Archive for » március, 2009 «

Édes-Anyáknak – ez a SegítSüti a Tiéd is lehet!

segitsuti_stollen_ii1

Mikor Nemisbéka megkeresett ötletével, azonnal rábólintottam. Magam is háromgyermekes anyaként nap mint nap tapasztalom, mennyire jól jön minden segítség, még így családdal körülvéve is. A Lea anyaotthon lakói nincsenek ilyen szerencsés helyzetben, így amennyire tőlem telik, ezzel a süti-licittel segítem őket. A SegítSüti mozgalomról és a többi résztvevő blogról a honlapján olvashattok többet, most csak a lényeget írom le.

A képen látható süteményre – ami egy áfonyás, pisztáciás, marcipános stollen – mostantól kezdve elindítok egy licitálást, 1000 forintos kikiáltási árral. Licitálni csak és kizárólag kommentben lehet. Aki a legmagasabb licitet teszi meg április 2 éjfélig, az viheti a süteményt. Persze nem a képen szereplőt, mert azt már rég megettük, hanem egy frissen sütöttet*.

Az átvételről és a pénz átadásáról majd személyesen egyeztetünk. Az összegyűjtött pénzből pedig az anyaotthon kap működésükhöz fontos dolgokat.

És most következzék a recept, de most kivételesen senkit sem buzdítok arra, hogy készítse el, inkább licitáljatok, hogy segíteni tudjunk!

*Kívánság szerint szívesen elkészítem vegán változatban is!!!

Áfonyás-pisztáciás-marcipános stollenkoszorú

85 g mazsola

50 g aszalt áfonya (cranberry), durvára vágva (+ egy kevés a tetejére)

100 g kandírozott narancs-, és citromhéj, apróra vágva

50 g hámozott, sótlan pisztácia, durvára vágva (+ egy kevés a tetejére)

4 ek sötét rum

550 g liszt

2 zacskó száraz élesztő (7 g/zacskó)

50 g nádcukor

egy csipetnyi szerecsendió

egy (bio)citrom reszelt héja

85 g vaj

250 ml tej

1 tojás (+ 1 a tetejére)

100 g marcipán

a tetejére

citromlé, porcukor

Az apróra vágott pisztáciát, áfonyát, a kandírozott citrushéjakat és a mazsolát egy tálban összekevertem és meglocsoltam a rummal, majd hagytam, hogy jól beszívja.

A lisztet kelesztőtálba szitáltam, egy csipet sót beleszórtam, ment hozzá az élesztő, a szerecsendió, a cukor és a citromhéj, majd a vajat is hozzámorzsoltam a lisztes keverékhez. A tejet kicsit meglangyosítottam, a tojást beleütöttem, kicsit összekevertem, így öntöttem a száraz hozzávalókhoz. Alaposan megdagasztottam a tésztát – persze kicsi tejjel, liszttel lehet igazítani az állagán, ha nem tökéletes.

Letakarva kb. másfél óra alatt duplájára kelesztettem. A megkelt tésztát liszttel megszórt munkalapra borítottam és jól átgyúrtam. Kb. 17×37 cm nagyságú téglalpot formáztam belőle, és a rumban áztatott töltelék egyharmadát a tészta középső harmadára terítettem és a két szélét ráhajtottam. Így ismét kinyújtottam és a töltelék második harmada is rákerült, majd újabb hajtogatás és nyújtás után ment rá a maradék és ismételten hajtogattam, nyújtottam.

Végül a tésztából kb. 55×15 cm-es téglalapot formáltam. A marcipánból is egy akkora rudat csináltam, mint a tészta hosszanti oldala, és a közepére fektetve feltekertem, hogy a hajtogatott rész alulra kerüljön.

A henger két végét némi tojással megkenve összeragasztottam és sütőpapírral bélelt tepsibe fektettem. A koszorú közepére egy vízzel teli konzervesdobozt tettem, így egyrészt a párásítást is megoldottam, másrészt a formáját is jobban megtartja a tészta.

Letakarva megint egy jó órát kelesztettem, majd tojással lekenve ment a 190 ºC-ra előmelgített sütőbe. 30-35 perc alatt aranyszínűre sült.

