Mert a grissini is jó, persze. Csak őszintén szólva annyira utálom sodorgatni. Így rögtön lecsaptam az ötletre, hogy mennyivel egyszerűbb a tésztagyártó gépen áttolni a nyers tésztát. Gyorsabb is és gyönyörű, szabályos, ropogós pálcikákat kapunk. Tapasztalatból mondom: abbahagyhatatlan.
Az ízesítéssel pedig a végtelenségig lehet játszani, nálam először némi fokhagyma és oregánó került bele. A képen lévő változatba pedig Gabojszától kapott szárított paradicsom porrá őrölve és az olaj is egy másik fajta aszalt paradicsom olaja volt.
Házi ropi
160 g finomliszt
90 g teljeskiőrlésű liszt
kb. 150 ml víz
1 zacskó szárítot élesztő (7 g) vagy 2 dkg friss
1 tk cukor
1 tk só
2 ek olaj
1 ek porrá őrölt szárított paradicsom (opcionális)
Az összes hozzávalót jó alaposan összegyúrtam – azaz bevallom ezt a dagasztógépem krémkeverő lapátjára bíztam. A lényeg, hogy nem egy kelt tészta-jellegű dolgot kapunk, hanem egy tömör gombócot, mint mikor friss tésztát készítünk.
Egy jó másfél órát pihenni hagytam, majd négy részre vágtam. Először nagyjából téglalap alakúra lapítottam, majd átengedtem a tésztagyártó legvastagabbra állított alapfején. Akárcsak tésztakészítésnél, addig hajtogattam, amíg egy sima felületű, kb. 20-30 cm hosszú csíkot nem kaptam. Ezután a szélesmetélt-készítőn (ez olyan 6-7mm-es csíkokat vág) küldtem át a csíkokat, majd szétválasztva őket, sütőpapírral bélelt tepsikbe fektettem.
Mire mind elkészült, már tolhattam is be az első adagot (az addigra meg is dagadt kicsit) a 200ºC-ra előmelegített sütőbe, ahol tepsinként olyan 9-10 percig sültek.
Igazi, vékony, roppanós finomság a végeredmény, egy üveg bor mellé a tökéletes ropogtatnivaló (nagyobb társaságnál érdemas duplázni, ez egy olyan kisebb, családi adag)
Vélemény, hozzászólás?