Gondolkodtatok el már azon, mi is a különbség a muffin és a cupcake között? Nekem a legszignifikánsabb talán az, hogy a cupcake tetején többnyire van valami krém, ettől olyan ünnepélyesebb, elegánsabb kinézetet kap (szerintem már hangzásban is a muffin sokkal póriasabb, egyszerűbb) .

Kicsit rákerestem a neten, és egy fantasztikus leírást találtam a témában, amit muszáj megosztanom veletek:

“Ha egy cupcake-et a falhoz vágnak, “puff” hangot kiadva esik le, míg a muffin tompán csapódik a falba.

A muffin jól illik kávéhoz, a cupcake inkább teához való. A gyorséttermi láncok sokszor tartanak muffint – főleg Észak-Amerikában – de cupcake még szinte sosem szerepelt a kínálatban. Szociológiai megközelítésben a muffin valami hétköznapi dolog, míg a cupcake a “rúgjunk ki a hámból”kategória.”

Egyszóval a legbiztosabb mód, hogy eldöntsétek, muffin, vagy cupcake – vágjátok őket falhoz 

Citromos-kókuszos-habos cupcake

200g finomliszt
1/2 tk szódabikarbóna
1/2 tk só
50g kókuszreszelék
80g vaj
180g nádcukor
2 nagy tojás
1 citrom reszelt héja és leve
150ml görög joghurt

A lisztet összekevertem a sóval, a szódabikarbónával és a kókuszreszelékkel.

A vajat és a cukrot habosra kevertem, majd egyesével beleütöttem a tojásokat is, mindig alaposan kidolgozva a masszát. Következőnek belekerült a citrom héja és leve, majd váltakozva a kókuszos liszt és a joghurt.

A formákkal ellátott muffintepsiben egyenletesen elosztottam a tésztát és 20-25 perc alatt megsütöttem 1 80 ºC-on.

A habhoz (ami igazából egy olasz meringue)

3 tojásfehérje

egy csipet só

egy csipet cream of tartar (tisztított borkő)

40 g porcukor

100 ml víz

200 g nádcukor

A tojásfehérjéket a sóval és a borkővel habbá vertem és kanalanként a porcukrot is hozzáadtam.

A vizet a 200 g cukorral sziruposra forraltam (115 ºC-ig).

A forró szirupot lassú sugárban a felvert tojásfehérjéhez csorgattam – közben a habverő derekasan dolgozott (állványos gép nélkül vegyünk igénybe egy családtagot, aki vagy csurgat, vagy ver  )

Ha már az össze szirup benne van, nagy fokozaton még legalább 10 percig vertem, amíg a tál, amiben volt, teljesen ki nem hűlt. A végeredmény egy borotvahab állagú elképesztően sűrű és fényesen fehér hab lett.

A kihűlt sütikék tetejére habzsákból (levágott sarkú zacskó is bőven megteszi) rányomtam a habot, majd a karamellizáló-pisztollyal adtam neki egy kis színt.