Többször ütköztem már angol nyelvű blogokon ebbe a rejtélyes Momofuku névbe. Halványan ismerősnek derengett, aztán Millie felvilágosított, hogy Chili&Vanília írt róla még régebben dicsérő szavakat.
Azóta létesült egy Momofuku Milk Bar nevű hely is, ahol a fáma szerint mennyei süteményeket, pitéket, kekszeket lehet kapni. A recepteket nézegetve a szűk keresztmetszet a jó minőségű alapanyag és a rengeteg vaj használata. Ami nálam pesrze biztos alapja annak, hogy muszáj kipróbálnom.
Hát sütöttem már sokféle kekszet, és volt olyan, ami megkapta az életem legjobb kesze kitűntető címet. De be kell valljam, elhamarkodott volt a díjosztogatás, mert ez a vajas, kukoricapelyhes, csokis, enyhén sós kekszcsoda nálam mindent tarol. Állagra is olyan igazi “cookie”, az íze pedig egyszerűen zseniális. Annak ellenére, hogy a tetejére szánt pillecukrot megették a gyerekek.
A Momofuku Milk Bar kukoricapelyhes – csokis keksze
2½ bögre liszt
¼ tk sütőpor
1 nagy csipet szódabikarbóna
2 tk só
1 bögre sótlan vaj (kb. 220 g)
1½ bögre nádcukor
¼ bögre méz
1 tojás
¾ bögre süthető csokicsepp (chocolate chip)
a tetejére opcionálisan némi pillecukor
1½ bögre kukoricapehely (az élvezetet fokozandó én Lúdanyó zseniális mézzel karamellizált változatát használtam)
A szárazanyagokat (liszt, sütőpor, szódabikarbóna, só) egy tálban összekevertem. A vajat, a mézet és a cukrot a dagasztógépem krémkeverő lapátjával jó krémesre kikevertem – majd a tojást is hozzáütöttem.
Belekanalaztam a lisztes keveréket, majd a végén a csokidarabokat és a kukoricapelyhet is.
A masszát egy fél órát a hűtőben pihentettem.
A sütőt előmelegítettem 190 fokra és két lapos, nagy tepsibe sütőpapírt vágtam.
A masszából a fagyiskanál segítségével félgombócokat adagoltam a tepsibe – egymástól illő távolságra. Itt a kanál túl nagynak bizonyult, úgyhogy csak félig töltöttem meg – így végül kb. 20 elég nagy kekszet kaptam.
A tepsiket a sütőbe toltam, és 15 percig sütöttem.
A receptet pedig itt találtam
Vélemény, hozzászólás?