Idén is eljött a tavasz, közeledik az Anyák Napja, illendő volt, hogy Nemisbéka újfent szervezkedni kezdjen. Hihetetlen élmény volt egy éve részt venni a SegítSüti akcióban. Szembesülni az emberek önzetlenségével, jóakaratával, segítőkészségével. Arról nem is beszélve, amit én nyertem ezen a liciten. (Nem mondom el többet, mert már mindenki unja)
Aki esetleg tavaly lemaradt: a képen látható olasz húsvéti tortára ezennel elindul egy licit,1000 forintos alapról. A játékszabályok annyiban módosultak, hogy a licitálás most asegítsüti.hu oldalon zajlik (a könnyebb követhetőség érdekében) és a három napos árverés végén a nyertes természetesen viheti a frissen lesütött finomságot (a fent láthatót hiába is akarná, már egy morzsa sincs belőle)
Mint azt már írtam, idén két kórház koraszülött-osztályára kerülnek majd a befolyt pénzből megvásárolt szükséges és hasznos dolgok. Szerencsésnek mondhatom magam mert a három szülésem közül egyszer sem kellett koraszülött-osztály vendégszeretetét élveznem – de tudom, a kórházakban mindig elkél a segítség. A budapesti Péterfy Kórházhoz személyes szálak is fűznek, hisz magam is ott születtem (ezelőtt sok-sok évvel) és a legkisebbik gyermekem is ott látta meg a világot.
A másik kórház pedig a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kórház, Miskolcon – biztos vagyok benne, hogy itt is nagy szeretettel fogadják majd az adományokat.
Bevallom hetek óta lázban égek, több tucat szakácskönyvet, újságot átlapoztam és vártam az ihletet, az érzést, hogy ez az igazi. Kipróbáltam finomságokat – a családom egyetértő támogatásával – de egyik sem volt igazán meggyőző.
Aztán idén is a Férj találta meg Őt. Szerelem volt első látásra. És nemcsak a hozzávalók (ricotta, narancs, citrom, vajastészta), hanem az üzenet miatt, amit magában hord. Régi római hagyományok elevenednek meg benne, a tavasz, az új élet reményét hordozza magában. Minden hozzávaló szimbólikus jelentéssel bír: a tojás és a virág az új élet jelképe, a ricottában a húsvéti bárány van jelen, a búzaszemek és a liszt pedig a föld ajándéka.
Olasz húsvéti torta – Pastiera Napoletana
az édes, omlós vajastésztához:
110 g hideg vaj, felkockázva
75 g porcukor
1 tojás
225 g liszt
a töltelékhez
120 g búza
3 dl tej
egy citrom héja
két csipet őrölt fahéj
100 g nádcukor
csipet só
250 g friss ricotta/túró
3 ek narancsvirágvíz
40 g kandírozott narancs és citromhéj vegyesen
2 tojás
A vajat és a lisztet alaposan elmorzsoltam a két tenyerem közt (ezt az aprítógép is szívesen megteszi helyettünk, de a Mester szerint így az igazi és én hiszek neki) majd a cukorral és a tojással összegyúrtam. Éjszakára a hűtőbe tettem pihenni.
A búzát 3 nappal a sütés előtt beáztattam vízbe, melyet naponta cseréltem.
A sütés napján fél órát vízben előfőztem, majd leszűrtem és a csipet fahéjjal és egy hosszab csík citromhéjjal ízesített tejben puhára főztem.
A vajas tészta 2/3-részét kinyújtottam és egy kapcsos tortaformába nyomogattam úgy, hogy kb. 2-3 cm magas pereme legyen.
A töltelékhez összekevertem a ricottát, a leszűrt, puha búzát, a fahéjat, a citromhéjat, a kandírozott héjakat, a tojássárgáját, a cukrot, a sót és a narancsvirágvizet. Végül a habbá vert fehérjét is óvatosan beleforgattam.
A tölteléket az előkészített formába kanalaztam, majd a maradék tésztával berácsoztam.
Előmelegített sütőben 180 ºC-on 35-40 percig sütöttem. Porcukorral megszórva tálaltam.
Giorgio Locatelli receptje kicsit átdolgozva
