A vöröslencse alapvetően is gyakori vendég a konyhámban, általában Chili & Vanília nyomán sárgarépás-kókusztejes leves készül belőle. Konkrétan ez a gyerekek kedvenc levese – persze csak ha nem szalad meg a kezem chilli-ügyben. A vöröslencsében az a legjobb, hogy nemcsak egy egészséges hüvelyes, de rendkívül hamar meg is puhul, nincs szükség áztatásra sem és mégis félóra alatt finom, fűszeres, krémes leves készül belőle.
Nigel Slater könyvét lapozgatva bukkantam erre a sütőtökös verzióra, amiben a legjobban a levesbetét tetszett: mogyoróolajon karamellizált hagymakarikákkal tálalta. Nálam őrségi tökmagolajon sültek édesre a hagymadarabok és hogy a fiúk is örüljenek, még némi ropogósra sütött sonkacsíkkal is megfejeltem a dolgot – de persze a vega verzió is nagyon finom.
Sütőtökös vöröslencseleves
1 kisebb fej hagyma, kockára vágva
2-3 gerezd fokhagyma, apróra vágva
2 ek olaj
egy darabka gyömbér, lereszelve
225 g vöröslencse
1 tk kurkuma
egy csipet currypor
chilli – ízlés szerint
250 g sütőtök, felkockázva
egy csokor petrezselyem (eredetileg persze korianderzöld)
só, bors
a tetejére
3-4 hagyma
tökmagolaj
néhány szelet prosciutto sonka
A hagymát az olajon megpirítottam, hozzáadtam a fokhagymát és a gyömbért majd néhány keverés után a vöröslencse és a sütőtök is ment a lábasba. Jól átforgattam és felöntöttem kb. 1 liter vízzel.
A fűszereket is hozzáadva olyan félóra alatt meg is puhult minden. Ekkor vettem elő hű segítőmet a merülőmixert és pürésítettem az egészet. beleszórtam a felaprított petrezselymet és igazítottam az ízén sóval, borssal.
Amíg főtt a leves, volt idő a feltétet is megcsinálni.
A hagymákat vastag karkákra vágtam és az olajban sütni kezdtem. A lehető legkisebb lángot használtam, gyakran kevergettem, hogy puha, karamellizált karikákat kapjak. Persze nem maradt karika, de az íz a lényeg.
A prosciutto sonkát ujjnyi csíkokra vágtam és grill alatt ropogósra sütöttem.
Tálaláskor a hagymát és a sonkát a leves tetejére szórtam és tökmagolajjal pöttyöztem.
Vélemény, hozzászólás?