Archive for » augusztus, 2009 «

A fügeprojekt folytatódik: fűszeres, provance-i fügetorta

fuge_torta

A nagy adag füge persze nem mind lekvár formájában végezte, kétféle sütemény, egy kompót és fagyi is készült belőle – szép sorban majd a receptek is megérkeznek.

Ezt a tortát a NoSalty oldalon találtam, a karamellizált füge és a  rozmaring párosítása tuti befutónak látszott. A tészta fűszerezésén viszont kicsit változtattam, hogy ne legyen annyira “mézeskalács” jellegű.  Egy “quatre épices” nevű fűszerkeveréket használtam hozzá, melynek összetevői: bors, szegfűszeg, szerecsendió és gyömbér. Így a tészta enyhén fűszeres íze csak kellemesen aláfestette a rozmaringos karamelles fügét.

Provance-i fügetorta (22 cm-es formához)

a gyümölcsréteghez:

4 dkg vaj

150 g nádcukor

1 citrom leve

10 db füge, félbevágva

1 ek forró víz

2 szál friss rozmaring

a tésztához

125 g vaj

125 g  nádcukor

2 tojás

125 ml tejföl

200 g liszt

fél tasak sütőpor

1 tk Quatre épices fűszerkeverék

fél kk fahéj

1 citrom reszelt héja

A vajat egy lábasban megolvasztottam, a cukrot rászórtam és kissé megkaramellizáltam. Rádobáltam a félbevágott gyümölcsöket, ráfacsartam a citrom levét és a vizet is rálöttyintettem. A rozmaringágakat is beledobva 10-15 percig főztem.

Mivel nekem túl soknak tűnt a leve, kihalásztam a gyümölcsöket és a levét kicsit beforraltam. Így is elég sok maradt, kicsit félve is öntöttem a fomába, de nagyon jó lett, a tészta tökéletesen beszívta.

Szóval a kapcsos tortaforma aljába egy sütőpapírt biggyesztettem, rápakoltam a fügéket – vágott felükkel lefelé – majd a szirupot is ráöntöttem.

Amíg kicsit meghűlt, összeállítottam a tésztát.

A vajat a cukorral habosra kevertem, a tojásokat egyesével beleütöttem, majd a tejfölt, a liszttel elkevert sütőport és a fűszereket is hozzátettem.

Egy kanállal óvatosan a füge tetejére kanalaztam a tésztát, majd előmelegített sütőben (190 ºC) aranybarnára sütöttem – tűpróba nem árt.

Néhány percnyi hűlés után egy tányérra borítottam, a formát és a sütőpapírt lehúztam róla, így hagytam teljesen kihűlni.

Fűszeres fügelekvár

fuge_lekvar

A minap épp azon gondolkodtam, honnan kéne fügét szerezni, mikor az Uram hívott, hogy kapott egy nagy zacskóval. Ilyen a sors. S mivel épp volt egy gyerekementes napom, kipróbáltam néhány fügés finomságot (szám szerint ötöt – posztok szép sorban).

Elsőként jöjjön a fügelekvár, mert úgy hallottam anyukám is ezt készül főzni a hétvégén. A tavalyi lekvárral ellentétben ebbe került némi fűszerezés – nekem így sokkal jobban ízlett. A citromlétől kissé savanykás, a rozmaringtól és a babérlevéltől pedig kellemesen zamatos lesz a végeredmény.  Az eredeti receptben szerepelő ouzo helyett pedig némi whiskey-t löttyintettem bele.

Fűszeres fügelekvár

2 kg érett füge

2 citrom reszelt héja és kifacsart leve

2 bögre nádcukor

1 bögre méz

2 babérlevél

2 ágacska rozmaring

3-4 ek whiskey

Update: a második, harmadik adagba már 2-3 csillagánizs is került (rozmaring viszont nem). Na úgy még finomabb….

A fügét megtisztítottam és apró darabokra vágtam. Egy nagy lábasba raktam a gyümölcsöt, ráreszeltem a citromok héját és a levüket is belefacsartam. Ment hozzá a cukor és és a méz is, majd elkezdtem főzni.

Kb. 2 óra alatt kellemesen sűrű lett, ekkor hozzáadtam a babérleveleket és a rozmaringot is és így még egy 15-20 percig hagytam a tűzön. A végén merülőmixerrel nagyjából pürésítettem és a whiskey-t is beleöntöttem.

A kész lekvárt előkészített tiszta üvegekbe töltöttem, majd szárazdunsztba rakva hagytam kihűlni.

Gerslis lecsó és evolúciós történet

gerlsis_lecso

Na igen, a nyár egyik sztárja a lecsó. Főleg mikor az anyukám is és az apósom is egyszerre lát el egy hatalmas adag gyönyörű paprikával és paradicsommal.

Érdekesen alakult nálunk ez a lecsó dolog.

