Majomkenyér már megint New Yorkból

majomkenyer

Ez volt a legelső recept, amit megcsináltam a Baked új könyvéből. Esély nem volt fényképezni. Aztán mégegyszer, de akkor valamiért szétdőlt az egész. Persze ennek mindenki rettentően örült, mert így kénytelen voltam újra elkészíteni, hogy felkerülhessen a blogra. A fahéjas csigát rögtön letaszította trónjáról, most ez a család első számú kelttészta – kedvence.

Nem csoda, hisz a puha, foszlós golyókat olvasztott vajba, majd fahéjas nádcukorba hempergetem, amitől sülés közben valami isteni karamelles szósz képződik rajta (épp ezért TILOS kapcsos sütőformában sütni, hacsak nem akarunk sütőt sikálni…). És persze lehet decensen szeletelni, de mennyivel jobb csak úgy kézzel tépni néhány kis golyócskát….

Pénteki ittjártakor Millie tetszését is megnyerte a recept, a hétvégén ők is ezt falatozták. Azthiszem egyetérthetünk a könyv szerzőivel, akik szerint érdemesebb ezt vendégeknek elkészíteni, különben előfordulhat, hogy többet eszünk belőle, mint kellene :-)

Majomkenyér (Monkey Bubble Bread from Baked)

500 g fehérliszt

1¼ bögre tej

1 zacskó porélesztő (7g)

1 tk só

5 ek cukor

5 ek olvasztott vaj

1 tojás

a fahéjas-cukros mázhoz

110 g vaj

2 tk fahéj

1¼ bögre sötét nádcukor (muscovado)

A tészta hozzávalóiból tésztát dagasztottam – ez az a fajta, amit jó alaposan ki kell dolgozni, ne sajnáljuk tőle az időt. Szobahőmérsékleten duplájára kelesztettem.

A vajat megolvasztottam, a cukrot pedig összekevertem a fahéjjal.

A megkelt tésztából kicsi golyókat formáltam (diónál kicsit kisebb méretű legyen) – úgy 60 darabot, majd ezeket egyesével az olvasztott vajba majd a fahéjas cukorba forgattam – ebben többnyire a gyerekek szívesen segítenek.

Egy mélyebb piteformába sütőpapírt tettem és erre adagoltam a golyócskákat két emeletben. Ennél a pontnál – ha este álltunk neki – be lehet rakni az egészet a hűtőbe, majd reggel hideg sütőben indítani. Vagy mégegyszer keleszteni és előmelegített, 180 °C-os sütőben készre sütni – olyan 40-45 perc alatt.

A kész süteményt kis hűlés után egy tálra borítottam és persze a legjobb azon melegében szétcincálni. De ez kivételesen másnap is nagyon finom – feltéve, ha marad belőle…..

Category: desszert  Tags: , ,
You can follow any responses to this entry through the RSS 2.0 feed. You can leave a response, or trackback from your own site.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.


*