Tag-Archive for » torta «

Még egy szülinapi torta – csajosra hangolva

parfetorta“Mekkora a rumli a hajnali utcán!
Még lumpol az éj, a nyakunkba kacag.
Most túlad végre sok hajdani cuccán,
kidobálja, mi limlom és ócska kacat.
Lepotyognak az égről a csillagok, ajjaj!
Látnád, ha kinyitnád most szemedet,
hogy narancssárga ruhát vesz a hajnal,
s felsöpri – nahát – az ezüst szemetet.

(Varró Dani: Maszat-hegyi naptár – Augusztus)

Hihetetlen, hogy megint eltelt egy nyár. Júniusban mindig nagy tervekkel telve ugrunk neki a két és fél hónapnak, aztán egyszer csak azon kapom magam, hogy már megint itt az iskolakezdés. Ráadásul idén a legkisebbik gyermekem is menthetlenül az iskolapadba kerül – újra elmúlt egy korszak.

Szóval csupa izgalommal, teremfestéssel, folyosótakarítással, ismerkedéssel telt az elmúlt időszak. S a képek között nézelődve vettem észre, hogy a 9 éves lánykám szülinapi tortája még fel sem került ide. Fagyitortát rendelt a drága, úgyhogy idejekorán nekiálltam a rétegek elkészítésének. A tejallergia miatt alapvetően gyümölcssörbetekben gondolkodtam, így került bele egy adag mentás sárgabarack, egy adag bogyósgyümölcs (ribizli, málna, egres) és egy szilva, plusz egy réteg vegán csokoládéfagylalt.

A tetejét egy szintén tej és tojásmentes keksszel díszítettem – a nyújtása, kiszúrása egy rémálom volt, de az íze annyira fantasztikus, hogy minden macerát megér!

A többi díszítés az ünnepeltre lett bízva, marcipán helyett műanyagfigura, (BIO!)gumimaci és rendkívül ízléses gyöngycukorka került még rá.

Ropogós, mézes kekszek (vegán)

170 g sótlan vaj/tejmentes biomargarin

125 g teljeskiőrlésű liszt

125 g fehérliszt

150 g nádcukor

2 ek méz

1/4 bögre narancslé (én ehelyett 3-4 ek házi bazsalikoszörpöt használtam)

1 vaníliarúd kikapart belseje

fél teáskanál sütőpor

3/4 tk só

A hozzávalókat alaposan összegyúrtam, majd folpackba csomagolva a hűtőbe tettem pihenni.

Lisztezett felületen kinyújtottam, formákra szaggattam és előmelegített (180 ºC) sütőben 15 percig sütöttem. Az első adagról persze elfeledkeztem, jó sötétbarnára sült, de érdekes módon nem lett égett, és nekem ez ízlett legjobban :-) Mikor megkóstoltam, rögtön elővettem a maradék tésztát a hűtőből (mert olyan ideges lettem attól, hogy szakad-ragad, hogy elraktam későbbre) és azzal is megküzdöttem.

A dietetikusok rémálma

butterscotch_torta_I

Gyakori mondat minálunk a “Jó, csak a cukrot megint kispóroltad belőle” Férj szájából. Ráadásul jogos, mert valóban sokszor felülbírálom a megadott cukormennyiségeket és erősen fog a ceruzám a húzásban. De teszem mindezt a család egészségének érdekében, ugye.

Na de csak egyszer 40 éves az ember Férje, gondoltam dukál neki valami jó kis habos-babos sütemény, amilyet nem mindennap süt még egy gasztroblogger sem. Panaszra nem lehetett oka, a Butterscotch torta közel 1 kiló cukrot tartalmaz és a kilós vajamból is alig maradt. Ezzel együtt nem émelyítősen édes, viszont tagadhatatlanul kiadós darab. Kalóriaszámolásba nem is merek belemenni – kizárólag a ‘Carpe diem’ életérzést vallók figyelmébe ajánlanám!