Anyukám mindig jó paradicsomosra csinálta, lecsókolbásszal, sok tojással. És én persze így szerettem. Mikor a férjemnek először főztem, jelezte, hogy az ő anyukája nem karikára vágja a paprikát, hanem kockára. A megjegyzést szolidan elengedtem a fülem mellett, és csináltam továbbra is úgy, ahogy az édesanyámtól láttam.

Aztán egyszer kipróbáltuk tarhonyával. Tojás nélkül. És jó volt. Attól kezdve többnyire úgy készült.

A Férj nyomására jófajta füstölt kolbász váltotta fel a lecsókolbászt. És még jobb lett.

Egy napon pedig -micsoda úri huncutság – meghámoztam a pradicsomot, mielőtt a paprikához adtam – többé nem úszkáltak benne összepöndörödött paradicsomhéj-darabkák, amiket a gyerekek aprólékosan ki tudtak turkálni a tányér szélére.

Nemsokára – fittyet hányva a reklámokra – csak-azért-is jófajta mangalicazsírral indítottam a lecsót. Nem csalódtam, az eredmény magáért beszélt.

Aztán az anyai kötődés  utolsó morzsáit is félretolva – a paprikát kockára vágtam. Biztos pszichés dolog, de így jobban ízlik.

És végül a tarhonyát felváltotta a gersli – amit alapban is nagyon szeretek – ami számomra mintegy feltette a pontot az ‘i’-re. Nekem így tökéletes. Meg persze friss, puha kenyérrel, amivel jól kitunkom a végén a szaftot.

Gerslis lecsó

2 ek mangalicazsír

2 nagy fej hagyma, felkarikázva

5-6 paradicsom, meghámozva, felkockázva

kb. 1 kiló paprika, felkockázva

1 kk pirospaprika

1 szál füstölt kolbász, felkarikázva

1 bögre gersli (2dl) előző este beáztatva

só, bors

A hagymát megfuttattam a zsíron, megszórtam a pirospaprikával majd először a paradicsomot dobtam rá. Hagytam, hogy kicsit levet eresszen, majd ment hozzá a felkockázott paprika is.

Megsóztam és fedő alatt pároltam úgy 5-10 percig. Ekkor hozzáadtam a felkarikázott kolbászt is és a lecsöpögtetett gerslit.

Addig főztem, amíg a gersli is roppanósra puhult. Ha esetleg kevésnek találjuk a szaftot, kevés vízzel vagy paradicsomlével igazíthatunk rajta.

Friss, ropogós házikenyérel az igazi :-)

 

Fitness croissant Lipóti módra

fitness_croissant

Őszintén bevallom, még sosem jártam a Lipóti Pékség egyik üzletében sem. Kóstoltam ugyan kenyerüket (nagyon finom) és a honlap is meggyőző, de sajnos a közelünkben nincs egy képviseletük sem.

Ivett barátnőm mesélt a Fitness croissant nevű finomságról, amit reggelente szokott ott venni és napokig motoszkált a fejemben a sokmagos-rozsos foszlós kifli, szilvalekvárral töltve. Persze muszáj is volt elkészítenem.

Alapul a jól bevált express croissant receptjét vettem, a fele lisztet teljeskiőrlésűre illetve rozslisztre cseréltem, tökmagot, lenmagot, szezámot szórtam bele, a közepébe pedig cukor nélkül főzött, igazi kemény szilvalekvárt rejtettem.

Nem tudom milyen az eredeti, de ez isteni lett! A teljes kiőrlésű liszt ellenére is levegős, könnyű – reggelire egy pohár tejjel, a napsütéses teraszon, némi szakirodalommal felszerelkezve…. Kell ennél több?

Fitness croissant, ahogy én elképzelem (12 db)

 

175 g fehérliszt

125 g teljeskiőrlésű tönkölybúzaliszt

50 g teljeskiőrlésű rozsliszt

50-50 g lenmag, szezámmag, apróra tört tökmag

80 g joghurt

1 dl tej

1,5 kk só

2 ek cukor

1 tojás

2,5 dkg élesztő

125 g vaj

A hozzávalókat (a vaj kivételével) alaposan összedagasztottam és hűtőben pihentettem kb. 1 órát.

Utána a vajat 7 egyforma részre adagoltam, a tésztát pedig 8 gombócba szedtem.  A tésztadarabokat enyhén lisztezett felületen kb. 15 cm átmérőjű  lapokká nyújtottam. Vettem egy lapot és megkentem egy adag vajjal. Majd ráterítettem a következő tésztalapot, kentem és így tovább. A tetejére persze csak tészta került. Majd így az egészet elkezdtem kinyújtani, óvatosan, ügyelve arra, hogy ne nyomjam ki túlságosan a vajat, ne másszanak el a lapok egymástól. Ez attól is függ, milyen passzban vagyok, de olyan 35-40 cm átmérőjűre szokott sikerülni.   Ekkor éles késsel elnegyedeltem keresztbe, majd minden negyedet még 3 további körcikkre vágtam. A tészta szélesebb végét kicsit széthuzigáltam, rákentem  egy púpozott teáskanálnyi szilvalekvárt és kifliszerűen feltekertem.

