Archive for the Category » sósak «

Újra itt: karfiolkrémleves és sajtos puffancsok

karfiol_kremleves

Hosszú szünet után újra itt. A bejegyzések egy részét már sikerült visszatöltenem, aztán ahogy lesz időm a régiek is visszakerülnek. Sajnos csak egyenkénti kopi-pészt technikával lehet haladni, így kicsit lassú és időigényes a dolog.

Na de ez is már nagy előrelépés 🙂

Közben persze a sütés-főzés ugyanúgy haladt itthon, szerencsére van képanyag, végre a recepteket is megírhatom majd hozzá.

Itt a visszaosonkodó télben folyamatosan a meleg krémlevesekre vágyom – egy bölcsességfog kihúzása és a rágási nehézségek méginkább előtérbe tolták ezt a preferenciát.

A hűtő tartalmát felmérve a lehetőségek eléggé lekorlátozódtak – egy fél karfiol árválkodott csak az aljában – s mivel kivételesen egy falatka maradék kenyér sem volt otthon (amiből fokhagymás-olívás-ropogós kenyérkockák születhettek volna – nálunk ezzel lehet eladni bárminemű krémlevest gyermekkörben) valami “feltétben” is gondolkodnom kellett.

A kecskesajtos puffancs receptje nagyon egyszerű, s csak mikor kész volt, döbbentem rá, hogy voltaképpen egy égetett tésztát sikerült készítenem, ami pedig nekem tizenéve nagy mumusom, valahányszor próbáltam, sose sikerült… lehet, hogy épp ez a titka? hogy görcsmentesen, “tudatlanul” álltam neki 🙂 ?

A lényeg, hogy nagyon finom lett, biztos, hogy máskor is készül majd…

sajtos_puffancs

Karfiolkrémleves

1 fej vöröshagyma

fél fej karfiol

2 közepes krumpli

olívaolaj

kb. 1,5 liter alaplé

só, bors, szerecsendió

tejszín, tejföl

Sajtos puffancsok

50 g vaj

50-60 ml víz

75 g liszt

2 tojás

75 g pecorino

só, bors

a tálaláshoz petrezselyemolaj

A leveshez a hagymát kevés vajon megfonnyasztottam, rádobtam a megtisztított karfiol és krumplidarabokat, majd felöntöttem az alaplével. Sóval, borssal, szerecsendióval fűszereztem és puhára főztem. Leturmixoltam, belekevertem a tejfölt és a tejszínt és igazítottam még az ízén.

A puffancsokhoz a vizet és a vajat egy edényben megolvasztottam, majd mikor felforrt, gyors mozdulatokkal csomómentesre kevertem benne a lisztet. Pár perc főzés után késes aprítógépre váltottam, hozzáütöttem a tojásokat, ment bele a reszelt pecorino (egy keveset kimentettem belőle), só bors és simára dolgoztam.

Evőkanállal kupacokat formáztam a masszából egy sütőpapíros tepsibe, megszórtam a maradék reszelt sajttal és 220 C-os sütőbe toltam. 10 perc után visszavettem a sütő hőfokát 180 C-ra és még 15 percig sütöttem.

Forrás: BBC GoodFood

 

Category: leves, sósak  Tags: ,  Leave a Comment

Medvehagymás-kecskesajtos zsemlék

zsemle

Az egyik receptem és képem, ami a nemrégiben megjelent Stahl Recept & Rejtvény című – gasztrobloggereknek szentelt –  magazinban is szerepelt. Bevallom furcsa volt magamat nyomtatásban látni 🙂 Itt is köszönet a szerkesztőknek, hogy gondoltak rám.

A bucik nagyon finomak, próbáljátok ki, medvehagyma helyett újhagyma is mehet bele.

Kecskesajtos-medvehagymás zsemle

200 g burgonya, megfőzve

1 ek vaj/libazsír

300 g finomliszt

100 g rozsliszt

1 tk só

25 g élesztő

kb. 1,5 dl tej

fél tk cukor

80 g érett kecskesajt

egy nagy csokor medvehagyma

a tetejére egy tojássárgája

A krumplit megpucoljuk és sós vízben puhára főzzük. Miután kihűlt, villával alaposan összetörjük és a zsiradékkal összekeverjük.
Az élesztőt a cukros tejben megfuttatjuk.
A liszteket keverőtálba mérjük, hozzáadjuk az összetört krumplit, a sót, a felfuttatott élesztőt és dagasztógéppel összegyúrjuk.
Mikor a tészta már szépen összeállt, beleszórjuk az apró kockákra vágott kecskesajtot és a felcsíkozott medvehagymát is, majd addig dagasztjuk, míg ezek is szépen eloszlanak benne.
Meleg helyen, letakarva duplájára kelesztjük.
Közben a sütőt előmelegítjük 200 °C-ra és egy nagy, lapos tepsibe sütőpapírt vágunk.
A megkelt tésztát átgyúrjuk, majd 8 egyforma részre vágva zsemléket formázunk belőlük.
A zsemléket a tepsibe ültetjük, a felvert tojássárgájával lekenjük, majd egy félórás pihenő után a forró sütőbe toljuk és 30 percig sütjük.