Butterscotch torta

a tésztához (3 db 20 centis lap)

3 ¾ bögre (475 g) liszt

1 ¼ tk sütőpor

¾ tk szódabikarbóna

2½ só

300 g puha vaj

2 ½ bögre (450 g)sötétbarna nádcukor

4 tojás

1 vaníliarúd kikapart belseje

1½ ek sötét rum

1 ¼ bögre buttermilk/író (én ugyanennyi tejbe csavartam bele egy fél citrom levét, és így hagytam 15 percig állni)

a krémhez

345 g puha sótlan vaj (115+230)

2 bögre (400 g – na itt azért cenzúráztam és csak 300 g-ot használtam) sötétbarna nádcukor

1 bögre tejszín

½ tk só

600 g Philadelphia sajtkrém (ezt is túlzásnak gondoltam, úgyhogy csak 500 g ment bele)

75 g porcukor (ezt is elegánsan kihagytam)

a butterscotch szószhoz

150 g sötétbarna nádcukor

90 g sótlan vaj

2 ek golden syrup

¼ tk só

½ bögre tejszín

a díszítéshez

1-1 marék dió és pekándió

4-5 ek cukor

karamellás gabonagolyók

Először is a tésztalapokat készítettem el – ezt akár már előző nap megtehetjük. A recept szerint 3 darab 20 cm átmérőjű lapra lesz szükség. Mivel ekkora csatos formám pont nem volt, a helyi papírboltban vettem 3 egyszer használatos sütőpapírformát – meglehetősen környezetbarátságtalan, viszont rendkívül praktikus megoldás. Ezeket sem kivajazni, sem mással macerálni nem kell. Ennek hiányában a formát persze ki kell kenni vajjal, vagy sütőpapírral bélelni.

A sütőt előmelegítettem 180 ºC-ra.

A lisztet és a többi száraz anyagot (sütőpor, szódabikarbóna, só) egy tálba kimértem. A vajat és a cukrot a robotgép táljába tettem, majd habosra, fehérre kevertem. Egyesével belekevertem a tojásokat, majd a vaníliát és a rumot is.

A lisztes keveréket és az írót (jelen esetben citromos tejet) felváltva a tojásos mixhez kanalaztam, közben a robotgép persze szorgosan dolgozott. Amikor már minden benne volt, még vagy 2 percig erősebb fokozaton vertem.

A masszát a három előkészített formába szétosztottam és megsütöttem – olyan 30-35 perc alatt lett szép aranybarna, de tűpróba sosem árt.

Ezzel a projekt egyik része el is készült. Én még előző nap a krémet is megcsináltam – így egész éjszak a hűtőben tudott pihenni.

115 g vajat egy tálba téve melegíteni kezdetem. Odakészítettem a a cukrot és a tejszínt is a kezem ügyébe. Mikor a vaj barnulni kezdett és kellemes, dióra emlékeztető illatokat bocsátott ki, hozzáadtam a cukrot és a tejszínt, szorgalmasan kevergetve olyan 3-4 percig forraltam majd hűlni hagytam.

A meghűlt szirupot a robotgép táljába téve elindítottam a habverőt, és hozzáadagoltam a kockákra vágott maradék vajat. Amint jól összedolgozta, a sajtkrém is mehet bele (érdemes előtte néhány óráig már szobahőmérsékleten tárolni) meg egy pici rum, csak az illata kedvéért persze. A szép, világosbarna, homogén krémet alaposan behűtöttem.

A harmadik felvonás a butterscotch szósz volt. Na ennél a pontnál jöttem rá, hogy kifogyott a nádcukor-készletem. Ez baj, mert a szósz jellegzetes színét és aromáját ez adja. Ünnepnap lévén közértbe sem rohanhattam, így sima cukrot karamellizáltam alá. Ez egy picit csalás, de az íze így is isteni volt!

Szóval ha sötét nádcukrot használtok, akkor elég csak összeolvasztani a vajjal. Én megkaramellizáltam a cukrot, hogy szép sötétbarna legyen, majd a tűzről levéve belekevertem a vajat, a tejszínt és a golden syrupot és a sót. Néhány percig forraltam, majd hűlni hagytam.

