Ne aggódjatok, csak elkapott a gőzölési/párolási láz és a lehetőségek, amit a Tefal VitaCuisine gépe nyújt. Gőzöltem már benne lazacot és zöldségeket, de roppant “egészséges” csokoládéfelfújtat (puddingot) is.
Régóta a listámon szerepel már az írek tradicionális ‘colcannon‘-ja, azaz (kel)káposztás krumplipüréje. És ha már a csíkokra vágott kelt úgyis a párolóban terveztem elkészíteni, gondoltam a krumplit is mellédobom. Legnagyobb meglepetésemre 25 perc alatt a krumpli is tökéletese puhára főtt/párolódott benne, már csak össze kellett az alkatrészeket keverni.
Persze ír étel lévén több babona is kapcsolódik ehhez a látszólag egyszerű ételhez.
Régen a hajadon lányok Mindenszentek estéjén néhány kanál colcannont tettek a harisnyájukba, s a bejárati ajtó kilincsére akasztották. Aki először jött be azon az ajtón, az lett a jövendőbelijük. A dolog higiéniai vonzatáról most nem kívánnék szót ejteni….
A másik idevágó hagyomány szintén a férjkereséssel kapcsolatos: a falubéli hajadonoknak egy kupac káposztából bekötött szemmel kellett választani, s a káposzta gyökere adott némi támpontot a leendő férjjel kapcsolatban: mennyire tömzsi, hosszú, szőrös, stb. Itt némi erotikus felhangot is felfedezni vélek, de hát rossz az, aki rosszra gondol…
És itt még mindig nem ért véget a dolog: az elkészített colcannonbe egy gyűrűt rejtettek, s a szerencsés megtalálóról azt feltételezték, hogy nemsokára lakodalmat ülhet. Láthatjuk, hogy már sok évvel ezelőtt is igen nagy volt a szingli-állomány, s az ide tartozó emberek minden tőlük telhetőt elkövettek, hogy e szerepből kitörjenek.
Úgyhogy ha valaki esetleg ilyen krumplis-káposztás-zoknis akcióra vágyik, íme a recept:
Ír colcannon
600 g krumpli, pucolva, kockázva
kb. 300 g kelkáposzta, csíkokra vágva
1,5 dl tejszín
50 g vaj
só, bors
szerecsendió
A pároló egyik kosarába a krumplikockákat tettem, a másikba pedig a felcsíkozott kelt. Az aljába vizet öntöttem, 25 percre beállítottam az órát és magára hagytam a gépet.
Mikor a csengő hírül adta a zöldségek elkészültét, kiszedtem a krumplit, áttörtem és ráöntöttem a tejszínt és a vajat. Összekevertem, majd a kelcsíkokat is beleforgattam, sóztam, borsoztam, csipet szerecsendióval ízesítettem.
Tálaláskor még vajkockákat szórtam a tetejére és gyönyörködtem, ahogy beleolvadt. Gyűrű most nem került bele, lévén nekünk nem aktuális a házasodás és még a gyerekeimet is zsenge korúnak tartom hozzá 
Vélemény, hozzászólás?