Tag-Archive for » tejmentes «

Túlélés és visszatérés – rozmaringos narancsos torta

narancs_rozmaring_sutemeny

“de nem suttogom, elkántálom
megkóstolom, megkínálom
keveredek, belehabarodom
belefeledkezem, vele utazom”
Quimby

Az elmúlt heti nagy csönd oka igen prózai: végigsöpört családunkon az a bizonyos vírus. Mindenki szerencsésen túlélte, csak épp már nekem nem jutott senki, aki ápoljon – így jár, aki utoljára marad.

Kár, hogy idejekorán nem olvastam Váncsa István idevágó cikkét, mennyivel kellemesebb lett volna ez a gyógymód, mint az ügyeletes éjszakai injekciója….

Gasztrotéren persze semmi maradandót nem alkottam, többnyire melegszendvicset (vagy hideget), tésztát, hasonló izgalmakat ettünk. Ma azonban már kitört bennem az alkotási vágy s különben sem nézhettem tovább hogy a legújabb gyönyörű szakácskönyvem kihasználatlanul, parlagon hever.

Narancs, citrom és rozmaring adják a torta zamatos ízét – s a gyümölcsöknek nemcsak a leve, vagy a héja van benne, hanem teljes egészükben a torta részévé váltak (érdemes emiatt bio változatot használni). A sütemény másik különlegessége, hogy liszt helyett csak finomra őrölt kukoricadara (polenta) és mandula van benne – így a gluténérzékenyek is fogyaszthatják.

Titkon remélem, hogy sikerül léc alatt becsúsznom nemisbéka karácsonyi kiírására – ha a narancsot és a citromot előre megfőzzük, a torta összeállítása és sütése épp egy órát vesz igénybe.

Narancsos-citromos-rozmaringos torta

1 citrom és 1 narancs, bő vízben, egészben puhára főzve

6 tojás

250 g cukor

125 g őrölt mandula

125 g polenta (kukoricadara)

2 ek apróra vágott rozmaringlevél

1 ek sütőpor

a tetejére

400 ml frissen facsart narancslé

200 ml méz

A sütőt előmelegítettem 180 ºC-ra. Egy kapcsos tortaformát (26 cm átmérőjűt, de igaziból egy 24 centis lenne tökéletes) kivajaztam, az alját sütőpapírral béleltem.

A puhára főtt narancsot és citromot félbevágtam, kiszedegettem a magjait és merülőmixerrel az egészet puhára turmixoltam.

A tojásokat és a cukrot egy tálba tettem, majd robotgéppel habosra-keményre vertem. Óvatosan belekevertem a gyümölcspürét, a polentát, a mandulát, a rozmaringot és a sütőport. Az előkészített tortaformába öntöttem a tésztát és a meleg sütőben 45 percig sütöttem.

Közben a narancslét és a mézet lassú tűzön sziruposra beforraltam, majd hűlni hagytam.

A megsült tésztát kicsit hűlni hagytam, majd lepattintottam róla a karimát, tányérra raktam, több helyen megszúrkáltam és rálocsoltam a szirupot.

Tálaláskor tejszínt és a maradék szirupot kínálhatjuk hozzá.

forrás: 90 years of KitchenAid – The Cookbook

A héten ezt sokszor meghallgattam, mikor a már gyógyult gyerekeim addig ugráltak a még betegeskedő idegeimen, hogy nem bírtam tovább.

 

 

 

Még egy szülinapi torta – csajosra hangolva

parfetorta“Mekkora a rumli a hajnali utcán!
Még lumpol az éj, a nyakunkba kacag.
Most túlad végre sok hajdani cuccán,
kidobálja, mi limlom és ócska kacat.
Lepotyognak az égről a csillagok, ajjaj!
Látnád, ha kinyitnád most szemedet,
hogy narancssárga ruhát vesz a hajnal,
s felsöpri – nahát – az ezüst szemetet.

(Varró Dani: Maszat-hegyi naptár – Augusztus)

Hihetetlen, hogy megint eltelt egy nyár. Júniusban mindig nagy tervekkel telve ugrunk neki a két és fél hónapnak, aztán egyszer csak azon kapom magam, hogy már megint itt az iskolakezdés. Ráadásul idén a legkisebbik gyermekem is menthetlenül az iskolapadba kerül – újra elmúlt egy korszak.

