Archive for » szeptember, 2012 «

Citrommal sült csirkecombok

citromoscsirke_0930

Imádom az ilyen rémesen egyszerű recepteket, mikor csak összedobálok dolgokat egy tepsibe és szépen lassan omlósra sütöm a csirkecombokat, miközben azokat átjárja a fehérbor, a citrom, a kakukkfű aromája. És persze a lassan krémesre sülő kis fokhagymagerezdek… Bármennyit rakok bele, mindig verekedni kell érte…

Köretnek pedig szárított vargányás rizottó készült, szintén a “slow food” jegyében.

És azt is el kell árulnom, hogy este 10-kor, mikor kiszedtük az erőteljesen isteni illatokat árasztó tepsit a sütőből, persze azért Férjjel még leteszteltük (egy pohár fehérbor társaságában), nehogy valami’ nemfinomat’ vigyenek másnap a gyerekek ebédre :-) Ezek a késő esti vacsik – kistányérból, a pult felett állva – priceless…

Citromos kakukkfüves csirkecombok

7 db egész csirkecomb

1 fej fokhagyma, gerezdjeire szedve (meghámozni nem kell)

2 (bio)citrom, gerezdekre vágva (kb. hatfelé)

4-5 ág kakukkfű

4-5 ek olívaolaj

150 ml száraz fehérbor

só, frissen őrölt feketebors

A csirkecombokat áttörölgettem, az esetleges tollakat, tokokat leszedegettem róla. bedörzsöltem mindegyiket sóval és frissen őrölt borssal, majd egy kellőképpen nagy tepsibe rakosgattam.

A fokhagymagerezdeket kicsit megroppantottam és a húsra szórtam a citromgerezdekkel és a kakukkfűvel egyetemben. Rálocsoltam a bort, megöntöztem az olívaolajjal, letakartam alufóliával  és a 160ºC-ra előmelegített sütőbe toltam. 2 órát sült így, majd levettem róla az alufóliát, a sütőt felcsavartam 200ºC-ra és 45 perc alatt készre sütöttem a combokat – időnként lehet locsolgatni a ropogós bőr érdekében :-)

Nigella receptje

Egy régi-új sütemény: mákos-grízes szelet

mákosgrízes_0923

 

Ezt a mákos sütit már jó tizenéve sütöttem meg először, valami egyszerű főzős újságban talált receptből (Kiskegyed konyhája??) amit azon nyomban el is kutyultam valahova. De a tejbegrízzel fellazított mákkrém íze annyira megmaradt bennem, egyre többet gondoltam rá, hogy elő kéne keríteni valahonnan a leírást. Főleg, hogy az évek során egy mákossüti – rajongó sógor is került a családba.

Szerencsére a célközönség, akinek először csináltam, annyira hálás volt anno, hogy elkérte a receptet, s egy véletlen beszélgetés során kiderült, hogy még azóta is megvan neki. Innen már csak alkalom kellett – egy szeptemberi szülinap – hogy elkészüljön ez a finomság.

És persze a vérbeli gasztroblogger figyel a részletekre – hogy a pólója éppen ideális háttérként szolgáljon a fényképezendő sütihez :-)

Mákos-tejbegrízes szelet

a tésztához:

37dkg liszt,

3 dkg élesztő,

1 dl tej

5 dkg nádcukor

5 dkg puha vaj

a tejbegrízhez:

1 l tej

20 dkg nádcukor

2 rúd vanília

12 dkg gríz

2 tojás

a mákos részhez

30 dkg mák (eredetileg 37, de így jár aki nem olvassa át a receptet mákvásárlás előtt)

5 dkg aszalt áfonya (eredetileg mazsola, a miértet lásd fent)

5 dl tej

2 ek rum

1 citrom reszelt héja

a tetejére:

1 dl langyos tej

 

