Archive for the Category » előétel «

Csicsóka csőben sütve – parmezánnal és kakukkfűvel

untitled

Csicsóka, vagy ahogy a művelt angol mondja: jeruzsálemi articsóka :-)

Magam is meglepődtem, mikor arról olvastam, hogy a csicsóka közeli rokona a napraforgónak. A felhasználása azonban jelentősen különbözik tőle, lévén, hogy a gyökerét fogyasztjuk. Régen vidéken sokat használták, a “szegények krumplijának” is hívták, igénytelen növény, gyakorlatilag kipusztíthatatlan.

Sajnos mára már szinte teljesen kikopott az étrendünkből, pedig a cukorbetegségben szenvedőknek (is) hasznos segítség lehet – magas rost-, inulin-, és fruktóztartalma miatt nagyon ajánlatos a diétába illeszteni.

Állaga leginkább a krumplira emlékeztet, de sokkal jellegzetesebb, kicsit földes íze van. Nekem nagyon ízlik. Meg is örültem, mikor Jamie Oliver egyik könyvében (The Return of the Naked Chef) találtam egy szimpatikus csicsókareceptet. Hetekig motoszkált az agyamban, hogy meg kéne csinálni, azt a jó kis Jamie féle diós-csicsókás dolgot. Majd szembesültem vele, hogy az eredeti receptben nincs is dió. Mindegy, az enyémben lett.

Csőben sült csicsóka

200 ml tejszín

100 ml tejföl

2 gerezd fokhagyma

1 citrom leve

4-5 ág kakukkfű,  a levelek az ágakról leszedegetve

100 g reszelt parmezán

só, bors

1 kg csicsóka, meghámozva, kisebb csíkokra vágva

kb. 2 szelet szikkadt kenyér, aprítóban durvára darálva, vagy 2-3 marék zsemlemorzsa

1 marék dió, durvára vágva

A sütőt előmelegítettem 220ºC-ra.

Egy tálban összekevertem a tejszínt és a tejfölt, belefacsartam a citromlevet, ment hozzá az összenyomott fokhagyma, a kakukkfű fele és a parmezán háromnegyede valamint só és frissen őrölt bors.

Beleszórtam a csicsókaszeleteket,  jó alaposan összeforgattam és az egészet egy sütőtálba terítettem.

Végezetül a durvára darált kenyérmorzsát összekevertem a maradék sajttal, dióval és a kakukkfűvel, a csicsóka tetejére szórtam, alufóliával letakartam és a sütőbe toltam.

45 percig sült letakarva, majd még 20-25 percig az alufólia nélkül. Köretként is jól funkcionál, de vega főfogásként is megállja a helyét.

Diópesto

dios_pesto

Kicsit szokatlan pesto, hiszen zöld alig akad benne, a dió uralja az egészet. Viszont rendkívül finom volt frissen kisült hagymás kenyérrel, Philadelphiával felturbózva szendvicskrémnek, vagy tejszínnel és kéksajttal tésztára.

Eredetileg kakukkfű kellett volna bele, ehelyett petrezselyem került hozzá – nekem az sokkal jobban harmonizált most a dióval (meg kakukkfű különben sem volt itthon)

Dió-pesto

1 jó nagy bögrényi dió,  szárazon megpirítva

kb. 5 dkg reszelt parmezán

1 gerezd fokhagyma

só, bors

3-4 olajban eltett aszalt paradicsom

jó minőségű olívaolaj

1 ek dióolaj

néhány csepp balzsamecet

egy fél csokor petrezselyem

Az összes hozzávalót az aprítóba zúdítottam és néhány gombnyomással már kész is volt a pesto. Én szeretem darabosan-rusztikusan, de persze egészen krémesre is lehet dolgozni

A walesi nyúlon túl

welsh_rarebit_II

A Welsh rarebit nevű szendvics már F. Nagy Angéla szakácskönyvében is felkeltette a figyelmemet. Persze évekig rabbit-nek, azaz “nyúl”-nak olvastam, csak kis idő elteltével tűnt fel, hogy nem az van odaírva.

Mentségemre szolgáljon, hogy létezik az ételnek ilyen írásmódja is – bár az összetevők között hiába is keressük a nyulat. Feltételezések szerint a walesiek nincstelenségére  utalhat a név, míg Angliában a szegényeknek nyúl még jutott, a walesieknek már csak a sajt maradt.

Na nem mintha nálunk a  Cheddar sajt az olcsó kategóriába esne. Sőt, fel is vagyok háborodva azon, hogy a gazdaságos boltban a legkedvencebb Cheddar sajtom több mint kétszeresébe kerül az angliai árhoz képest.