Szóval csupa izgalommal, teremfestéssel, folyosótakarítással, ismerkedéssel telt az elmúlt időszak. S a képek között nézelődve vettem észre, hogy a 9 éves lánykám szülinapi tortája még fel sem került ide. Fagyitortát rendelt a drága, úgyhogy idejekorán nekiálltam a rétegek elkészítésének. A tejallergia miatt alapvetően gyümölcssörbetekben gondolkodtam, így került bele egy adag mentás sárgabarack, egy adag bogyósgyümölcs (ribizli, málna, egres) és egy szilva, plusz egy réteg vegán csokoládéfagylalt.

A tetejét egy szintén tej és tojásmentes keksszel díszítettem – a nyújtása, kiszúrása egy rémálom volt, de az íze annyira fantasztikus, hogy minden macerát megér!

A többi díszítés az ünnepeltre lett bízva, marcipán helyett műanyagfigura, (BIO!)gumimaci és rendkívül ízléses gyöngycukorka került még rá.

Ropogós, mézes kekszek (vegán)

170 g sótlan vaj/tejmentes biomargarin

125 g teljeskiőrlésű liszt

125 g fehérliszt

150 g nádcukor

2 ek méz

1/4 bögre narancslé (én ehelyett 3-4 ek házi bazsalikoszörpöt használtam)

1 vaníliarúd kikapart belseje

fél teáskanál sütőpor

3/4 tk só

A hozzávalókat alaposan összegyúrtam, majd folpackba csomagolva a hűtőbe tettem pihenni.

Lisztezett felületen kinyújtottam, formákra szaggattam és előmelegített (180 ºC) sütőben 15 percig sütöttem. Az első adagról persze elfeledkeztem, jó sötétbarnára sült, de érdekes módon nem lett égett, és nekem ez ízlett legjobban :-) Mikor megkóstoltam, rögtön elővettem a maradék tésztát a hűtőből (mert olyan ideges lettem attól, hogy szakad-ragad, hogy elraktam későbbre) és azzal is megküzdöttem.

Szerencsi lepcsánka

lepcsanka

Vagy lapcsánka, vagy tócsni, vagy lehetne még a krumplislepény nevét sorolni hosszan. Én is régóta csinálom a reszelt krumpli-tojás-hagyma-liszt kombinációt (nyáron még gyakrabban cukkinivel) de Szerencsen egy egészen másfajta verzióval találkoztam.

Évek óta mindig egy csodálatos, izgalmas, szórakoztató és iszonyatosan fárasztó hetet töltünk a gyerekekkel ebben a borsodi városban a Kolompos együttes családi táborában. Ami egyébként hatalmas móka, mert nemcsak a gyerekek érzik magukat fergetegesen, de 10 napig mi is egyfajta burokban élünk (tavaly még Michael Jackson halála is csak napok múlva jutott el  hozzám). Nappal a gyerekekkel gyöngyöt fűzünk, kardot faragunk, varrogatunk, aztán este (vagyis inkább éjszaka) beindul a felnőtt mulatság, finom pálinkákkal, hegyaljai borokkal, szalonnával, hagymával – meg persze az elmaradhatatlan éjszakai focival..

Idén a Szerencsi Kollégium csapata is kitett magáért, Anci nénivel az élen, aki az allergiás gyerekeknek még tej-, és tojásmentes lángost és kürtöskalácsot is produkált. Ami pedig már szinte a védjegyévé vált, az a lepcsánka. Nincs is annál jobb, mint a téli táboridéző hétvégén a mínusz fokok röpködése közepedte egy jó forralt bor, egy szelet grillezett tarja és néhány forró  lepcsánka, amit Anci néni rendíthetetlenül, órákon keresztül süt nekünk.

Na és amiben más ez (legalábbis számomra), az a sok tojás és a szóda, amitől kicsit palacsintajellege lesz, és sokkal könyebb, mint amit én szoktam csinálni. Érdemes kipróbálni!