Egy mélyebb tálba tettem a lisztet, csipet sót elkevertem benne, a közepébe mélyedést nyomtam.  A szétmorzsolt élesztőt az 1 dl meglangyított tejben feloldottam, a mélyedésbe öntöttem, és kevés liszttel kovászt készítettem belőle. Meleg helyen, letakarva 15 percig kelni hagytam. Amikor ez letelt, hozzáadtam 1 tojást és 5 dkg cukrot. Beledolgoztam a puha vajat,  majd sima tésztává dagasztottam és további kb. 30 percig kelesztettem.
Közben 1 l tejet csipetnyi sóval felforraltam. A vaníliarudakat félbevágtam, kikapartam a magokat és a rudakkal együtt a tejhez adtam. Beleszórtam a grízt és a maradék cukrot, majd alacsony hőfokon kb. 10 perc alatt, folyamatosan kavargatva sűrűre főztem.
A mákos részhez fél l tejet felforraltam, a darált mákot néhány percig főztem benne, majd ment hozzá a mazsolát, a rum, és a lereszelt citromhéj is. Végül a kicsit kihűlt tejbegríz felét is a mákos masszához kevertem. (a vanília
A tojásokat szétválasztottam, a fehérjét kemény habbá vertem. A sárgájákat óvatosan a maradék tejbegrízbe kavartam, majd lazán beleforgattam a fehérjehabot is.
Az időközben megkelt tésztát átgyúrtam, és kivajazott 24*38 centis tepsibe nyomkodtam. Egyenletesen rásimítottam a mákos masszát, majd a tojáshabos-grízes masszát. Előmelegített sütőben 200 fokon (gáztűzhely 3-as fokozat) 40-45 perc alatt sült meg.
A forró pitét villával megszurkáltam, a langyos tejjel meglocsoltam és hűlni hagytam. Az eredeti recept szerint “porcukorral meghintve, kockákra vágva tálaljuk” – na aki ismer engem, az biztosan tud tippelni, hogy ennek a mondatnak melyik fele nem teljesült nálam :-)
Category: desszert  Tags: ,  Leave a Comment

Mogyoróvaj és banán – minden mennyiségben

mogyorós muffin_0916

Vágtatnék tovább veled az éjben
az álmok foltos indián lován.
Egy táltos szív remeg a konyhakésben,
talpam alatt sár és ingovány.”

Méghogy a sütés megnyugtat, mi?

Na jó, nem kell aggódni, csak a legkedvesebb fotósom kreatívkodott –  vagy benne lehet tudatalatt, hogy nem szereti a muffint? Mindenesetre ő kapott egy csokikrémes kávés süteményt is, érdekes, azt nem szegezte a falhoz :-)

Na de vissza a muffinhoz – a Törökbálint Kiadó jóvoltából megkaptam Rachel Allen A család kedvencei című szakácskönyvét. A receptek nagy része  egyszerű, hétköznapokra való max. félórás finomságok – ezek nagyon jól fognak jönni a munka utáni “jaj-gyorsan-kéne-valami-holnapra-a gyerekeknek-ebédre” pillanatokban.

Elsőként a jól bevált banán-mogyoróvaj kombinációt próbáltam ki, ezúttal muffin formában. Csanádnak olyannyira bejött, hogy le is adott egy rendelést a két hét múlva esedékes jótékonysági iskolai bazárra :-) Mondjuk azt az adagot majd felturbózom némi savanykás ribizlilekvárral a közepén – s így már majdnem peanut butter and jelly sandwich lesz….

Banános-mogyoróvajas muffin (elvileg 12, nekem  15 lett belőle)

2 tojás

150 g nádcukor

50 g vaj (olvasztva)

2 banán villával összetörve

275 g sima fehérliszt

50 g zabpehely

1 ek sütőpor

125 mogyoróvaj (crunchy)

200 ml tej (az eredeti receptben 250 szerepelt, én azt kicsit soknak találtam…)

Első lépésként a sütőt előmelegítettem 180 ºC-ra, a muffinsütőbe meg beledobáltam a papírkapszlikat (nem mintha látszana a képen, de almazöld volt, kis fehér pöttyökkel)

A tojást enyhén felhabosítottam, hozzákevertem a mogyoróvajat, a banánt és a vajat, majd felváltva a tejet és a liszt-zabpehely-sütőpor kombót.

Kanállal a formába kanalaztam és kb. 22-25 percig sütöttem.

——————–

Ha már velem kezdődött, akkor végződjék is velem… :

(A Férj)

just a perfect day

kifordulva

Just A Perfect Day,
You Made Me Forget Myself.
I Thought I Was Someone Else,
Someone Good.

 

Érdekes dolog ez a reggeli. Hétköznap a rohanásban többnyire csak egy gyümölcslé, de mindennél jobban szeretem a hétvégi ráérős reggeliket. Legjobban kint a teraszon, alaposan belenyújtózva a délelőttbe.

Régóta szemezgettem már az á table! pékséggel, (előre szólok, hogy a honlapjuk a nyugalom megzavarására erősen alkalmas képeket tartalmaz :-) ) s most szombaton végre el is jutottunk a pesti egységükbe. Az idő kissé szomorkásra fordult, de szinte külön hangulatos volt beszaladni az eső elől, és egy kávé meg a válogatott finomságok mellől figyelni a pocsolyákon buborékot vető esőcseppeket.