De vissza a szendvicshez. Az Uram szerint ugyan csak egy szimpla sajtos pirítós, de ne higgyünk neki.  Ennek alátámasztásául hadd idézzem Nigel Slatert (bocsánat a hevenyészett fordításért):

“A welsh rarebit-et időnként – mintegy vállveregetésként – egyszerű sajtos pirítósként emlegetik. A különbség abban rejlik, hogy a rarebitbe sör és mustár is kerül (a reszelt sajtot hagyjuk, hogy szép lassan beleolvadjon a sörbe), s ettől egy  selyemszerű réteget kapunk a pirítósunkra. A rarebitnek van egy pikáns felhangja, simulékonysága,  és kelleme, amit egy egyszerű sajtos pirítós sosem tud elérni. Persze macerásabb elkészíteni, ami miatt  ez a finomság sajnos kezd kimenni a divatból. Néhány csepp Worchester szósszal megbolondított reszelt sajt sosem fogja elérni azt a hatást mint a lassan összeolvadó Cheddar, sör és mustár. A tökéletességet pedig akkor érjük el, amikor az egészet a grill alá tolva a piritósunk itt-ott ropogóssá barnul.” (Eating for England)

Szóval igazán nincs is recept. Mértékegységeket sem tudok megadni. Egyszerűen lereszeltem egy nagy adag cheddart, majd egy evőkanálnyi megolvasztott vajba szórtam, löttyintettem rá egy kevés angol sört (Newcastle Ale – a többit jóízűen elkortyolgattuk hozzá) és egy kiskanál jóféle  mustárt.  Nagyon kicsi lángon szépen összeolvasztottam, majd kicsit hűlni hagytam.

Közben vastagabb kenyérszeleteket nyestem és sütőbe téve mindkét oldalát megpirítottam. A sajtkrémet rákentem és a grill alatt pár perc alatt megsütöttem.

Férfiúi körökben hatalmas sikert aratott itthon.

És stílszerűen ajánlom hozzá Amy MacDonaldot  Skóciából. A végtelenségig tudom hallgatni a hangját.

https://www.youtube.com/watch?v=c6MRYLWJb1o&list=PL90F13FB227FDC7B1

 

Kéksajtos keksz fügelekvárral – merész és finom

keksajt_keksz_fugelekvar

Még egy nyárvégi családi bulira készült előételnek ez a párosítás. Némely családtagom ugyan kicsit gyanakodva közelítette meg, de végül a nagy többségnek ízlett (bocs hugi, elfelejtettem, hogy te nem vagy jóban a kéksajtokkal). A maradékot az ovis szülőire vittem el, ott sem volt panasz rá.

Maga a keksz egy teljesen egyszerű “shortbread” (liszt, cukor, vaj), a kéksajttól kap egy nagyon kellemes pikáns ízt, amit a fűszeres fügelekvár szépen kikerekít.

Kéksajtos kekszek fügelekvárral

200 g liszt

115 g vaj

40 g nádcukor

¼ tk só

175 g kéksajt

Eléggé leegyszerűsítettem az elkészítést: mindent az aprítógépbe szórtam és addig nyomtam a gombot, míg szépen össze nem állt az tészta. Gépesítés nélkül kénytelen lettem volna a kezeimet használni ehhez. Úgy valószínűleg kicsit tovább tartott volna.

A meglehetősen puha tésztát két folpackréteg között egészen vékonyra kinyújtottam (gyakran megforgattam, hogy ne torlódjon össze az anyag) és a hűtőbe tettem kicsit keményedni.

A sütőt előmelegítettem 180 ºC-ra és előkészítettem két tepsit, sütőpapírral kibélelve.

A hűtőből kivett tésztából minél tempósabban kis köröket szaggattam (kb. 4cm átmérőjű pogácsaszaggatóval) és 15-20 perc alatt készre sütöttem.

Miután meghűltek, kettesével összeragasztottam őket némi fügelekvár segítségével. Másnapra ettől szépen megpuhulnak. Mondjuk nekem úgy natúrban, ropogósan is nagyon ízlett.

A receptet ezen a gyönyörű blogon találtam.

Fetás-kapros krumplilepény

feta_kapor_krumpli_lepeny

Ezt a receptet már kerülgettem egy ideje, de a gyerekek tejérzékenysége akadályként lépett fel – melegben nem vagyok hajlandó többfélét főzni. Aztán a helyi piac újra meglepetéssel szolgált: a Dulce de leche, a  bébispenót, és a biozöldséges után most isteni, kecsketejből készült fetasajtot áruló hölgyet találtam (persze más, ízesített, érett kecskesajt is kapható nála). És mindezekért még a bűzös fővárosba sem kell beutaznom, sőt ha nagyon fitt vagyok, 10 perc alatt lesétálok. Íme a vidéki élet örömei.

