Archive for » április, 2010 «

Csicsókás-szilvalekváros papucs

csicsokas_sutemeny

Andrea barátnőm zengedezett bizonyos biopiaci csicsókás süteményről, majd emlékeit felidézve reprodukálta a finomságot és a recepttel együtt néhány kóstolnivaló darabot is rámhagyományozott. Bevallom nem adtam belőle senkinek.

És most végre egyszerre volt itthon csicsókám és szilvalekvárom, sőt egy ravioli-gyártó készséget is beszereztem, úgyhogy persze muszáj volt nekem is kipróbálnom. Az eredmény megosztotta a családot – a gyerekeknek egyáltalán nem ízlett, viszont legnagyobb meglepetésemre Férj rögtön csatlakozott hozzám a rajongói táborba.

Az összeállítás meglehetősen egyszerű és a csicsókától meg a dióolajtól kap egy egészen különleges ízt, amit a cukor nélkül főzött, igazi, sűrű szilvalekvár tökéletesen kiegészít. Akár reggelire is tökéletes.

Csicsókás-szilvalekváros papucs

200 g csicsóka lereszelve (nagyon apróra)

150 g finomliszt

175 g rozsliszt

1 tojás

50 g dióolaj

2 ek nádcukor

csipet só

1 kk szódabikarbóna

A csicsókát egészen kis lyukú reszelőn (ál-Microplane) lereszeltem, majd összekevertem a többi hozzávalóval. A liszt mennyisége csak körülbelüli, mert menet közben is szórtam még hozzá, lényeg, hogy jól lehessen nyújtani.

Szóval alaposan lisztezett felületen kinyújtottam, a ravioli-készítővel köröket vágtam belőle (egy pogácsaszaggató is megteszi), egy-egy kávéskanálnyi szilvalekvárt tettem a közepébe és összenyomtam. Ha nincs ilyen célszerszámunk, egyszerűen nyomkodjuk össze a tészta széleit.

180 ºC-on 25 percig sütöttem.

100% vitamin-saláta, lilában-vörösben

kaposzta_salata

Tudom, kicsit hatásvadász a cím, de ez az igazság. Persze vágyom már én is a friss paradicsomra, uborkára, zöldségekre, de még nem jött el az ideje. Addig is érdemes még a téli készleteket kifuttatni – ebbe is került cékla, vöröskáposzta, dió – inkább, mint a primőrökkel a rengeteg vegyszert is benyelni. Laza vacsorának is kitűnő, de gyanítom, hogy a nyári grillezésnek is méltó résztvevője lehet.

Közel félnapos magazinlapozgatás után rájöttem, hogy teljesen nem jó helyen kerestem, s a recept újfent a lenyűgözően zseniális 90 Years of KitchenAid – The Cookbook című könyvből való. Sajnos a kiadvány kereskedelmi forgalomban nem kapható, csak az angol nyelvű változat szerezhető be a gép megvásárlásával. Szomorú dolog, mert nagyon jó ötletek és receptek vannak benne, szinte mindegyik listás nálam. Igaz, eddig jobbára csak sütemények kerültek belőle kipróbálásra, így a tavasz közeledtével épp ideje volt egy salátának is debütálni.

Lila-vörös saláta

1 kicsi fej lilakáposzta, durvára gyalulva

1 fej lilahagyma, félbe, majd vékony szeletekre vágva

1 cékla, meghámozva, vékony csíkokra vágva

50 g aszalt vörösáfonya

50 g dió megpirítva, durvára vágva

az öntethez:

4 ek vörösborecet (nálam 3 ek balzsamecet)

2 ek méz

6 ek olívaolaj

só, bors

1 ek citromlé

4 ek dióolaj

A felszeletelt/legyalult káposztát folyó vízzel jól átmostam, majd összekevertem a többi előkészített hozzávalóval. Az öntethez valókat kicsi befőttesüvegbe tettem és jó alaposan összeráztam.  A zöldséges keverékre öntöttem, sóztam, borsoztam és néhány órát állni hagytam.

Az élvezeteket némi kéksajttal és friss ciabbatával lehet fokozni.

