az anyukám is és az apósom is egyszerre lát el egy hatalmas adag gyönyörű paprikával és paradicsommal.

Érdekesen alakult nálunk ez a lecsó dolog.

Anyukám mindig jó paradicsomosra csinálta, lecsókolbásszal, sok tojással. És én persze így szerettem. Mikor a férjemnek először főztem, jelezte, hogy az ő anyukája nem karikára vágja a paprikát, hanem kockára. A megjegyzést szolidan elengedtem a fülem mellett, és csináltam továbbra is úgy, ahogy az édesanyámtól láttam.

Aztán egyszer kipróbáltuk tarhonyával. Tojás nélkül. És jó volt. Attól kezdve többnyire úgy készült.

A Férj nyomására jófajta füstölt kolbász váltotta fel a lecsókolbászt. És még jobb lett.

Egy napon pedig -micsoda úri huncutság – meghámoztam a pradicsomot, mielőtt a paprikához adtam – többé nem úszkáltak benne összepöndörödött paradicsomhéj-darabkák, amiket a gyerekek aprólékosan ki tudtak turkálni a tányér szélére.

Nemsokára – fittyet hányva a reklámokra – csak-azért-is jófajta mangalicazsírral indítottam a lecsót. Nem csalódtam, az eredmény magáért beszélt.

Aztán az anyai kötődés  utolsó morzsáit is félretolva – a paprikát kockára vágtam. Biztos pszichés dolog, de így jobban ízlik.

És végül a tarhonyát felváltotta a gersli – amit alapban is nagyon szeretek – ami számomra mintegy feltette a pontot az ‘i’-re. Nekem így tökéletes. Meg persze friss, puha kenyérrel, amivel jól kitunkom a végén a szaftot.

Gerslis lecsó

2 ek mangalicazsír

2 nagy fej hagyma, felkarikázva

5-6 paradicsom, meghámozva, felkockázva

kb. 1 kiló paprika, felkockázva

1 kk pirospaprika

1 szál füstölt kolbász, felkarikázva

1 bögre gersli (2dl) előző este beáztatva

só, bors

A hagymát megfuttattam a zsíron, megszórtam a pirospaprikával majd először a paradicsomot dobtam rá. Hagytam, hogy kicsit levet eresszen, majd ment hozzá a felkockázott paprika is.

Megsóztam és fedő alatt pároltam úgy 5-10 percig. Ekkor hozzáadtam a felkarikázott kolbászt is és a lecsöpögtetett gerslit.

Addig főztem, amíg a gersli is roppanósra puhult. Ha esetleg kevésnek találjuk a szaftot, kevés vízzel vagy paradicsomlével igazíthatunk rajta.

Friss, ropogós házikenyérel az igazi :-)

 

A folyékony saláta

gazpacho

Őszintén szólva az ilyen meleg napokon nemcsak főzni nincs kedvem, hanem úgy alapvetően is csak takarékos üzemmódban működöm. Magam miatt ellennék salátán napokig, de a gyerekek (na meg a ház ura) legalább napi egyszer főtt ételt követelnek.

Persze egy tisztességes gasztroblogger igyekszik kicselezni a családját és legalább látszólag korrekt ebédet feltálalni.  Például leves címszóval összeturmixol dolgokat. Még szerencse, hogy a spanyolok nevet is adtak neki: Gazpacho.

Az autentikus paradicsomon, uborkán, hagymaféléken, paprikán és kenyéren kívül került bele egy avokádó is (nehogy tönkremenjen) és egy csomag petrezselyem (‘baja nem lehet tőle’ alapon). Egyik sem vált a kárára.

Gazpacho

6 paradicsom

4 uborka

1 sárga paprika

2 kis fej lilahagyma

1 avokádó

1 csokor petrezselyem

3 gerezd fokhagyma

1 szelet kenyér

2 dl paradicsomlé

víz

olívaolaj

citromlé

nádukor, só, bors

jégkocka

A paradicsomokat meghámoztam – az eljárás: felül keresztben bevágtam és leforráztam, így egyszerűen lejön a héja – és negyedekbe vágva kiszedtem a magjait.

Az uborkát meghámoztam és a paprikával meg a hagymákkal együtt felkockáztam.

A zölségeket a turmixgépbe zúdítottam, ment hozzá az avokádó húsa, a kenyér cafatokra tépkedett belseje, a fűszerek, az olaj, a citromlé, a paradicsomlé és kb. 1 dl víz – a folyadék mennyiségén ki-ki ízlése szerint igazíthat.

Innen már csak egy gombnyomásra volt az ebéd. Galuska helyett jégkockákat tettem bele (a gyerekeimek persze ez tetszett legjobban) és egy apróra vágott uborkával valamint néhány csepp Tabascóval tálaltam.