Már belépve beleszerettem a helybe –  aprócska, hangulatos, épp nekem való. Aztán a sütikínálatot meglátva kb. mindegyikből kértem volna egyet, erős önfegyelemre volt szükség a választásnál.

Amit végül kóstoltunk:

baconos quiche – egyszerűen minden részében tökéletes, olyan, hogy nem is gondolkoztam, hogy hogyan lehetne ilyet otthon csinálni, inkább időnként el kell ide jönni reggelizni

buggyantott tojás, lazac, kalács, hollandi mártás – ezt is már régóta terveztem kipróbálni, de sose volt időm rá – nagyon finom volt

croissant – pont olyan, ahogy ez egy ilyen helyen elvárható :-)

mille feuille – hát erre már hetek óta vágytam és mondhatom megérte a várakozás. Nem vagyok egy édesszájú darab, de Férj úgy csavarta ki a villát a kezemből, hogy neki is jusson belőle egy kevés :-)

Úgy érzem még nagyon sok mindent meg kell ott kóstolnunk, s kell még néhány alkalom, hogy a végére érjünk.

A reggeli végeztével a Budai Vár felé  vettük az irányt a Sörfesztiválra. Még a hídon süvítő szél és az eső sem állhatott az utunkba, reméltük, mire átkelünk a hídon, addigra a szürke felhők is eltűnnek a fejünk fölül.

Szerencsére így történt, mire megmásztuk a hegyet már oszladoztak a felhők. Sajnos a sört csapolók figyelmessége odáig már nem terjedt ki, hogy a csuromvíz padokat letörölgessék – ez mondjuk elvárható minimum lenne egy olyan rendezvényen, ahol fizetünk azért, hogy újabb fizetés fejében sört ihassunk. Na mindegy.

A délután abszolút győztese a régóta megkóstolni vágyott Fóti Sörfőzde Keserű Méz nevű söre lett. Elfogult vagyok persze, hiszen Polanski filmje is nagy hatással volt rám anno – de ez a szűretlen, brtutális mennyiségű komlóval készült – mégis friss, gyümölcsös ízhatású sör teljesen levett a lábamról (pedig elvileg nem is szeretem a sört).

Kóstoltunk még többfélét, akiket említenék még, az a pilisvörösvári Rotburger Sörfőzde standja, ahol olyan hibátlan, korrekt és barátságos kiszolgálásban volt részünk, ami példaértékű lehetne a többiek részére – persze itt a tulaj csapolt és nem alkalmazott.

 

S hogy a pontot feltegyük az I-re, a budai Bock irányába indultunk, aztán egy gyors telefonos csekkolás (teltház) után kénytelenek voltunk a pesti oldallal beérni. Tökéletes befejezése volt egy tökéletes napnak – mind kiszolgálásban, mind az ételek minőségében, ízében hozták a tőlük elvárt magas színvonalat – nemhiába mondta a zUram anno, hogy “Ide még úgy is érdemes eljönnöm, hogy Te vagy a feleségem” :-)

Category: Élmény  Tags: , ,  Leave a Comment

(Majdnem) bellini sorbet – őszibarack és prosecco

Utolsót lobban a nyár,
Aztán kialszik végképp,
Arcodon most fakó a bánat,
Akár egy régi térkép.

Mondd, mit szeretnél jobban,
Angyal legyek vagy férfi?
Szavak nélkül szólok hozzád,
A szíved biztos érti.

Kovács Ákos

Utolsó lobbanása bizonyára ez a nyárnak, néhány nap és kezdődik az iskola, vissza kell térni a régi kerékvágásba újra. De előtte még feltöltöm a fagylalt-raktárakat, hiszen csúcson van a zamatos őszibarack. S ha a málna-rozé sikeres volt, jöjjön akkor most a barack-prosecco – kicsi Bellini koktél utánérzés – némi Aperollal,  nyárt idézve.

Őszibarack-prosecco sorbet

5-6 nagy őszibarack

3 dl prosecco

kb. 0,5 dl cukorszirup (ez a gyümölcs édességétől függ)

1 citrom leve

A barackot lehámoztam – forrázás után hiphop megy – kimagoztam, leturmixoltam. Hozzákevertem a többi hozzávalót, és alapos behűtés után a fagyigép gondjára bíztam.

Cukorszirup: koktél és fagyiszezonban többnyire mindig van itthon készen: 2 dl nádcukrot összeforralok 2 dl vízzel (a szám lehet bármekkora, lényeg hogy ugyanannyi víz és cukor legyen) néhány percig nagy lángon gyöngyöztetem és kész is. Kihűlés után hűtőben szépen elvan…