Hűlés után még hátravolt a díszítés – a porcukrot kevés citromlével kikevertem és a kalácsra csurgattam, majd megszórtam a félretett pisztáciával és áfonyával.

2-3 napig friss, puha marad – hacsak előbb el nem fogy….

(a recept forrása: GoodFood 2008/december)

segitsuti_stollen_i

Csokoládé és karamell

chocolate_fudge

Időnként nem is kell látnom egy-egy süti képét, már a nevével is el lehet csábítani. Például ha azt látom, hogy egy süti nevében szerepel a “fudge” (ejtsd ‘fádzs‘) szó – az csak valami finom, karamelles dolgot jelenthet, úgyhogy egyből beindul a folyamat. Fakanalat és tálat ragadok, veszem elő a sötétbarna nádcukrot és már kezdem is a sütést. Ha ez még a ‘chocolate‘ szóval is kiegészül, akkor menthetetleül végem van.

Lehet, hogy ez annak az eredménye, hogy túl sokat olvastam Roald Dahl remek könyvét, a Charlie and the Chocolate factoryt? Mindenesetre addig is amíg végre ehetek egy Wonka’s whipple-scrumptious fudgemallow delight -ot (már kimondani is gyönyörűség), készült egy sima  chocolate-fudge,  amelyben a lágy sötétbarna nádcukor és a csokoládé mélyen telt édességét a narancsos krémsajt ellensúlyozta.

Csokoládés-narancsos karamellszelet

200 g étcsokoládé

200 g lágy, sötétbarna nádcukor (muscovado)

175 g vaj/növényi margarin

3 tojás

140 g liszt

1 vaníliarúd belseje

1 narancs reszelt héja

a tetejére

200 g Philadelphia krémsajt

50 g porcukor

vanília

kandírozott narancshéj (kávédarálón ledarálva)

A sütőt előmelegítettem 180 ºC-ra és sütőpapírral kibéleletem egy 23×23 cm-es tepsit.

A vajat, a cukrot és a csokoládét egy lábasba tettem és kis lángon összeolvasztottam. Félrerakva kicsit hűlni hagytam.

Közben szétválasztottam a tojásokat és a fehérjékből egy csipet sóval kemény habot vertem.

Az időközben kihűlt csokis masszához kevertem a tojássárgákat, a vaníliát, a lisztet és a narancshéjat. Végül óvatosan a habbá vert fehérjéket is beleforgattam.

A masszát a tepsibe simtottam és a sütőbe toltam , ahol 25 perig sült.

A krémsajtot kikevertem a többi hozzávalóval és a krémet a kihűlt, felszeletelt sütire nyomtam.

forrás: goodFood 2009/March

Vége a kenyérválságnak

krumplis_kenyer

Az elmúlt hetekben végigsöpört rajtam egyfajta kenyérsütési válság. Vagy túl ragacsos lett, vagy túl levegős, vagy egy érdekes lyuk keletkezett a héj alatt hosszában – egyszerűen egyik sem volt az igazi. Már épp feladni készültem a harcot, mikor befutott ez a krumpliskenyér recept, gondoltam adok még egy utolsó esély a dolognak.

Jelentem sikerült. A válság elmúlt, újra finom, illatozó kenyerek kerülnek ki a sütőmből.

Az eredeti recept “buttermilk“-et használ – ami tulajdonképpen egyfajta savanyított tejtermék, talán írós tejnek lehetne fordítani. Mivel ilyet én még sosem láttam, és különben sem akartam bele tejet rakni,  rizstejet használtam. De lehet helyettesíteni joghurt és tej keverékével, illetve tej és 1 evőkanál citrom keverékével – ezt nem árt állni hagyni előtte.

