Egy kedves barátunk – Tücsi (aki nem azonos a húgommal) – jóvoltából nemrégiben nagyobb szállítmány fűszer érkezett egyenesen Indiából. Többek között gyömbért is kaptam, s mikor beleszagoltam, azonnal ellenállhatatlan vágyat éreztem egy jó gyömbéres keksz iránt. Másnap reggel 8-kor már gyúrtuk is a kisfiammal a keksz tésztáját, s hamarosan isteni illat terjengett a lakásban.
Mikor néhány – még szinte meleg – keksszel és egy jó lattéval letelepedtem, hogy elolvassam a gasztrovilág híreit, hát meglepődve észleltem, hogy szerzőtársam, Orsi is pont gyömbéres kekszet készített a konyhájában. Látszik mennyire össze vagyunk hangolva.
Persze az ő receptjét is ki fogom próbálni, de ez a melaszos változat is említést érdemel – azóta már még egy adag elfogyott belőle. A melasz mellett cukorból is a lágy, sötét változatot használtam – ez Angliában molasses vagy muscovado néven kapható – ezáltal még karamellesebb ízt kapott. Gyömbér mellett az eredeti recept fahéjat és szegfűszeget is használ, és ezeket most kihagytam.
Gyömbéres-melaszos keksz
2¼ bögre liszt – 270 g
¾ bögre szobahőmérsékletű vaj – 100 g
1 bögre sötét, lágy nádcukor – 110 g
¼ bögre nádmelasz * – kb. 2 nagy evőkanálnyi
1 tojás
2 tk szódabikarbóna
¼ tk só
2 tk őrölt gyömbér
(akinek netán hiányzik bele: ¾ tk fahéj, ½ tk őrölt szegfúszeg)
Az elkészítése rendkívül egyszerú: a hozzávalókat mind egy tálba potyogtattam, majd alaposan összedolgoztam. Diónyi gombócokat formáltam belőlük, nádcukorban meghempergettem őket, majd egy határozott mozdulattal kilapítottam – ebben a lelkes gyermek nagy segítség volt, már amikor nem a cukrot igyekezett minél nagyobb mennyiségben felnyalogatni -és sütőpapírral bélelt tepsibe tettem a kekszeket.
180 Cº-ra előmelegített sütőben kb. 10 perc alatt megsültek – és ellenállhatatlan illattal lepték el a lakást.
Az eredeti receptet (többek között) itt (is) találtam.
