Már az első cheesecake próbálkozásom is elsöprő sikert aratott a családban, s mikor az élvezeteket némi “dulce de leche‘ is fokozta, a sütemény végleg beírta magát a kedvencek közé. Chilihez hasonlóan én sem szeretném ‘sajttortának’ nevezni, marad az angol kifejezés, ami mellesleg lenge öltözetben lévő hölgyekről készült fényképet is jelent… Hogy ezt a két jelentést hogyan lehet összehozni, arról lövésem sincs. Talán a pasik a szűk keresztmetszetek, akik mindkettőt favorizálják????

Egy szó mint száz, a tesómék lassan csak akkor eresztenek be az ajtón, ha felfegyverkezem egy cheescake-kel, úgyhogy most a legkedvesebb hugica és sógor kedvéért jöjjön a recept, amit ebből és ebből gyúrtam össze:

Karamelles cheesecake

az alap (26cm átmérőjű tortaformához):

25 dkg zabpelyhes keksz (Zabfalatok pl. tökéletes)

10 dkg vaj

3 ek nádcukor

Ezeket mind beleszórtam az aprítógépbe, jól összedolgoztam, majd a kivajazott formába nyomkodtam, igyekezve, hogy egyenletes legyen a vastagsága. A végén egy lapos aljú pohárral még jó alaposan végighengereltem a tökéletesség jegyében.

a ‘töltelékhez’

4 doboz (125 g-os) Philadelphia krémsajt (természetesen natúr)

2 dl tejszín

2 dl tejföl

1 ek étkezési keményítő

3 tojás

1 doboz/üveg dulce de leche*

Az eljárás az előzőhöz hasonló volt: az ideális esetben szobahőmérsékletű alkotórészeket egy nagyobb edénybe öntözgettem, majd a robotgéppel szépen összedolgoztam. A kekszmorzsával bélelt formába öntöttem, és az alaposan alufóliába csomagol formát egy tepsibe helyeztem. Forró vízzel kb. a feléig megtöltöttem a tepsit, s így küldtem be a 180 fokra előmelegített sütőbe. Kb. 50 percig gőzöltem, majd a formában hűlt ki. A teteje még nagyon rezgős, mikor kiveszem, elsőre én is megijedtem, de hűlés után tökéletes lesz az állaga! Mindenképpen érdemes előző nap megsütni, egy éjszaka pihenő kifejezetten jót tesz neki!

*Még nem sikerült rájönni, kapható-e ilyen itthon. Nekem Angliából érkezik az ellátmány, de otthon is könnyen előállítható, recept itt található.