Archive for » augusztus, 2012 «

Az a bizonyos kakaós hús – sógoromnak sokszeretettel

kávés tarja _0916

 

Vannak dolgok, amik egy átlagembernél gondolkodás nélkül kiverik a biztosítékot – engem meg természetesen rögtön lázba hoznak és azonnal ki akarom próbálni. Ilyen volt ez a kakós-kávés grillcucc is – az uram kicsit csóválta a fejét, megint volt némi “nem-lehetne-egy-olyan-hagyományosat?” dünnyögés, de aztán belenyugodott a sorsába.

Bár az összeállítás nem szokványos, a végeredmény szerintem nagyon finom és különleges  – bár az igaz, hogy a vendékenek jobb ha csak akkor említjük a pontos hozzávalókat, ha már jóllakva és elégedetten hátrdőltek a székükben. És még így is sanszos, hogy bizonyos rokonok hetek/hónapok múlva is felemlegetik a bizonyos “kakaós-húst” (ugye, sógi? ;-) )

Kakós-kávés grillfűszer-keverék

1 ek durvára darált kávé

2 közepes szárított chili összemorzsolva

1 tk holland kakaópor

2 gerezd fokhagyma összenyomva

½tk őrölt római kömény

½tk nádcukor

½tk őrölt édeskömény

kevés őrölt szegfűbors

só, fekete bors

kevés olaj

A hozzávalókat tálba szórom és összekeverem.

Ez nem a szó szoros értelmében vett pác, nem kell benne állnia a húsnak, elég a sütés előtt kb. 1 órával bedörzsölni vele a húst.

Én tarjával csináltam, de egy jó steakhez is tökéletes lehet.

forrás: Fine Cooking 2011/Aug-Sept

Category: főétel  Tags: , , ,  Leave a Comment

Örök szerelmemnek

Szemedből mindent megtanultam.
Előttem nincs többé titok.
Higyjétek, hogy megbolondultam:
Azt mondom, én mindent tudok.

Öröklét, elmulás, istenség
Rejtélyeit mind ismerem.
Mind, mind együtt van, semmi kétség.
Egyetlen szóban: szerelem.

Halljátok hát, jegyezzétek meg:
Az öröklét egy pillanat,
Az, melyet egy pár szép szemfénynek
Üdvözitő kegyelme ad.

Örök időknek minden üdve
E pillanatban benne van.
És hogy ez így van fönn eldöntve,
Bölcsen van az, jóságosan.

Hosszú, unalmas halhatlanság,
Minek viselnők terhedet?
Ha ez az egy perc, oh boldogság!
Egyszerre mindent kifizet?

Az elmulás, halál? – Csalódás.
Ki szeretett, szeretve volt,
Megőrzi létét egy mosolygás,
Mint csillagot az égi bolt.

E nagy világ egy, de kicsinyben
Külön, mérhetlen millió.
A szerelem, az itt a minden,
A többi csak hozzávaló.

A méret itten nem határoz.
Nap, leányszem, kisebb, nagyobb;
Ott, honnan szerelem sugároz,
Maga a mindenség ragyog.

Oh, én világom üdvössége!
Hát ugy-e ez mind szép dolog;
De tudod-e, hogy mit sem ér e,
Csak ha te is helyben hagyod?

Ha, kinek végtelen hatalmad,
Én szép felségem, édesem,
Kizárólagos szabadalmat
E találmányra adsz nekem?

Tudom, hogy el vagyok kárhozva,
Mert már az égben nem hiszek;
És ami hitem elrabolta,
A föld, a föld is elveszett.

Mert már nekem a bibliából
Akárki mit mond, hiteget,
Azt olvasom két szemsugárból:
Nincs más menyország, nem lehet!

Most már tudom, együtt van itten
Mind, ami édes, ami jó.
Az öröklétből szemeidben
A rekapituláció.

Hogy is lehetne hát menyország
Az, ami pláne végtelen!
Nincs e világon több valóság,
Csupán csak egy, a szerelem.

– Oh, mennyei gyönyörüségem,
S ha ezt nekem te nem hiszed,
Nem igaz-e, hogy üdvösségem
Az égen-földön elveszett?!

Vajda János

(Post: A férj)

Category: Élmény  Tags:  Leave a Comment