Nyúlfagyi

csokifagyi_banan

“Jő süvegét emelintve a Május,
az orgonabajszú, aranyhasú mágus,
csiribí-csiribá, abrakadabra,
mennyi fagyit bírsz tömni magadba?
Körte, vanília, málna, ribizli,
mennyi ruhát tudol összefagyizni?
Mák, pisztácia, mandula, kókusz,
kend mind a trikódba, hókuszpókusz.”

Varró Dániel

Persze nem vagyok annyira elvetemült, hogy nyúlból készítsek fagyit, csak az elfekvő húsvéti csokoládényulak hasznosultak újra. És igen, tudom, hogy a héten már volt egy csokifagyi, de ez egy vegán (azaz tej és tojásmentes) változat, ami a gyerekeknek készült.

Megjegyzem, ehhez képest alig lehetett a felnőtt, nem allergiás jelenlévőket távoltartani tőle, úgy kellett a kezüket csapkodni, hogy ne egyék meg szegény hátrányos helyzetű gyerekeim elől….

A mértékek csak hozzávetőlegesek, abszolút improvizálva készült, de annyira jó lett, hogy muszáj volt megörökíteni.

Vegán csokoládéfagylalt

1 étcsoki nyúl vagy 100 g étcsokoládé

1 ek jó minőségű, cukrozatlan kakaópor

kb. 1,5 dl rizstej

kb. 3 ek kókuszkrém (a dobozos, kemény változat – de gondolom a sűrűbb kókusztej is éppúgy megteszi)

2 banán

nádcukor – ízlés szerint

A rizstejet és a kókuszkrémet és a cukrot összemelegítettem, majd a tűzről lehúzva hozzákevertem az összetördelt csokoládét és a kakaóport is.

A banánaokat leturmixoltam, a kihűlt csokis krémet hozzáöntöttem, átkevertem, behűtöttem majd a fagyigéppel bekevertem.

Ez egy viszonylag kis adag lett, legközelebb biztosan duplázok.

Konfitált kacsacomb, zellerpüré és mazsolaragu á la Solier

kacsacomb_zellerpure

Írtam már korábban is a gödöllői Solier Café és Étterem érdemeiről, és Gabojsza is jól érzete magát velünk a Heimann borvacsorán. Azóta részt vettünk Fodor Sándor séf főzőestjén is, ahol többek között a Hagyomány és Evolúció versenyen különdíjat kiérdemelt Csirkemell mousse-t és feketeretek salátát is láthattuk elkészíteni, sőt meg is kóstolhattuk. Ott készült el ez a konfitált kacsacomb is, és a hozzá tálalt zellerpüré és mazsolaragu annyira meggyőző volt, hogy muszáj volt a kicsifiam születésnapi menüjébe csempésznem. Megjegyzem, jó ízlésű 7 éves gyermekem lazán konfitált kacsacombot rendelt konfitált fokhagymával és Gordon Ramsay féle almás-karamellás lilakáposztával.

De a felnőttek körében a zellerpüré és a mazsola is nagy sikert aratott, egyszerű ám mégis összetett ízeivel. Szerintem fontos dolgok zajlanak Gödöllőn, Fodor Sándor és Szoljár Csaba következetesen és kitartóan járnak egy utat. Tetszik, hogy igyekeznek a helyi és szezonális alapanyagokból főzni, hogy kis helyen és csúcstechnológia nélkül mutatják meg, hogy lehet emlékezetes és különleges dolgokat készíteni. És most elindult egy új kezdeményezésük is, melynek középpontjában a zöldségek állnak, nézzétek meg a menüt – szerintem elég meggyőző.

Konfitált kacsacomb

2 kg kacsacomb (6 db)

2 nagy fej vöröshagyma

4-5 gerezd fokhagyma (+2-3 fej egészben, ha szeretjük a konfitált fokhagymát)

1-1,5 kg kacsazsír

só, szemes bors, friss kakukkfű

A megmosott, tollaktól, tokoktól megszabadított kacsacombokat sóval alaposan bedörzsöltem, majd egy kellőképpen nagy tálba helyeztem őket. Mellédobtam a szemes borsot, a kakukkfűágakat és a hagymákat, majd ráöntöttem a felolvasztott zsírt. Lehetőleg teljesen lepje el a húst. Letakartam, 100 ºC-ra előmelegített sütőbe toltam és kb. 3-4 órát sütöttem. Mivel most a cél nem a tartósítás volt és különben is nagyon szeretjük a ropogós bőrt, a combokat kiemeltem az illatos zsírból, és grill alatt (bőrével felfelé) átsütöttem.

