Just A Perfect Day,
You Made Me Forget Myself.
I Thought I Was Someone Else,
Someone Good.

Érdekes dolog ez a reggeli. Hétköznap a rohanásban többnyire csak egy gyümölcslé, de mindennél jobban szeretem a hétvégi ráérős reggeliket. Legjobban kint a teraszon, alaposan belenyújtózva a délelőttbe.

Régóta szemezgettem már az á table! pékséggel, (előre szólok, hogy a honlapjuk a nyugalom megzavarására erősen alkalmas képeket tartalmaz  ) s most szombaton végre el is jutottunk a pesti egységükbe. Az idő kissé szomorkásra fordult, de szinte külön hangulatos volt beszaladni az eső elől, és egy kávé meg a válogatott finomságok mellől figyelni a pocsolyákon buborékot vető esőcseppeket.

Már belépve beleszerettem a helybe –  aprócska, hangulatos, épp nekem való. Aztán a sütikínálatot meglátva kb. mindegyikből kértem volna egyet, erős önfegyelemre volt szükség a választásnál.

Amit végül kóstoltunk:

baconos quiche – egyszerűen minden részében tökéletes, olyan, hogy nem is gondolkoztam, hogy hogyan lehetne ilyet otthon csinálni, inkább időnként el kell ide jönni reggelizni

buggyantott tojás, lazac, kalács, hollandi mártás – ezt is már régóta terveztem kipróbálni, de sose volt időm rá – nagyon finom volt

croissant – pont olyan, ahogy ez egy ilyen helyen elvárható 

mille feuille – hát erre már hetek óta vágytam és mondhatom megérte a várakozás. Nem vagyok egy édesszájú darab, de Férj úgy csavarta ki a villát a kezemből, hogy neki is jusson belőle egy kevés 

Úgy érzem még nagyon sok mindent meg kell ott kóstolnunk, s kell még néhány alkalom, hogy a végére érjünk.

A reggeli végeztével a Budai Vár felé  vettük az irányt a Sörfesztiválra. Még a hídon süvítő szél és az eső sem állhatott az utunkba, reméltük, mire átkelünk a hídon, addigra a szürke felhők is eltűnnek a fejünk fölül.

Szerencsére így történt, mire megmásztuk a hegyet már oszladoztak a felhők. Sajnos a sört csapolók figyelmessége odáig már nem terjedt ki, hogy a csuromvíz padokat letörölgessék – ez mondjuk elvárható minimum lenne egy olyan rendezvényen, ahol fizetünk azért, hogy újabb fizetés fejében sört ihassunk. Na mindegy.

A délután abszolút győztese a régóta megkóstolni vágyott Fóti Sörfőzde Keserű Méz nevű söre lett. Elfogult vagyok persze, hiszen Polanski filmje is nagy hatással volt rám anno – de ez a szűretlen, brtutális mennyiségű komlóval készült – mégis friss, gyümölcsös ízhatású sör teljesen levett a lábamról (pedig elvileg nem is szeretem a sört).

Kóstoltunk még többfélét, akiket említenék még, az a pilisvörösvári Rotburger Sörfőzde standja, ahol olyan hibátlan, korrekt és barátságos kiszolgálásban volt részünk, ami példaértékű lehetne a többiek részére – persze itt a tulaj csapolt és nem alkalmazott.

S hogy a pontot feltegyük az I-re, a budai Bock irányába indultunk, aztán egy gyors telefonos csekkolás (teltház) után kénytelenek voltunk a pesti oldallal beérni. Tökéletes befejezése volt egy tökéletes napnak – mind kiszolgálásban, mind az ételek minőségében, ízében hozták a tőlük elvárt magas színvonalat – nemhiába mondta a zUram anno, hogy “Ide még úgy is érdemes eljönnöm, hogy Te vagy a feleségem”