Krumplis kenyér (2 vekni kenyérhez)

30 dkg krumpli, hámozva, felkockázva

2 zacskó élesztő (2x7g)

1 ek nádcukor

1 bögre rizstej (2,5 dl)

2 ek vaj/növényi margarin

1 ek só

800 g liszt – én most felesben fehér tönkölybúzát illetve búzát használtam

A krumplit sós vízben megfőztem, s ha megpuhult leszűrtem és hűlni hagytam. A krumpli főzővizét nem öntöttem ki, hanem kimértem belőle egy bögrényit (2,5 dl) – ha esetleg kevesebb  kiegészítem ennyire langyos vízzel.

A kézmelegre hűlt vízbe belekevertem egy csipet cukrot és az élesztőt majd hagytam, hogy egy kicsit felhabosodjon.

A rizstejet kicsit megmelegítettem és beleolvasztottam a margarint és a maradék cukrot. Nem kell forralni, csak éppenhogy összevegyüljenek az anyagok. Ezután ezt a folyadákot ráöntöttem a villával összenyomkodott krumplira és jól elkevertem.

A dagasztótálba beleszitáltam a lisztet, ráöntöttem a krumplis keveréket, a sót és az élesztős vizet, majd a robotgéppel jó alaposan kidagasztottam. Persze  folyadék és a liszt szüksgszerűen adható hozzá, lényeg hogy jó hólyagos, fényes legyen a végére.

Letakarva duplájára kelesztettem (kb. 1 óra) majd lisztezett felületen átgyúrtam az egészet. Két egyenlő részre osztottam és mindkettőből egy-egy hengert formáltam. Ezeket kiolajozott szögletes formákba tettem, majd letakarva mégegyszer kelesztettem.

Közben a sütőt előmelegítettem 190ºC-ra és egy vízzel teli edényt is beraktam az aljába, hogy jó párás legyen.

Amikor a tészta jó feljött a formákban, lekentem tojással és mákkal szórtam meg – persze vízzel is meg lehet kenni és tulajdonképpen bármilyen magot szórhatunk rá.

45 perc alatt sültek meg – ha a végén a teteje nagyon barnulna. érdemes letakarni egy darab alufóliával.

Legeltessük a szemünket – eyecandy

top9

Olyan szerencsés helyzetben vagyok, hogy rengeteg jobbnál jobb pasi vesz körül. Rendelkezem egy darab – apróbb hibákkal  :-)– tökéletesnek mondható férjjel, egy házias, drága édesapával, van egy szőke kékszemű kis csodám, és egy égimeszelő, lakli, zöldszemű kamaszom – aki már sajnos rég kinőtt abból a korból, hogy az anyját akarja feleségül venni – sőt két csodaszép, feketeszemű unokaöcs, és egy teljesen jófej – szintén cheesecake-fan – Sógi is a családunk része.

De a női agy már csak úgy működik, hogy ennyi pasi ellenére is talál magának preferenciákat a sztárvilágban – főleg amikor itt a tavasz . Akiért érdemes beülni a moziba/színházba. És nemcsak azért, hogy gyönyörködjünk bennük. Úgyhogy Doki kérésére összeszedtem a listát – a fennmaradó hely a fent említett férfiaké…

Szóval az én “választottaim” sorrend nélkül, balról jobbra.

1. Edward Norton – ha akarja kisfiús bájjal bűvöl, ha akarja, brutál neonáci kinézettel döbbent meg. De mindenképpen jól csinálja. A Legbelső félelem című filmben és a Színes fátyol című Maugham adaptációban szerettem legjobban

2. Jude Law – többször megénekeltem már, egyszerűen lenyűgöz. Leginkább az, ahogy angolul beszél. Hugh Grantet abszolút kiütötte a “kedvenc angol” státuszból. Kedvenceim: My Blueberry Nights, Holiday, Közelebb, Breaking and Entering és még sorolhatnám.

3. Guillaume Canet – rengeteg francia filmben játszott már, pl.: Szeress, ha mersz, Egyedül nem megy – nagyon tetszett mindkettőben.

