“Vágtatnék tovább veled az éjben
az álmok foltos indián lován.
Egy táltos szív remeg a konyhakésben,
talpam alatt sár és ingovány.”
Méghogy a sütés megnyugtat, mi?
Na jó, nem kell aggódni, csak a legkedvesebb fotósom kreatívkodott – vagy benne lehet tudatalatt, hogy nem szereti a muffint? Mindenesetre ő kapott egy csokikrémes kávés süteményt is, érdekes, azt nem szegezte a falhoz 
Na de vissza a muffinhoz – a Törökbálint Kiadó jóvoltából megkaptam Rachel Allen A család kedvencei című szakácskönyvét. A receptek nagy része egyszerű, hétköznapokra való max. félórás finomságok – ezek nagyon jól fognak jönni a munka utáni “jaj-gyorsan-kéne-valami-holnapra-a gyerekeknek-ebédre” pillanatokban.
Elsőként a jól bevált banán-mogyoróvaj kombinációt próbáltam ki, ezúttal muffin formában. Csanádnak olyannyira bejött, hogy le is adott egy rendelést a két hét múlva esedékes jótékonysági iskolai bazárra Mondjuk azt az adagot majd felturbózom némi savanykás ribizlilekvárral a közepén – s így már majdnem peanut butter and jelly sandwich lesz….
Banános-mogyoróvajas muffin (elvileg 12, nekem 15 lett belőle)
2 tojás
150 g nádcukor
50 g vaj (olvasztva)
2 banán villával összetörve
275 g sima fehérliszt
50 g zabpehely
1 ek sütőpor
125 mogyoróvaj (crunchy)
200 ml tej (az eredeti receptben 250 szerepelt, én azt kicsit soknak találtam…)
Első lépésként a sütőt előmelegítettem 180 ºC-ra, a muffinsütőbe meg beledobáltam a papírkapszlikat (nem mintha látszana a képen, de almazöld volt, kis fehér pöttyökkel)
A tojást enyhén felhabosítottam, hozzákevertem a mogyoróvajat, a banánt és a vajat, majd felváltva a tejet és a liszt-zabpehely-sütőpor kombót.
Kanállal a formába kanalaztam és kb. 22-25 percig sütöttem.
——————–
Ha már velem kezdődött, akkor végződjék is velem… :
(A Férj)
