Úgylátszik bennem maradt ez a baltonfüredi fíling, mert a GoodFoodok lapozgatása helyett előszedtem a nagyim által rámhagyományozott recepteskönyvet – stílszerűen ‘Nagyanyáink sütötték’ a címe. Klasszikus oldschool receptgyűjtemény, megbarnult lapokon, ömlesztve, képek nélkül. De nemcsak a képeket, hanem mindenféle sütés-technikai információkat is nélkülöz – mint például a tepsi mérete, a sütő hőfoka, vagy egyáltalán a sütés hossza. Ilyeneket ír, hogylassan sütjük meg, kizsírozott tepsibe tesszük és megsütjük, lassú tűznél szárítjuk, amennyit felvesz, stb.. Emlékszem, a nagyim is mindig így érzésre sütött. És vannak dolgok, amiket én is így csinálok, csak a blog miatt szoktam méricskélni, mert tudom milyen utálatos, mikor megkérdezek valakit egy receptről és csak rébuszokban beszél.
Mivel éppen szilva volt itthon, egy krémes szilváslepényt készítettem, kicsit átvariálva a receptet. Meglepő módon a kelt-tészta alap másnap sokkal finomabb volt, a krémtől egészen linzeresre puhult.
Krémes szilvás lepény
a kelt tésztához:
60 dkg liszt
2 dkg élesztő
1 dl langyos tej
6 dkg nádcukor
csipet só
1 tojás
5 dkg darált dió
5 dkg puha vaj
50 dkg magozott szilva és ringló vegyesen
a tetejére:
1 dl tejszín
1 tojás
2 tojássárgája
4-5 ek nádcukor
némi fahéj és vanília
A kelt tészta hozzávalóiból (a szilvát kivéve) lágy tésztát dagasztottam (én raktam bele most egy kis teljeskiőrlésű rozslisztet is, ezért picivel több tejre volt szükség) majd meleg helyen kelni hagytam.
A sütőt előmelegítettem 190ºC-ra és egy 35×35 centis tepsit sütőpapírral kibéleltem. A megkelt tésztát lisztezett felületen kinyújtottam és úgy raktam a tepsibe, hogy 1-2 centis pereme legyen körben. A megmosott, feldarabolt szilvát rászórtam és az előmelegített sütőbe toltam. Olyan 35 perc elteltével a tejszínes keveréket is ráöntöttem és így sütöttem még 20 percet.
Kihűlve szeleteltem, de nekem igazán másnap ízlett.
Vélemény, hozzászólás?