És végül következett az összeállítás: a lapokat megigazgattam, a tetejüket egyenesre vágtam. Az első lapot alaposan megkentem a szósz egynegyedével, majd a krémből jó egy bögrényit rásimítottam. Erre jött a második lap, aminek mindkét felére került egy-egy negyedrésznyi a szószból, majd a tetejére megint a krém. S végül a harmadik lap, aminek csak az aljára került szósz, majd a z egész torta tetejére és az oldalára a maradék krém.

A díszítéshez a cukrot karamellizáltam, beleforgattam a diót és a pekándiót, sütőpapírra öntve kihűtöttem, majd durvára daraboltam.

Nem az a gyors és laza torta, de egyszer azért mindenképpen érdemes elkészíteni!

A receptet Martha Stewart oldalán találtam

Banoffee torta – a tömény élvezet

banoffee_torta

 

A Dulce de lechéhez fűződő vonzalmamról már többször is írtam. Mikor megláttam ezt a banános-tejszínes-karamellkrémes csodát a GoodFood címlapján, nem is volt kérdéses, hogy el fog készülni. Amikor aztán még  a férjem is külön felhívta rá a figyelmemet – hogy tudniillik ő ilyet szívesen fogyasztana – el is döntöttem, hogy ez lesz a névnapi sütije.

Az ünneplés a betegségek miatt ugyan kicsit csúszott, de a torta elkészült. Az ízvilága meglehetősen édes – pont az én uramnak való…..

(Ha nem sikerül beszerezni a karamellkrémet, otthon is könnyen előállítható)

Banoffee torta

165 g sótlan vaj

165 g nádcukor

4 tojás

325 g liszt

2 tk sütőpor

1 tk fahéj

4 ek tej

2 banán

300 ml tejszín (most Président)

1 banán

1 üveg dulce de leche

Először is a sütőt bekapcsoltam 190ºC-ra és a 22 cm-es formámat kibéleltem sütőpapírral.

A lisztet egy tálba mértem és hozzáöntöttem a sütőport, a fahéjat és egy csipet sót is. A vajat és a cukrot fehéredésig kevertem. Felváltva hozzáütöttem a tojásokat, és 1-1 kanálnyit a lisztes keverékből. A végén a többi szárazanyagot is hozzákanalaztam.

A banánokat merülőmixerrel pempősítettem és a tejjel együtt a tésztába kevertem.

Az előkészített formába öntve mehetett is a meleg sütőbe, ahol kb. 50 perc alatt sült meg. Tűpróba ajánlott!!

A kihűlt tésztát három lapra vágtam – a tetején keletkező púpot lenyisszantottam.

A tejszínhabot jó keményre vertem, a banánt felkarikáztam.

A tészta első emeletére kentem a karamellkrém egyharmadát, arra ment a felvert tejszínhab fele, majd néhány banánszelet. Újra tészta, majd megint karamell-tejszín-banán. A tetejét a harmadik tésztakoronggal zártam le, erre már csak karamell és néhány banánkarika került.

A fügeprojekt folytatódik: fűszeres, provance-i fügetorta

fuge_torta

A nagy adag füge persze nem mind lekvár formájában végezte, kétféle sütemény, egy kompót és fagyi is készült belőle – szép sorban majd a receptek is megérkeznek.

Ezt a tortát a NoSalty oldalon találtam, a karamellizált füge és a  rozmaring párosítása tuti befutónak látszott. A tészta fűszerezésén viszont kicsit változtattam, hogy ne legyen annyira “mézeskalács” jellegű.  Egy “quatre épices” nevű fűszerkeveréket használtam hozzá, melynek összetevői: bors, szegfűszeg, szerecsendió és gyömbér. Így a tészta enyhén fűszeres íze csak kellemesen aláfestette a rozmaringos karamelles fügét.

