“Gasztrosznobber” módra mindig csak a kacifántos kenyerek kerülnek elő, jöjjön hát most az a kenyér, amit nap mint nap sütök. Már írtam egyszer a kenyérsütésről, de persze azóta sokminden változott. A DagasztásNélküliKenyérről áttértem erre a dagasztott verzióra, és a sütési mód is alakult kicsit. Így nem igényel annyira előre tervezést, puhább a héja és a belseje is foszlósabb. Arról viszont nem tudok pontos adatokat szolgáltatni, meddig marad friss, mert max. 2 nap alatt mindig elfogy.
Most úgy érzem ez a tökéletes darab – és szerencsére a családom is osztja a véleményemet.
És higyjétek el, a kenyérsütésben nincsen semmi varázslat. Nem használok speciális liszteket, nem melegítem meg a hozzávalókat. Csak egy kis törődés kell és idő. Számomra ez a leghálásabb konyhai feladat. Kevés munkával isteni, illatozó, ropogós héjú kenyér készül, csak a dicséreteket kell bezsebelni.
Tegnap este egy pazar szőlős-diós májkrém került rá (képet lásd lent) méltó párja lett. Recept hamarosan.
Kenyér
700 g liszt (nálam többnyire 350 g fehér tönkölybúzaliszt, 200 g bio fehér búzaliszt és 150 g teljeskiőrlésű búza-, vagy rozsliszt – de az arány teljesen a kedvemtől és a kezembe akadó lisztektől függ)
kb. 5 dl víz – ez a liszt minőségétől lehet több-kevesebb
25 g élesztő
2 kk só
1 kk cukor(ezt többnyire elfelejtem belerakni)
A liszteket egy edénybe szórom (aki hisz benne, szitálhatja, én sosem szoktam) rámorzsolom az élesztőt, beleszórom a sót és a cukrot. Hozzáöntök bátran 4 dl vizet és elkezdem dagasztani. A többi vizet apránként adagolom hozzá, figyelve, mennyire van még szüksége. Akkor jó, ha szépen elválik az edény falától, de azért aránylag lágy, fényes felületű a tészta.
Ha szépen összeállt, letakarom és magára hagyom. Kb. másfél óra alatt megkel, de ha tovább pihen, az se baj.
Ekkor 1-2 marék lisztet rászórok és az edényben jó alaposan átgyúrom. Majd veknit formázok belőle és egy nagy darab sütőpapírra rakom. Éles késsel bevágom a tetejét és tiszta konyharuhával letakarva megint pihenni hagyom.
A sütőt előmelegítem 230 ºC-ra és beleteszem az edényt is, amibe sütni fogom a kenyeret, a fedőjével együtt – én erre két ovális jénait használok egymásba fordítva.
Amikor már elég meleg a sütő és a kenyér is kellőképpen megkelt, a sütőpapír segítségével gyorsan a forró edénybe emelem a tésztát, rárakom a tetőt (azbesztkéz vagy kesztyű nagy előny) és gyorsan bedugom a sütőbe. 10 perc múlva visszaveszem 200ºC-ra a hőmérsékletet, majd egy félóra múlva leveszem a tetőt és úgy sütöm még 10-15 percet – összesen 50-60 percet van a sütőben.
Amikor kiveszem, a sütőpapír segítségével szépen ki is lehet a forró edényből emelni, és rácson szépen hagyom teljesen kihűlni. Na ez az egész folyamat legneccesebb pontja. Állati nehéz megállni, hogy ne szaggassam le a forró, ropogós kenyércsücsköt 
Vélemény, hozzászólás?