Már megint egy paleo süti 🙂 Tesókám szülinapjára készült, a szokásos epres helyett. És az első (már az ilyen “mentes” édességek közül) amire Férj is azt mondta, hogy finom! Ízvilágában teljesen az Esterházy tortát idézi, bár a rétegek hogy úgymondjam teljesen összesimultak 🙂 Nem igazán lehetett látni a gondosan lerétegezett krémet és lapokat.
De ez legyen a legnagyobb baj, nem?
Diós-vaníliás-almás torta (cukor-, glutén-, és tejmentes)
a tésztához
8 tojásfehérje
220 g finomra darált mandula
220 g finomra darált dió
220 g nyírfacukor
1,5 kk fahéj
a krémhez
8 tojássárgája
egy doboz kókusztej (400 grammos)
1 ek kukoricakeményítő
1 ek útifűmaghéj
60 g nyírfacukor
vanília
középre:
3 nagy alma
2-3 ek nyírfacukor
kicsi fahéj, vanília, citrom
Én két részletben sütöttem meg a tésztát (2-2 lapot), persze akinek esetleg légkeveréssel befér egyszerre mind a négy, csinálja úgy, sokkal időtakarékosabb.
A tojásfehérjéket egy csipet sóval félkeményre vertem, majd kanalanként adagolva a nyírfacukrot, keményre habosítottam. Fakanállal belekevertem a dió-mandula keveréket és a fahéjat is.
4 tepsibe sütőpapírt tettem, 22 cm átmérőjű kört rajzoltam rá és a tésztát egyenletesen eloszlattam a körökben.
180 ºC-on, kb. 15 percig sült.
A krémhez a kókusztejet megmelegítettem, a tojássárgákat a nyírfacukorral és a keményítővel kikevertem, majd a meleg tejet óvatosan beleöntöttem. Kis lángon (óvatosak gőz felett!) sűrű krémet főztem, s a végén (biztos-ami-biztos alapon) az útifűmaghéjat is hozzáadtam, nehogy túl folyós maradjon.
Az almát lereszeltem, a levét kicsavartam, pici kókuszolajon megpároltam, a fűszerekkel és a cukorral ízesítettem.
A torta összeállítása: alulra egy lap került, rá a sárga krém fele, majd lap, rá az alma, megint lap, a krém másik fele, végül az utolsó lap.
A külcsínen még bizonyára lehetne javítani, de ízre nagyon bejövősre sikeredett.
Vélemény, hozzászólás?