Zellerpüré

0,5 kg zellergumó

80 g vaj

1,5 dl tejszín

1 dl alaplé

só, fehérbors

A zellert megpucoltam, felkockáztam, átfutattam a vajon, kicsit pároltam, majd felöntöttem az alaplével és puhára főztem. Sóztam, borsoztam és végül a tejszínnel együtt krémesre turmixoltam.

Mazsolaragu

50 g aranymazsola (beáztatva)

20 g méz

víz

2 ek borecet

kevés keményítő

A mézet karamellizáltam – mikor aranybarnán fortyog, az a jó – felöntöttem kb. 2 dl vízzel és a mazsolát puhára főztem benne. Ment hozzá a borecet, majd egy kevés keményítő, hogy krémesebb legyen.

Tálaláskor a kacsacombok mellé adagoltam 2-3 evőkanályni zellerpürét, amit a mazsolaraguval koronáztam.

Köszönet Fodor Sándornak a remek receptért és a sok emlékezetes ízélményért!!

Kukoricapelyhes-csokis keksz Momofoku módra

momofuku

Többször ütköztem már angol nyelvű blogokon ebbe a rejtélyes Momofuku névbe. Halványan ismerősnek derengett, aztán Millie felvilágosított, hogy Chili&Vanília írt róla még régebben dicsérő szavakat.

Azóta  létesült egy Momofuku Milk Bar nevű hely is, ahol a fáma szerint mennyei süteményeket, pitéket, kekszeket lehet kapni. A recepteket nézegetve a szűk keresztmetszet a jó minőségű alapanyag és a rengeteg vaj használata. Ami nálam pesrze biztos alapja annak, hogy muszáj kipróbálnom.

Hát sütöttem már sokféle kekszet, és volt olyan, ami megkapta az életem legjobb kesze kitűntető címet. De be kell valljam, elhamarkodott volt a díjosztogatás, mert ez a vajas, kukoricapelyhes, csokis, enyhén sós kekszcsoda nálam mindent tarol. Állagra is olyan igazi “cookie”, az íze pedig egyszerűen zseniális. Annak ellenére, hogy a tetejére szánt pillecukrot megették a gyerekek.

A Momofuku Milk Bar kukoricapelyhes – csokis keksze

2½ bögre liszt

¼ tk sütőpor

1 nagy csipet szódabikarbóna

2 tk só

1 bögre sótlan vaj (kb. 220 g)

1½ bögre nádcukor

¼ bögre méz

1 tojás

¾ bögre süthető csokicsepp (chocolate chip)

a tetejére opcionálisan némi pillecukor

1½ bögre kukoricapehely (az élvezetet fokozandó én Lúdanyó zseniális mézzel karamellizált változatát használtam)

A szárazanyagokat (liszt, sütőpor, szódabikarbóna, só) egy tálban összekevertem. A vajat, a mézet és a cukrot a dagasztógépem krémkeverő lapátjával jó krémesre kikevertem – majd a tojást is hozzáütöttem.

Belekanalaztam a lisztes keveréket, majd a végén a csokidarabokat és a kukoricapelyhet is.

A masszát egy fél órát a hűtőben pihentettem.

A sütőt előmelegítettem 190 fokra és két lapos, nagy tepsibe sütőpapírt vágtam.

A masszából a fagyiskanál segítségével félgombócokat adagoltam a tepsibe  – egymástól illő távolságra. Itt a kanál túl nagynak bizonyult, úgyhogy csak félig töltöttem meg – így végül kb. 20 elég nagy kekszet kaptam.

A tepsiket a sütőbe toltam, és 15 percig sütöttem.

A receptet pedig itt találtam

Tekeredik a tészta, csiga akar lenni

ribizlis_sutemeny

A tejbegrízes-ribizlis mellé kellett persze a gyerekeknek is valami tejmentes okosság. Mivel dió még van bőven a tavalyiból, abból is került bele, hogy apadjanak a készletek. A mini-csigákat pedig muffinformába ültettem, így olyan klassz kis ’handy’ lett, amit pár falással bekap az ember.