4. John Malkovich – nála jobban senki sem tudja mondani, hogy: “Nem vagyok a magam ura” (Veszedelmes viszonyok)

5. Javier Bardem – a latin macho, akit elsőnek egy nyaktól lefelé teljesen lebénult ember szerepében láttam (Belső tenger) persze végigbőgtem a filmet. Legutóbb pedig tipikus spanyol amorózó szerepében tetszelgett (Vicky Christina Barcelona) – azt meg végignevettem. És amikor spanyolul beszél……

6. John Corbett – kövezzetek meg, de a Szex és New Yorkot csak őmiatta kezdtem el nézni. A minap pedig meglepődve láttam, hogy a Miért éppen Alaszkában is ő játszott anno, zsenge leánykoromban.

7. Darvas Iván – Ha Ivánokról esik szó, akkor nekem az nem Fenyő és nem is Kamarás, csakis kizárólag a Darvas! Életem legnagyobb élménye az a színdarab, aminek ő volt a főszereplője, pedig már 70 fölött járt. Ezért az egyért érdemes lett volna egy 20-30 évvel előbb születni, hogy többet láthassam a színpadon.

8. James McAvoy – Hogy ne legyek elfogult angol oldalra, itt egy skót is :-)  A Vágy és Vezeklésben tűnt fel először, aztán az Utolsó Skót Király után kezdtem rá felfigyelni, és a Becoming Jane után abszolút bekerült a kedvencek közé.

9. Csányi Sándor – persze nem lehet kihagyni Sanyikámat – mert még apám is felhív, ha benne van a tévében – de kiemelném, hogy elsősorban a Kontroll-ban tetszik, és sajnos mióta egyszer élőben láttam, nagyot esett a tetszésindexe – mert sosem lehetne magassarkút hordanom mellette :-)  Viszont a hangját neki is imádom.

Ír egytálétel magyarosítva – Szent patrik napjára

irish_stew1

“Legyen előtted mindig út,

Fújjon mindig hátad mögül a szél,

Az eső puhán essen földjeidre,

A nap melegen süsse arcodat,

s Amíg újra találkozunk,

Hordjon tenyerén az Isten.”

(ősi ír áldás)

Szent Patrik napja van, Írország védőszentjének ünnepe. S mivel  nemzeti növényük a lóhere (shamrock), ilyenkor nemcsak egy zöld ruhadarabbal emlékeznek meg az ünnepről az emberek, de a napokban rengeteg zöld sütemény tűnt fel az angolszász blogokon. Persze számos más ír nemzeti étel is készül ilyenkor a konyhákban, mint például  “soda bread” (élesztő nélküli kenyér szódabikarbónával és sütőporral), colcannon (zöldséges krumplipüré) vagy Irish stew, ami kb. olyasmi helyet foglal el a nemzeti ételek palettáján, mint nálunk a gulyásleves.

És ahogy mi a gulyáslevest, az írek is számtalan módon készítik el ezt az egytálételt. Eredetileg ürühúsból vagy esetleg bárányból készül ugyan, de gondoltam adok egy kis magyaros felhangot a dolognak így március 15 kapcsán, és mangalicacomb lett az alap. Egyszerű, nem túl macerás egytálétel és összesen egy lábast koszoltam össze főzés közben! Legközelebb Guiness sörrel turbózva is ki fogom próbálni!

A témával kapcsolatban remek történelmi összefoglalót találtam Km konyhájában.

Ír gulyás

800 g mangalica comb, kockára vágva

200 g felkockázott bacon

3 nagy fej hagyma, szeletekre vágva

3 ek olaj

3 nagyobb répa, nagyobb darabokra vágva

100 g gersli/árpagyöngy

6 közepes krumpli, nagyobb darabokra vágva

1 paszternák, nagyobb darabokra vágva

8-9 dl alaplé

3 gerezd fokhagyma

3 babérlevél

kakukkfű, só, bors

Egy olyan edényben, ami sütőben sütésre is alkalmas – megint az öntöttvas lábasomat üzemeltem be – olajat öntöttem és megpirítottam a szalonnakockákat, majd rádobtam a húst. Nagy lángon átsütöttem minden oldalát, majd kihalásztam a húsdarabokat.

