Nemrégiben a tesómnál időzve megkóstoltam a káposztástésztához előre megdinsztelt káposztát, és Proust-hoz hasonlóan visszarepültem a gyermekkoromba. Szinte a számban éreztem a nagyim által gyakorta sütött káposztáslepény ízét. Sajnos őt már nem tudtam megkérdezni a fortélyokról, én meg csak az ízére emlékeztem és arra, hogy hatalmasak voltak, egy tepsibe maximum kettő fért el.
A rokonság sem tudott semmi bővebb információval ellátni, csak a szokásos – “egy kicsit ebből, egy kicsit abból” – mantrákat mormolták, mert persze ők tudnak ilyet sütni, csak állítólag recept nincs hozzá. Annyi részletet azért sikerült összehalászni, hogy a kelt tészta zsírral készül, s kicsivel lágyabb, mint mondjuk a kenyértészta. Ezzel mondjuk el is estem a vega/vegán lehetőségtől, viszont annyira jó íze és állaga lett tőle, hogy kár lenne kihagyni.
A végeredmény hozta az elvárásokat, nem is értem miért felejtettem el ezt az egyszerű klasszikust. Tartalmasabb levesek után, szendvics helyett, kirándulásra remek választás.
Nagyi káposztáslepénye
1 fél fej káposzta
olaj
só, cukor, bors
a tésztához:
500 g finomliszt
25 g élesztő
2 ek nádcukor
2 nagy ek kacsazsír
2-3 dl víz
só
A lisztet tálba mértem, hozzáadtam a zsírt, a sót, a cukrot és belemorzsoltam az élesztőt. Annyi vízzel dagasztottam be, hogy kicsit lágyabb tésztát kapjak – de azért szépen összeállt, elvált az edénytől.
Amíg kelt a tészta, elkészítettem a káposztát. Ehhez a reszelt, besózott káposztát olajon megpirítottam és cukorral, borssal megpároltam – ez az eljárás teljes egészében megegyezik a káposztás tészta kezdeti lépéseivel, mindenki igazíthatja a saját szája íze szerint.
A megkelt tésztát négyfelé vágtam, mindegyikből egy-egy nagy téglalapot nyújtottam, a felére rásimítottam a káposztás tölteléket majd a másik felét ráhajtva a széleket alaposan összenyomogattam .
Sütőpapíros tepibe téve, előmelegített sütőben 190ºC-on kb. 30-35 percig sült.
