A gyermekkori ízek mindenki számára meghatározó élményt nyújtanak. Nekem a piskótatekercs, a brassói, a vadas nyúl, a töltött paprika mind édesanyámat idézi. Az apai nagyim fantasztikus, mindig hibátlan süteményeket gyártott – emellett a rántott hús-hagymás krumplisaláta volt a jól bejáratott ünnepi menü.
A sváb felmenőkkel rendelkező másik nagyimról a disznótoros pecsenyék íze sejlik fel a számban. Ő inkább egyszerű, paraszti ételeket főzött – házi metélt dióval, frissen vágott csirkehús és a kertben termett zöldségek kerültek legtöbbször az asztalra. Tőle tanultam a krumplis tésztának ezt a változatát is – nokedlivel, hagymával, jó sok tejföllel. Az étel autentikus mivolta nem ellenőrzött – a nagyim sajnos már nincs velünk, hogy kifaggathassam. Mindenesetre én ezen a néven őrzöm.
Nyáron kovászos uborkával a legjobb, most kakukkfűvel, olívaolajjal és balzsamecettel céklát sütöttem hozzá.
Krumplis tészta – sváb módra
0,5 kg krumpli
1 tojás
kb. 25 dkg liszt
víz
só
egy nagy fej vöröshagyma
olaj/kacsazsír
1 tk pirospaprika
2,5 dl tejföl
A krumplit meghámoztam, felkockáztam és sós vízben főzni kezdtem.
Közben a tojásból, a lisztből és vízből nokedlitésztát kevertem. A hagymát megpucoltam és felaprítottam. A kacsazsírt megmelegítettem és a hagymát megpirítottam rajta. Rászórtam a pirospaprikát, majd a tejfölt alaposan elkevertem benne.
Mikor a krumpli félig megfőtt, a nokedlitésztát beleszaggattam a vízbe – persze lehet külön is, de nagyim ezt annak idején ilyen spórolósan csinálta, én meg így maradtam.
Mire a nokedli megfő, a krumpli is megpuhul. Ekkor leszűrtem és mehetett is rá az előkészített tejfölös hagymára. Jó alaposan összeforgattam, frissen őrölt borssal és sóval igazítottam az ízén – érdekes módon akármennyit sózom közben, ez mindig sótlan lesz még ilyenkor.
Igazán frissen jó.
Vélemény, hozzászólás?