Közeledik Mindenszentek, rövidülnek az éjszakák, előkerülnek a gyertyák esténként. Óhatatlanul belebotlunk lépten-nyomon a Halloweenbe (minálunk a zöldségesnél ‘HÁLLOVÍN’ (sic) tököt lehet kapni). Érdekes, hogy amíg nálunk ez a befelé fordulás, a halottakra emlékezés kicsit szomorkás, depresszív ünnepe, addig az angolszászok víg mulatságokat csapnak és maskarákkal ijesztik el a rossz szellemeket.
Orsi tavaly már írt az ünnep kialakulásról és történelmi hátteréről én inkább a hozzá kapcsolódó gasztronómiai vonatkozásokról szólnék. A legevidensebb persze ilyenkor a sütőtök, amelyből nemcsak lámpást faragnak, de készülhet belőle pite, whoopie pie, vagy akár leves is.
A másik – némileg modernebb – vonulat a mindenféle válogatott gusztustalanságnak kinéző ételek. Ilyen például a levágott ujjakat formázó keksz, a szemgolyónak vagy vámpírharapásnak álcázott cupcake, temetőt formázó torta, csontváz alakú sütemények és még sorolhatnám. Azthiszem a kategória csúcsa az agy alakú sütemény, ami egy baltával a közepében igazán ínycsiklandozó látvány tud lenni.
De hogy a klasszikusoknál maradjunk: tipikusan ilyenkor készül el sok konyhában a karamelles alma is. Nevéhez hűen nem is rejteget meglepetéseket, a pálcikával ellátott almákat tejszínes-vajas karamellbe forgatják és dermedés után fogyasztják.
Az angolszász országokban rendkívül népszerű édesség sajnos nem rendelkezik semmi érdekfeszítő történettel, mindössze annyit sikerült kideríteni róla, hogy egy bizonyos Dan Walker nevű embernek köszönheti létrejöttét. Az illető az ötvenes években a Krafts édességgyárban dolgozott, ahol többek közt karamellt is gyártottak. A Krafts Caramel zacskóján a mai napig szerepel a karalmelles alma receptje.
Persze mint annyi mást, ezt is továbbfejlesztették az évek alatt, a puha karamell alkalmas arra, hogy mindenféle finomságba forgassák: találkozhatunk diós, mandulás, vagy akár színes cukorkás változattal is. A luxuskategória díja pedig ennek a karamelles-fehércsokis-fahéjascukros darabnak jár.
Én maradtam az alapváltozatnál, amit a Baked című kedvencemben találtam.
Karamellás almák
6 darab kisebb alma
2,5 dl tejszín
1 bögre cukor (fele nád, fele kristály)
3 ek kukoricaszirup
1,5 ek sótlan vaj
1 fél vaníliarúd
egy csipet só (fleur de sel)
A tejszínt megmelegítettem a vaníliarúd kikapart belsejével, majd hozzáadtam a többi hozzávalót is és a lehető legkisebb lángon főzni kezdtem.
Ha lenne cukorhőmérőm, akkor a 118 ºC-ot (245 F) kellett volna elérnem a keverékkel, de így a népi megfigyelésre hagyatkozva a jó öreg vizes megoldást használtam. Akkor jó a karamell sűrűsége, amikor egy pohár hideg vízbe csöppentve nem olvad szét, hanem gömbbé áll össze.
Na ekkor le is húztam a tűzről és egy kicsit hűlni hagytam. A jégkrémpálcikákra tűzött almákat lassan megforgattam a karamellben, majd hidegre tettem, hogy rádermedjen a krém.
A maradék karamell szabadon felhasználható: kávéba, sütibe, rizsfelfújthoz, vagy magában elnyalogatva….
másrészt a legjobb barátnémtól (csókollak Ivettke) és a húgomtól érkeznek.
