Őszi kenyér – cékla-rozs-dió

cekla_dio_kenyer

Egy ideje már ott lapult a könyvjelzőim között ez a recept, de a végső lökést FlatCat posztja adta. Éppen akadt itthon cékla – már ment is a sütőbe – törtem a diót, és az Őrségben zsákmányolt isteni illatú dióolaj is a színre lépett végre. Kiegészítésképpen egy kis rozsliszt is kéredzkedett bele – jó helyre került.

Ez a céklás kenyér már nyersen is igen sikeres volt. A gyerekeim halálra nevették magukat a rózsaszín tészta láttán (tényleg nagyon ütős színe van), a férjemnek meg már a szeme sem rebbent. Megszokta, hogy időnként furcsa dolgok kerülnek az ételbe. Sajnos sütés után elveszti kellemes Barbie-színét, de kap helyette egy igazán gyönyörű barnás-bordósat. Ez az őszhöz is sokkal jobban passzol.

Az elkészült kenyér ízében sem dominál a cékla, inkább a dió és a dióolaj, csak a végén érezni valami kellemes földes ízt. De az állaga!! Az valami mesés! A céklapürétől kellemesen lágy, de csöppet sem ragacsos, a héja pedig ropogós de nem kemény. Sütök egy ideje kenyeret, de messze ennek lett a legjobb textúrája!

Céklás-diós kenyér

Előző este összekevertem 125 g fehérlisztet, 1 bögre vizet és ¼ tk porélesztőt és letakarva állni hagytam.

Másnap hozzáadtam:

350 g fehérlisztet

80 g rozslisztet

kb. 3 kisebb fej sült céklát, pürésítve* (egy bögrényi püré legyen összesen)

1 tk porélesztőt

egy nagy marék apróra vágott diót

2 ek dióolajat

1 tk sót

kb. 1 dl vizet

* a céklákat jó alaposan megmostam, egyesével alufóliába csomagoltam és sütőben megsütöttem. Érdemes többet csinálni, mert nagyon finom!

Alaposan megdagasztottam a tésztát – a vizet apránként adagolva, nem biztos, hogy mind kelleni fog. A jól begyúrt tésztát egy ek dióolajba forgattam és letakarva kelni hagytam.

A megkelt tésztát átgyúrtam, majd veknit formázva belőle egy sütőpapírra raktam és éles késsel bevágtam a tetejét. Konyharuhával letakarva ismét kelni hagytam.

A sütőt bekapcsoltam 240ºC-ra és tálat is beleraktam, amiben a kenyeret sütöm. Errre a célra két jénait használok egymásra fordítva, de bármilyen edény megteszi, ami bírja a hőt, és van teteje.

Amikor a sütő elérte a kellő hőfokot, a kenyeret a sütőpapír segítségével a tűzforró edénybe emeltem, és fedő alatt sütöttem 20 percig, majd a tetejét levéve, 210 ºC-on még 30 percig.

Rácsra borítva hagytam teljesen kihűlni, mielőtt felvágtam.

Print
You can follow any responses to this entry through the RSS 2.0 feed. You can skip to the end and leave a response. Pinging is currently not allowed.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.


*