Lepcsánka (5-6 személyes adag)

500 g krumpli, egészen finomra reszelve

100 g vöröshagyma, apróra vágva

50 g fokhagyma, apróra vágva

350 g liszt

egy csokor petrezselyem, apróra vágva

só, bors

4-5 tojás (mérettől függ)

szódavíz

A lereszelt krumplit a többi hozzávalóval összekevertem, majd annyi szódavízzel nyomtam fel, hogy aránylag híg, palacsintatésztához hasonló állagú masszát kapjak (nem mértem, de 2-3 dl biztosan ment bele).

Forró olajba kisebb merőkanálnyi adagokat öntve (sülés közben szétterül és megnő) kisütöttem a lepénykéket. A fokhagymás tejföl kötelező kísérője!!!

Végső győzelem a ribizlik felett

ribizli_fagyi

Ez készült még a maradék ribizliből – a tejbegrízes süti és a csiga mellett – és persze a legnagyobb sikert is ez aratta ebben a melegben. És hozzá kell tennem a legjobb állagú fagyi, amit valaha készítettem – főleg annak fényében, hogy csak cukorból, vízből és a gyümölcsből áll.

És itt muszáj lesz néhány szót ejtenem a fagyigépemről is. Olyan 3 éve egy DeLonghi márkájúval indultam, tette is a feladatát, de azért a sörbetek mindig eléggé jegesre fagytak a hűtőben. Így izgatottan próbáltam ki az új KitchenAid fagyigépemet, és meg kell mondjam, azért ez igenis tud valamit! Zongorázni lehet a különbséget a két gépben készült fagyi között. De leginkább a sörbetek között – ez nálunk igen gyakran készül a gyerekek tejérzékenysége miatt – ami valami olyan hihetetlen állagú lesz, hogy ha nem én csináltam volna, el sem hinném, hogy nincs benne valami tejszármazék. Ráadásul a mélyhűtőből kivéve azonnal adagolható, nem kell egyáltalán várni, hogy kiengedjen. Ez türelmetlen gyerekeknél külön előny.

Május óta folyamatosan a mélyhűtő egyik rekeszében trónol, s talán  beteges, de mindig van minimum 3-4 fajta fagyi is itthon. Nem mellékes, hogy a váratlan vendégeket is könnyű így elkápráztatni :-)

Ribizlisörbet

450 g ribizli

120 g nádcukor

1 dl a kandírozott meggy áztatólevéből

A ribizlit leszáraztam, megmostam és lecsepegtettem. Egy kevés vízzel lábosba téve felforraltam, és olyan 5 percig hagytam rotyogni, hogy a szemek szépen szétpattanjanak. Ezután átpaszíroztam és hozzákevertem a meggylét.

A cukorból 300 ml vízzel szirupot főztem. Beleöntöttem a ribizlipépet, az egészet felforraltam, majd le is vettem a tűzről.

Egy éjszakányi hűlés után mehetett a fagyigépbe.

Azóta málnasörbet is készült néhány adaggal (hogy a gyerekek ne a rozésat akarják mindig enni) az is hasonlóképpen jó állagú lett. A legutóbbi adagba egy maréknyi bazsalikom is került,  mit mondjak? mennyei…..

Nyúlfagyi

csokifagyi_banan

“Jő süvegét emelintve a Május,
az orgonabajszú, aranyhasú mágus,
csiribí-csiribá, abrakadabra,
mennyi fagyit bírsz tömni magadba?
Körte, vanília, málna, ribizli,
mennyi ruhát tudol összefagyizni?
Mák, pisztácia, mandula, kókusz,
kend mind a trikódba, hókuszpókusz.”

Varró Dániel

Persze nem vagyok annyira elvetemült, hogy nyúlból készítsek fagyit, csak az elfekvő húsvéti csokoládényulak hasznosultak újra. És igen, tudom, hogy a héten már volt egy csokifagyi, de ez egy vegán (azaz tej és tojásmentes) változat, ami a gyerekeknek készült.

Megjegyzem, ehhez képest alig lehetett a felnőtt, nem allergiás jelenlévőket távoltartani tőle, úgy kellett a kezüket csapkodni, hogy ne egyék meg szegény hátrányos helyzetű gyerekeim elől….

A mértékek csak hozzávetőlegesek, abszolút improvizálva készült, de annyira jó lett, hogy muszáj volt megörökíteni.