A lábast visszatettem a tűzre és beletettem a hagymákat, a répát, a paszternákot és a fűszereket. Kb. 5 percig pároltam, majd visszatettem a húst és a szalonnát, beletettem az árpagyöngyöt, ráöntöttem az alaplét és felforraltam. Végezetül a tetejére szórtam a nagyobb darabokra vágott krumplit és lefedve mehetett is a sütőbe.

Másfél-két óra alatt tökéletes megpuhul. Hűlés közben az árpagyöngy hajlamos beszívni a levet, úgyhogy utólag érdemes valami folyadékot hozzáadni.

A tetejére apróra vágott újhagyma és a magyarosság erősítéseként felcsíkozott, frissen zsákmányolt medvehagyma került.

(alaprecept: GoodFood 2009/March)

Hagymás-diós rozscipócska

rozsos_buci

Az idei első Gasztroblog-találkozóra készült ez a finomság – hogy tartsuk magunkat azon jó szokásunkhoz, hogy valamelyikünk mindig visz valami kenyérfélét. Orsi isteni meggyes trifle-t hozott (triffle már több is készült nálunk, citromos és málnás is) én pedig a nemzeti trikolor jegyében a Red Nose Day-re sütött linzereket szórtam meg pisztáciával és némi porcukorral. Nyilatkozni nem tudok  milyen lett, mert egy darab sem maradt, viszont sikeresen megmentettem Vesta utolsó szelet répatortáját és ‘saját levében’ pikánsan ízesített camambert-jének egy darabját.

Külön köszönet Vestának a fotóért, mert itthon a sütőből egyből a kosaramba ugrottak a zsömlék és már indultunk is, nem volt időnk fotózásra. Viszont Orsi kocsijában igen érdekes illatanyag keletkezett :-)

A receptet egy böngészés alkalmával a Sass & Veracity című blogon találtam.

Hagymás-diós rozscipócska

2 kisebb hagyma, apróra vágva

½ bögre olívaolaj

2 bögre tej/rizstej

egy zacskó szárított élesztő (7 g)

¼ bögre langyos víz

1 ek méz

5,5 bögre liszt

1 bögre telses kiőrlésű rozsliszt

1 ek só

½ tk frissen őrölt bors

¾ bögre dió, szárazon megpirítva, durvára vágva

a tetejére

1 tojás

szezámmag/mák/ bármilyen olajos mag

A hagymát az olajon lassú tűzön puhára pároltam, majd aranybarnára karamellizáltam. Szűrővel leszűrtem, a felfogott hagymadarabokat félretettem, az olajba pedig beleöntöttem a tejet.

A langyos vízbe beletettem a mézet és az élesztőt, összekevertem és hagytam, hogy néhány perc alatt kicsit felhabosodjon.

A dagasztótálba tettem a kétfajta lisztet és sót, ráöntöttem a tejes-olajos keveréket, majd ment hozzá az élesztős folyadék is. Kidagasztottam a tésztát, majd lisztezett felületen elterítettem, rászórtam a diót és a pirított hagymát, majd félbehajtottam a tésztát és jól lenyomkodtam.

Alaposan átdagasztottam kézzel, szorgosan visszatömködve a folyamatosan kipotyogni akaró diódarabokat. Ez elég sziszifuszi munka, de megéri.

Végül visszaraktam a dagasztótálba és kelni hagytam.

Mikor kb. kétszeresére kelt (1.5-2 óra), megint a lisztezett konyhapultra borítottam, ököllel kicsit leütögettem és kétfelé szedtem a tésztát. Az egyik felet hengerré sodortam és 12 felé vágtam. Mindegyik adagból kis zsömlét formáztam a két tenyerem között és sütőpapíros tepsibe tettem őket kb. 5 cm-re egymástól.

Aztán ezt a tészta másik felével is megismételtem és letakarva megint kelni hagytam kb. 1,5-2 órát.

Közben a sütőt előmelegítettem 190 ºC-ra és az aljába egy vízzel teli edényt raktam.

Mikor a kis bucik kellőképpen megkeltek, lekentem őket tojással és megszórtam a magokkal. A forró sütőbe tolva 25-30 perc alatt sültek ki. Félidőben megcseréletem a két tepsit, hogy a felsőnek is szép színe legyen.

N.