Már egy ideje ez is fent volt az “elkészítendő” dolgok közt – mióta csak megláttam a Baked fiúk könyvében. Az alkalmat azonban az új “gyerekeim”szolgáltatták – hiszen mivel is lehetne jobban lenyűgözni egy csapat kamaszt?
A szemléltetés híve vagyok. ha már tanulunk a “marshmallow”-ról, akkor meg is mutatom nekik milyen. És mennyivel menőbb egy házilagos változattal megkínálni őket, mint egy zacskós boltival.
Azt persze mondanom sem kell, hogy az igazi gyermekeim körében is osztatlan sikert aratott a pillecukor – már jöttek is az ötletek, mivel lehetne színezni, ízesíteni. És persze nyáron a nyársra is húzzuk alkalomadtán. Addig meg akár csokifondübe is lehet mártogatni.
Az előállítás valóban pofonegyszerű, semmi különleges dolog nem szükségeltetik hozzá, csak egy jó elektromos habverő – a legjobb, ha állványos, így egyszerűbb a folyadékokat összekeverni. A külföldi receptekben kivétel nélkül megtalálható kukoricaszirupot simán mézre cseréltem, a cukor felét pedig nádcukorra.
És hogy nekem ízlett-e? Köztudomásúlag nem vagyok nagyon édesszájú, és ez hogyismondjam…. tulajdonképpen tömény cukor. Meghagytam a gyerekeknek. Viszont forró csoki tetejére szórva (ahogy nemrég Makkánál is láttam) igazán a szívembe lopta magát.
Pillecukor (marshmallow)
4 ek zselatin (sima Kotányisat használtam – a lényeg, hogy (étkezési) zselatin legyen, tortazselé, befőző zselésítő NEM játszanak)
1,5 bögre víz (1 bögre = 2,5 dl)
330 g cukor (a fele nádcukor volt)
0,5 bögre méz
¼ tk só
kevés vanília őrlemény
¼ bögre porcukor
¼ bögre kukoricakeményítő
A zselatint egy bögre vízzel elkevertem és a keverőtálba öntöttem.
A maradék vizet, a cukrot, a sót és a mézet egy magasabb falú lábasban összeforraltam, majd a lángot a lehető legkisebbre vettem. Elvileg olyan 126 ºC-ot kell elérnie a szirupnak, ez olyan 7-8 percnyi forralás (kis lángon)
A habverőt bekapcsoltam, elkezdtem keverni a zselatint és közben lassan hozzáöntöttem a forró cukorszirupot. Magasabb fokozatra kapcsolva kb. 8-10 perc alatt gyönyörű hófehér habbá varázsolta a cukros cuccot a gép (ez bevallom eléggé lenyűgöző volt).
Egy 23×33 cm-es tepsit sütőpapírral kibéleltem és egészen vékonyan kiolajoztam. A porcukor-keményítő keverék egy részét beleszitáltam, majd ráterítettem a habos masszát. A tetejét egy olajjal kicsit megkent lapáttal elsimítottam és egy réteg ide is került a porcukorból.
Egy éjszakát állt a pulton, reggel remekül lehetett picit megvizezett ollóval szeletelni. Az oldalakat is meg lehet hempergetni a porcukorba, nekem gyorsabban elfogyott, minthogy erre sor került volna.
Állítólag 3 hétig áll el 
Mondanom sem kell, ennek kipróbálására nem került sor.
Vélemény, hozzászólás?