Fetasajtos, kapros krumplilepény

700 g krumpli

egy csokor újhagyma, apróra vágva (a zöldje is)

200 g fetasajt

1 tojássárgája

egy nagy csokor kapor, apróra vágva

kenyérmorzsa/zsemlemorzsa

A krumplit meghámoztam, felkozkáztam, majd sós vízben puhára főztem. Villával nagyjából összetörtem és hozzákevertem a kaprot, a szétmorzsolt fetát, az újhagymát, a tojássárgáját, némi sót és persze frissen őrölt borsot.

A masszát a hűtőbe dugtam pihenni – ettől kicsit össze is áll.

Az eredeti recept panírozta a krumplilepénykéket, én csak zsemlemorzsába forgattam és bő olajban kisütöttem.

Köretnek, svédasztalra kiváló, de kevés fokhagymás joghurttal és egy tál salátával főételnek is remek.

Rick Stein receptje alapján  a GoodFoodból (2008/08)

Keleti ízek – fahéjas csirkemell tésztaágyon

levelesteszta_fahej_csirke

Akár Vesta előételes VKF fordulóján is megállta volna a helyét ez a leveles tésztán tálalt  keletiesen fűszerezett csirkeragu.

Egy tavalyi GoodFood  (augusztusi szám) lapozgatása közben bukkantam rá és ami megragadott, az a formája volt – helyes kis háromszögre hajtogatott tészták, középen a fűszeres csirekeraguval. Na ez a formázás ami nekem nem sikerült. A helyes kis tészta-háromszögek sülés közben kirúgták magukat és szépen visszarendeződtek kör alakúra. A végeredményen mondjuk nem rontott, a lányomnak 6 darabot sikerült belőle vacsorára bepusztítani.

Fűszeres csirkés tésztakorongok

3 ek olívaolaj

3 nagy fej hagyma, felkockázva

1 nagy csirkemell, apró darabkákra vágva

3 tk fenyőmag/napraforgómag

1 tk őrölt fahéj

½tk őrölt szegfűbors

1½ tk sumac*, vagy 1 ek citromlé

2 tekercs Tante Fanny levelestészta (persze másmilyen is jó)

kevés liszt

*A sumac (szumák) közkedvelt török fűszer, melyet egy szömörcefélékhez tartozó növényből állítanak elő. Kellemesen savanykás, pikáns gyümölcsös íze van.

Először is a ragut készítettem el. Ehhez az olívaolajon 10-15 perc alatt enyhén karamellizáltam a hagymát. A csirkedarabokat is rádobva még vagy 5 percig így együtt kevergettem, aztán mehetett bele a mag és a fűszerek – na meg persze némi só és bors. Kis ideig még összeforraltam, amíg nagyjából az összes folyadék elpárolgott alóla.

Amíg a ragu kicsit meghűlt, előmelegítettem a sütőt 200 ºC-ra.

A leveles tésztát lisztezett munkalapra helyeztem és egy kb. 8-10 cm átmérőjű pogácsaszaggatóval körökre szabdaltam. Mindegyik közepére egy evőkanálnyi ragut tettem és igyekeztem háromszög alakúra hajtogatni. Hozzáteszem az ízéből mit sem von le a forma, hagyhatjuk nyugodtan köralakúra is.

A tésztát lekentem egy kevés olívaolajjal, majd az előmelegített sütőben 20 perc alatt aranybarnára sütöttem.

Akinek így magában túl száraz, esetleg fokhagymás joghurttal/tejföllel megcsurgathatja.

Cheddaros-fűszeres golyók

sajtgolyo

Még a legutóbbi GBT-re készült el először ez a nagyon gyors és egyszerű finomság. Akkor nem sikerült fotózni, de a legutóbbi családi szülinapozáson ez volt az előétel a grillhúsok előtt. A fűszerezés ízlés szerint variálható, a lehetőségek száma végtelen. Friss baguette-el isteni!

Fűszeres sajtgolyók:

25 dkg friss túró

1 doboz Philadelphia sajtkrém

10 dkg reszelt cheddar

1 csipet cayenne-bors

só, bors

dió, enyhén megpirítva, durvára darálva

petrezselyem, apróra vágva

A túrót, a sajtkrémet és a reszelt sajtot villával alaposan összekevertem, majd a dióba illetve a petrezselyembe forgattam. Voilá…!

N.C