Provance-i fügetorta (22 cm-es formához)

a gyümölcsréteghez:

4 dkg vaj

150 g nádcukor

1 citrom leve

10 db füge, félbevágva

1 ek forró víz

2 szál friss rozmaring

a tésztához

125 g vaj

125 g  nádcukor

2 tojás

125 ml tejföl

200 g liszt

fél tasak sütőpor

1 tk Quatre épices fűszerkeverék

fél kk fahéj

1 citrom reszelt héja

A vajat egy lábasban megolvasztottam, a cukrot rászórtam és kissé megkaramellizáltam. Rádobáltam a félbevágott gyümölcsöket, ráfacsartam a citrom levét és a vizet is rálöttyintettem. A rozmaringágakat is beledobva 10-15 percig főztem.

Mivel nekem túl soknak tűnt a leve, kihalásztam a gyümölcsöket és a levét kicsit beforraltam. Így is elég sok maradt, kicsit félve is öntöttem a fomába, de nagyon jó lett, a tészta tökéletesen beszívta.

Szóval a kapcsos tortaforma aljába egy sütőpapírt biggyesztettem, rápakoltam a fügéket – vágott felükkel lefelé – majd a szirupot is ráöntöttem.

Amíg kicsit meghűlt, összeállítottam a tésztát.

A vajat a cukorral habosra kevertem, a tojásokat egyesével beleütöttem, majd a tejfölt, a liszttel elkevert sütőport és a fűszereket is hozzátettem.

Egy kanállal óvatosan a füge tetejére kanalaztam a tésztát, majd előmelegített sütőben (190 ºC) aranybarnára sütöttem – tűpróba nem árt.

Néhány percnyi hűlés után egy tányérra borítottam, a formát és a sütőpapírt lehúztam róla, így hagytam teljesen kihűlni.

Simnel torta

simnel_tortaBizonyára már észrevettétek, hogy erősen szívem csücske az angolszász kultúra, s most egy kicsit a brit Húsvéti szokásokat szeretném bemutatni. A locsolkodást leszámítva egyébként nagyjából egyeznek a mi húsvéti tevékenységeinkkel – elrejtett csokitojások, apró ajándékok a gyerekeknek és persze nyuszik  (Easter Bunny) minden mennyiségben. Nagypéntek és Húsvét hétfő náluk ‘Bank Holiday’, egyfajta munkaszüneti nap és persze az iskolások is kapnak 2 hét szünetet, hogy legyen idő az összes ajándékba kapott csokoládét megenni – majd visszaállni a normál étkezésre.

Van néhány vicces játék is, ami az ünnepkörhöz kapcsolódik: tojás “erőverseny” – amikor a 2 játékos úgy próbálja meg összekoccintani a kezükben lévő nyers tojásokat, hogy lehetőleg a másiké eltörjön, a sajátja viszont épen maradjon. Vagy a tojás-gurítási verseny, amikor kisebb emelkedőkről leengedve versenyezteti mindenki a sajátját.

Valószínűleg még az ősi keltáktól maradt meg a Morris tánc szokása, amit csak férfiak táncolnak – hagyományos ruhákban, bokájukon, csuklójukon szalagokkal és csögőkkel termékenységért, gazdagságért “imádkozva” járják körbe az utcákat, majd egy lakomával zárják le az ünnepséget.

Na de térjünk is át a húsvét gasztronómiai aspektusára. Reggelire ők is főtt sonkát és keménytojást esznek, ebédre többnyire báránysült dukál, az ötórai teához pedig Simnel cake. Egy gazdag, édes, gyümölcskenyér-szerű sütemény, egy-egy réteg marcipánnal a tetején és a közepén, ráadásként 11 marcipán golyóval megkoronázva – amelyek Jézus 11 tanítványát szimbolizálkák. Mert az árulkodó Júdás nemhogy piros tojást, de marcipángolyócskát sem kapott.

Jogos a kérdés, hogy az én tortámon miért van mégis 12 golyó. (Na tessék gyorsan megszámolni a képen!) Szóval a bérmunkába golyóhengergetésre befogott kisfiam szerint Jézus is érdemel egy marcipángömböt. És milyen érdekes, utánanéztem és valóban van egy ilyen szokás is, hogy egy középre helyezett nagyobb golyóval Jézust jelzik.