Vegán csokoládéfagylalt

1 étcsoki nyúl vagy 100 g étcsokoládé

1 ek jó minőségű, cukrozatlan kakaópor

kb. 1,5 dl rizstej

kb. 3 ek kókuszkrém (a dobozos, kemény változat – de gondolom a sűrűbb kókusztej is éppúgy megteszi)

2 banán

nádcukor – ízlés szerint

A rizstejet és a kókuszkrémet és a cukrot összemelegítettem, majd a tűzről lehúzva hozzákevertem az összetördelt csokoládét és a kakaóport is.

A banánaokat leturmixoltam, a kihűlt csokis krémet hozzáöntöttem, átkevertem, behűtöttem majd a fagyigéppel bekevertem.

Ez egy viszonylag kis adag lett, legközelebb biztosan duplázok.

Datolyás-diós finomság – a gyerekek örömére

datolya-dio-keksz

Ilyen nehéz ügyem még nem volt a fotózással. És ilyen rekordsebességgel sem fogyott el még süti nálunk. Előrelátóan félreraktam 5 darabot – hiába, no, néha a gasztroblogger-énem kerekedik fölül….

Na de azt a felháborodást láttátok volna, mikor kiderült a dugi-süti léte! A gyerekek nagyon csúnyán néztek rám, és végig ott nyüzsögtek, mikor ehetik már meg a fotóalanyokat :-)

A süti maga rém egyszerű, csak dió, datolya és egy kevés nádcukor (persze itt is húztam az előírt adagon) amit a tojásfehérje fog össze.

A Kossuth Kiadó: Aprósütemények című könyvében találtam a receptet, ahol datolyás finomság és édes kényeztetés címen is szerepel. Hát, végülis mindkét elnevezés tökéletesen illik rá.

Datolyás-diós finomság

2 tojásfehérje

80 g nádcukor (eredetileg 180!!) – helyett nyírfacukor

170 g datolya (kimagozva)

170 g dió

1 citrom leve és reszelt héja

1 ek kakaó

A sütőt előmelegítettem 170 ºC-ra és kikészítettem két sütőpapírral kibélelt tepsit.

A datolyát finomra vágtam (ez volt a recept legmacerásabb része), a dió felét aprítóban egész apróra daráltam, a másik felét csak olyan durvábbra.

Egy tálban picit felvertem a tojásfehérjéket, majd hozzákevertem az összes többi hozzávalót.

A sütőlapokra teáskanállal kis halmokat szaggattam, kicsit ellapítottam őket és a meleg sütőben 25-30 perc alatt aranyszínűre sütöttem.

Muffin banánnal, almával, csokival – tej és tojás nélkül

bananos_almas_muffin

Banános muffin már szerepelt egyszer a receptek között, ez egy továbbfejlesztett verzió. Sokkal puhább, levegősebb lett, mint az előző és érdekessége, hogy nincs benne semmi zsiradék.

Legközelebb a liszt egy részét zabpehelyre, vagy valami müzlikeverékre cserélném, egy kis ropogósság nekem hiányzott belőle.

Banános-almás-csokis muffin (vegán) 12 db

3 érett banán

egy kisebb alma, hámozva, darabolva

180 g nádcukor

2 ek őrölt lenmag, 6 ek forró vízzel leforrázva

1/4 bögre rizstej

100 g finomliszt

65 g teljes kiőrlésű liszt

1 tk szódabikarbóna

50 g étcsokoládé (a süthető csokicsepp tökéletes, de az apróra vágott táblás csoki is megteszi)

egy marék dió

A banánokat és az almát egy mélyebb tálba tettem és merülőmixerrel pürét varázsoltam belőle. A többi alapanyagot is hozzákevertem, majd a papírkapszlikkal kibélelt muffintepsi mélyedéseibe kanalaztam a masszát és a tetejükbe kicsit belenyomtam a diódarabokat

185 ºC-ra előmelegített sütőben 40 perc alatt sültek meg.

És a süti mellé jöjjön egy kis reggeli torna. Ezzel a koreográfiával hamar ledolgozhatóak a muffin szénhidrátjai…..Nem, nem váltottam stílust, de napok óta nem megy kis a dallam a fejemből :-)