Citromos-szőlős torta olívaolajjal

piskota_szolo

Ugyan a szőlőszemek galádul lesüllyedtek a sütemény aljára, azért higgyétek el nekem, hogy ez egy szőlős sütemény. Ami már tavaly is elkészült egy bulira, de esélye sem volt a fényképezőgép elé kerülni. De ez nem is baj, mert így legalább még egyszer megsütöttem.

A próbaverziónál még kicsit fáztam a 175 ml olívaolaj hozzáadásánál (ha jól emlékszem nem is mertem mindet beletenni) most azonban bátran locsoltam bele az egyenesen az Etna lábától érkezett, a frissen kaszált fű illatára emlékeztető csodálatos olívát.

Az eredmény pedig teljesen nagyszerű lett (lényegesen jobb, mint az első darab). A tészta állaga egyáltalán nem az a szokásos fojtós, száraz piskótára, ehelyett puha, nedves, mégis könnyű. Igen, olívaolajat a süteményekbe!!! – meg persze bort, szőlőt, citromot…..

Citromos-szőlős torta

225 ml édes fehérbor

200 g nádcukor

100 g puha vaj

3 tojás

1 citrom/lime reszelt héja

1 narancs reszelt héja

175 ml jó minőségű extraszűz olívaolaj

225 g liszt

1 tk sütőpor

175 g szőlő, kimagozva

4-5 kanál nádcukor a tetejére

A bort egy kisebb lábasba öntöttem és kb. a harmadára beforraltam (kb. 85 ml kell hogy legyen) majd félretettem kihűlni.

A sütőt előmelegítettem 180 ºC-ra és kikészítettem egy kapcsos formát. Az eredeti recept 23 cm-est ír, én egy 20 cm átmérőjűt használtam, így kicsit magasabb lett  a süti.

Az aljába néhány pötty vajat tettem és egy méretre vágott sütőpapírt fektettem rá. Az oldalát is kivajaztam és egy kanál liszttel megszórtam. A formát alufóliába csomagoltam – biztos ami biztos, mert az előző sütésnél bizony orvul kifolyt belőle az olaj egy része.

A cukrot és a vajat habosra kevertem és egyesével hozzátettem a tojásokat is, majd a reszelt citrushéjat.

A beforralt bort és az olívaolajat összekevertem és a kezem ügyébe készítettem. A lisztbe beleszórtam a sütőport és az egyharmadát a vajas keverékhez adtam. Alapos keverés után ment bele az olívás keverék egy része, és így váltakozva lassan az összes száraz és nedves anyag belekerült.

A tésztát az előkészített formába kanalaztam, megszórtam a kimagozott szőlőszemekkel és a nádcukorral, majd betoltam a meleg sütőbe. 40-45 perc múlva tűpróbával ellenőriztem majd a formában hagytam kihűlni.

Másnap a család “krémessütit-nekünk” pártjának tagjai mártást követeltek hozzá, és valóban, a vaníliamártás remekül passzolt hozzá (meg a habos kávé).

forrás: GoodFood 10/2008

Category: desszert, Ennivaló  Tags: , ,
You can follow any responses to this entry through the RSS 2.0 feed. You can skip to the end and leave a response. Pinging is currently not allowed.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.


*