Eredetileg ez a sütemény a nagyböjtöt kicsit fellazító “Mothering day”-hez kötődött (amiből aztán később ‘Anyák napja’ lett, amit a britek a nagyböjt negyedik vasárnapján ünnepelnek). A 16. században az emberek ezen a vasárnapon nagyobb katedrálisokba, anyaszentegyházakba zarándokoltak el,  s az egymástól távol szolgáló családtagok végre összegyűlhettek, hogy együtt fogyasszák el a Simnel tortát.

A Hot Cross Bun mellett manapság már a húsvéti időszak egyik legjellemzőbb süteményévé vált  torta sok változáson ment keresztül az évszázadok során. Eredetileg egyfajta fehér kenyér volt (valószínűleg innen is ered a neve – a simila a latin nyelveben a lefinomabbra őrölt fehér lisztet jelentette). A 17. századra már aszalt gyümölcsökkel, sáfránnyal, mandulával és fűszerekkel gazdagítva került az asztalra. Maga a tészta egy szárazabb külső rétegbe került, és így együtt puddingszerűen vízgőzben sütöttek meg. A 19. századra ez a külső réteg teljesen eltűnt és kialakult mostani formája, ami nagyfokú rokonságot mutat a britek hőn szeretett gyümölcskenyerével. A marcipánrétegeket és a golyóbisokkal való szimbolikus díszitést már a 20. század hozta “divatba”.

De az elmélet után jöjjön a gyakorlat, lássuk a receptet, ami persze nincs kőbe vésve. Ahány ház, annyiféle képpen sütik, így én is a tortaformám méretéhez és a spejzem tartalmához szabtam a receptet.

Simnel torta

125 g vaj/margarin

125 g nádcukor

3 tojás

175 g liszt

50 g darált mandula

100 g kandírozott aszalt meggy

100 g mazsola

egy marék kandírozott citrushéj

3 ek csipkebor/rum

1 biocitrom héja, reszelve

¼kk gyömbér

½ kk fahéj

1 tk sütőpor

25 dkg marcipán (a Zentis tömbmarcipánja kifejezetten jó!)

A sütőt előmelegítettem 170 º-ra és sütőpapírral kibéleletem egy 18 cm átmérőjű kapcsos tortaformát. Alufóliába tekertem az alját – lehet, hogy csak az enyém nem zár jól, de mostanság folyton kifolyik belőlük a vaj :-(– fő az elővigyázatosság.

A meggyet, a mazsolát és a citrushéjat egy tálba tettem, ráöntöttem az alkoholt és állni hagytam.

A puha vajat és a cukrot habosra, könnyűre kikevertem és egyesével hozzáütöttem a tojásokat. Így együtt habosra vertem a robotgéppel. Beleszórtam a darált mandulát, a lisztet, a citromhéjat, a fűszereket és a sütőport és egy keverőkanállal jól elvegyítettem a száraz és nedves hozzávalókat.

A végén hozzátettem a megáztatott aszalt gyümölcsöket is.

A marcipánt két 100 grammos és egy 50 grammos részre osztottam. A két nagyobbikat 18 cm-es körökre nyújtottam, a kisebbikből 11 egyforma és  – közkívánatra – egy nagyobb golyót formáztam. Ezen munkaszakasz elvégzésére nagyon alkalmasak a gyerekek, csak figyeljünk, nehogy a végén kevesebb golyónk legyen….

A tészta felét az előkészített formába kanalaztam, ráterítettem az egyik marcipánkört, majd a maradék tésztát is rásimítottam.

Sütőbe dugva 30 percig sütöttem, ekkor letakartam a tetejét egy darab alufóliával – nehogy megégjen – , a hőfokot lejjebb vettem 150 ºC-ra és még másfél órára visszatettem a süteményt.

Miután elkészült, lepattintottam róla a karimát és tányérra téve hűlni hagytam.

Miután teljesen kihűlt a másik marcipánkört a tetejére fektettem és a 11 kisebb golyót elosztottam a tetején – az esetleges nagyobbat pedig középre helyeztem.

N.