Sütőpapírral bélelt tepsibe rakosgattam őket és a hűtőbe tettem. Most nem állt ott egy egész éjszakát, csak kb. 4-5 órát, de ezalatt is szépen megkelt. Sütés előtt még lekentem őket egy tojássárgával és úgy toltam a sütőbe. Előmelegítés nélkül sütöttem, 180 ºC-on, amíg szép aranybarna nem lett. (30-40 perc)

A műanyag nélküli gumicukor

gumi_cukor

A tegnapi rejtélyes kép megfejtése következik, illetve csak a recept, mert Beatbull már kitalálta miből is készült a vörös festékkel átitatott porrongynak látszó dolog – sőt, mostanában épp nála is készült már egy hasonló finomság.

Ha jól emlékszem Soma Mamagésa mondta egyszer, hogy a gumicukor és a kerti műanyagszék összetétele csak egy-két dologban tér el egymástól. Abszolút egyet tudtam vele érteni, az egyik legműanyagabb dolog, ami kapható. A gyerekek meg persze imádják.

Ez a gyümölcsből készült “gumicukor” viszont remek alternatíva, nem macerás elkészíteni és még finom is.

A recept A River Cottage ‘Preserves’ című könyvéből származik, amit a múltkori rebarbara-mártás sikere után muszáj volt megszereznem.

Szeder-almabőr – aka “gumicukor”

500 g szeder

500 g savanykás nyári alma

1 citrom leve

150 g cukor/méz

A sütőt előmelegítettem légkeveréses 60 ºC-ra. Egy nagyobb (35×35) és egy kisebb (25×25) tepsit kibéleltem sütőpapírral és nagyon vékonyan kiolajoztam.

Az almát meghámoztam, kiemeltem a magházát és felkockáztam. A szederrel együtt egy lábasba pakoltam és a citromlével meg a cukorral együtt főzni kezdtem. Kb. 20-25 perc múlva már kellőképpen pempős állagot ért el.

Ekkor átpaszíroztam és a sűrű pürét  az előkészített tepsikbe simítottam – igyekezve, hogy nagyjából egyforma vastagságban terüljön el mindenhol. (Mondjuk már ezen a ponton annyira finom volt a dolog, hogy majdnem áldozatul esett a túlzott kóstolgatásnak)

A tepsiket a sütőbe toltam és kb. 10-12 órát szárítottam.

Innentől kezdve tetszés szerint felhasználható, hajtogatható, tekerhető, vágható.

A lehetőségek száma végtelen, bármilyen gyümölcsből, tetszőleges fűszerezéssel elkészíthető. Akár sósan is: alma és paradicsom keverékéből, zellersóval ízesítve.

A gyerekek imádni fogják! (Khm,  a felnőttek is)

Na ez meg mi már megint?

voros_poszto_I

Nem, ne aggódjatok, nem néztem túl sok True Bloodot és nem nyúztam meg senkit. És nem is a férjem szemei előtt lebegő vörös posztó ez – amikor vacsora előtt még le kell fotóznia az aktuális ételt.

De akkor mi lehet????

Annyit segítek, hogy a konyhámban készült és persze ehető.

A tippeket várom mondjuk holnapig.

Déli saláta

deli_salata

Megérkezett a legújabb (augusztusi) GoodFood, tele jobbnál jobb receptekkel. Orsi először egy dinnyés salátát próbált ki, nekem pedig ez a kukoricás-babos-avokádós saláta nyerte el leginkább a tetszésemet. A hozzávalók és az ízesítés is Amerika déli államait idézi, ezért is választottam hozzá egy jó kis déli zenét – szerintem az elmúlt évek legütősebb főcímzenéje és klipje (a sorozat már nem annyira jó, de a jó kis ízes déli akcentus nekem nagyon bejön).

Az elkészítése nem vesz többet igénybe 10 percnél és még önállóan is megállja a helyét az asztalon. Mi grillezett kéksajtos gombával kísértük.

Kukoricás-babos-avokádós saláta

2 cső főtt kukorica

egy doboz vörösbab konzerv (eredetileg feketebab), lecsöpögtetve

1 érett avokádó, falatnyi darabokra vágva

4-5 szál újhagyma, felkarikázva

200 g koktélparadicsom, félbevágva

100 g kecskesajt/feta

az öntethez:

1 tk őrölt római kömény

1 ek Tabasco szósz

2 lime leve és reszelt héja

1 ek balzsamecet

2 ek olívaolaj

1 tk nádcukor

A kukoricacsövekről levágtam a szemeket, majd összekevertem a többi zöldséggel. Az öntethez valókat a Flavor Shakerembe öntöttem (egy kisebb, csavaros tetejű befőttesüveg is megteszi) és jól összeráztam. A salátára öntve alaposan összeforgattam és már tálaltam is.

deli_salata_2