Ribizlis-diós csiga

350 g finomliszt

150 g rétesliszt

20 g élesztő

75 g cukor

1 tojás

75 g puha vaj/tejmentes margarin

kb. 200 ml víz/tej

a töltelékhez

120 g vaj/tejmentes margarin

80 g dió, olyan 2-3 ek nádcukorral összedarálva

2-3 nagy marék ribizli

A tésztához való alapanyagokat a dagasztógépem táljába dobáltam, majd hagytam a gépet érvényesülni – néhány perc alatt szépen be is dagasztotta. Egy jó másfél órát kelni hagytam – bár ilyen melegben szerintem még hamarabb is duplájára dagad.

A megkelt tésztát kétfelé szedtem, és egy-egy kb. 25×40 centis téglalappá nyújtottam. A tésztát megkentem a vajas-diós-cukros keverékkel, megszórtam a ribizlivel és szorosan feltekertem (a hosszabbik oldala felől).

Mindegyik rudat 12 részre vágtam – kb. kétujjnyi szeletek lettek – és két kivajazott muffinforma mélyedéseibe ültettem a csigákat. Előmelegített (200ºC) sütőben olyan 30 perc alatt sültek meg.

Az már csak később jutott eszembe, hogy némi vaníliasodóval könnyen ribizlis aranygaluskává lett volna alakítható….

Húsvéti lábjegyzet – spenótos, medvehagymás, főtt sonkás pite ropogós tésztakéregben

husveti_pite

Bolond idő, esős-napos tavasz,
kertben, gomblukban kis, szines virágok,
az Április egy szerelmes kamasz,
telisóhajtja széllel a világot

Belülről úgy feszítik már a gondok,
hogy kikapcsolja nadrágján a gombot,
s könnyít magán ezüst sliccét kitárván:
ragyog az égen szépívű szivárvány”

Varró Dániel

Gondolom nem állok egyedül a problémával – mi legyen a maradék főtt sonkával? Hála Férj hathatós közreműködésének, idén is isteni házi sonka került az asztalra, de azért a kapacitásunk véges.

Ez a pite (vagy sznobul quiche) a maradékhasznosítás elvét szem előtt tartva készült, de a polentával és cheddarral ropogóssá és ízessé tett tészta már többször bizonyított.

A töltelékbe a főtt sonkán kívül került persze medvehagyma, aztán némi spenót, ricotta, joghurt és tojás. A tetejére pedig kéksajt, ami remekül harmonizált a töltelékben lévő diódarabokkal.

Spenótos-medvehagymás húsvét utáni pite

125 g finomliszt

50 g teljeskiőrlésű liszt

75 g finom polenta/kukoricadara

140 g hideg vaj

50 g reszelt Cheddar

a töltelékhez

200 g ricotta/túró

3 tojás

1 csomag újhagyma, felkarikázva (zöldjével együtt)

kb. 150 g főtt füstölt sonka, felkockázva

2 nagy marék medvehagyma, csíkokra vágva

2 dl tejszín

1 dl joghurt

kb. 200 g mirelit spenót, felengedve

3 gerezd fokhagyma, apróra vágva

2 marék dió, durvára vágva

50-100 g kéksajt

A tésztához a liszteket és a polentát aprítógépbe raktam, a hideg vajat összekockázva hozzádobtam és néhány gombnyomással morzsásra dolgoztam. Beleütöttem a tojást és addig kevertem, amíg a tészta teljesen összeállt egy gombóccá (szükség esetén pici hideg vizet lehet hozzátenni). Folpackba csomagolva pihentettem a hűtőben legalább egy órát.

Közben összeállítottam a tölteléket. Az összes hozzávalót (kivéve a kéksajtot)egy nagy tálba tettem és jó alaposan összeforgattam. Sóztam, borsoztam.

A kellően lehűlt tésztát kinyújtottam és egy 26-cm átmérőjű, cakkos szélű piteformába nyomkodtam – úgy hogy pereme is legyen. A tölteléket ráöntöttem és 180 ºC-ra előmelegített sütőben 30-35 percig sütöttem.

Így magában is klassz vacsora, de egy laza salátával akár ebédként is megállja a helyét.