[1] http://www.sajtkukac.hu/wp-content/uploads/2012/05/zsömle.jpg

Ír(ós) kenyér Szent Patrik napjára

írós kenyér

Igaz, még tegnap reggel készült – de bizonyíthatóan ma reggel is nagyon finom. Stílszerűen Szent Patrik napra – ami az írek legnagyobb nemzeti ünnepe [2] – ugyan nem zöld, de a klasszik  ír szódabikarbónás kenyér egy változata. Mindennel együtt egy óra alatt elkészül, mire a család többi tagja előkerült reggel, már kész is volt.

Szerintem vajjal és pecorino sajttal a legütősebb.

250g kenyérliszt
250g teljeskiőrlésű liszt
150g zabpehely
15g szódabikarbóna
10g só
500ml író*
2 ek melasz (treacle) [3]
2 ek Golden Syrup [4] (esetleg méz)

*író helyett ez is megtszi: 4,5 dl tej, 2 ek citrom és két ek joghurt összekeverve,  kicsit állni hagyva

A sütőt előmelegítettem 200 ºC-ra.

A liszteket és a zabpelyhet a sóval és a szódabikarbónával egy tálba mértem. Ráöntöttem a folyákony alkatrészeket és kézzel alaposan összegyurmáztam. Itt nem kell szakszerűen dagasztani, lényeg hogy minél előbb összeálljon a tészta. Cipót formáztam belőle, bevágtam a tetejét, sütőpapíros tepsibe tettem és  a forró sütőbe tolva 45 perc alatt el is készült.

Egyetek az írek tiszteletére Ti is valami zöldet ma – vagy legalább igyatok egy pohár jó whiskey-t 🙂

És persz nem hagyhatom ki a kedvenc íremet – hallgassatok sok Damien Rice-t!! nehéz a legjobbat kiválasztanom (mert mindegyik száma zseniális) de ízelítőnek itt van kettő:

Recept a nagy kedvenc Citrus & Candy nevű blogról [5]

[1] http://www.sajtkukac.hu/wp-content/uploads/2012/03/ir_kenyer_melasz.jpg
[2] http://www.sajtkukac.hu/?p=2062
[3] http://biobarlang.hu/spd/bio_407202/Nadmelasz_Lyles_Black_454g
[4] http://biobarlang.hu/spd/bio_407208/Cukornad_szirup_Lyles_Golden_454g
[5] http://www.citrusandcandy.com/2012/03/irish-treacle-soda-bread.html#more-4170

Nem hiába hajtogattam…

kaposztas_pogacsa

Na, ezt sem ma sütöttem, még a iskolakezdő/utószülinapi kislánybuli egyik nagy attrakciója volt.  Ahhoz képest, hogy először próbálkoztam hajtogatott pogácsával, fantasztikusra sikeredett. Azóta visszatapsoltuk töpörtyűs változatban is  – de nekem ez a káposztás felülmúlt minden eddig kóstolt pogácsát. És a lényeg: másnap is nagyon finom (volt az a néhány darab, ami maradt….)

Káposztás pogácsa

1 közepes fej káposzta

olaj

cukor, só frissen őrölt bors

1 kiló finomliszt

1 tojás

150 g vaj (tejmenets biomargarin)

150 g kacsazsír

kb. 3 dl (rizs)tej

1 ek nádcukor

50 g friss élesztő

2 tk só

A káposztát lereszeltem, lesóztam és kicsit állni hagytam (érdemes letakarni mert brutál szaga van) Az olajon kicsit karamellizáltam a cukrot, ment rá a kifacsart káposzta, némi só, jól átkevertem, puhára pároltam. A végén jó sok frissen őrölt borssal ízesítettem – tulajdonképpen ugyanazt csináltam, mintha káposztás tésztát készítettem volna.

A lisztet egy nagy tálba szórtam, beleütöttem a tojást, hozzáadtam a sót, cukrot, élesztőt, vajat, zsírt, majd a folyadékkal alaposan bedagasztottam. Aránylag puha, de nem ragadós tésztát kell kapni. Letakarva 1-1,5 órát kelesztettem.

A megkelt tésztát átgyúrtam, lisztezett felületen nagy téglalappá nyújtottam. Rákentem a dinsztelt káposzta felét,  képzeletben 3 részre osztottam, az alsó harmadot felfelé hajtottam, majd erre hajtottam a felső harmadot. Ezután a kapott vastag hosszúkás hasábot függőlegesen is háromfelé osztottam (szemre) és a jobb felét középre, majd a bal felét a tetejére hajtottam. Konyharuhával letakartam és kelni hagytam.

Egy óra múlva megint kinyújtottam, megkentem a káposzta másik felével és ugyanúgy hajtogattam, mint előzőleg. Újabb kelesztés után megint kinyújtottam – olyan két ujjnyi vastagra  – késsel bekockáztam a tetejét és pogácsaszaggatóval kiszaggattam.

Tepsire rakosgattam, felvert tojással lekentem és 200 ºC-os sütőbe toltam. 15-20 perc alatt sültek meg – közben elképesztő illat terjengett a konyhában, alig tudtam a családtagokat távoltartani a friss pogiktól 🙂

[1] http://www.sajtkukac.hu/wp-content/uploads/2011/09/kaposztas_pogacsa.jpg

Category: sósak  Tags: ,  Leave a Comment

Kenyér a hűtőből

kenyer_recept

Naszóval,  a hézagok okáról. Nem, megint nem nyaralni voltunk, csak változik az életünk. Én visszamentem dolgozni – amúgy igazából, nem csak az esetleges tanítások – és ugyan egyelőre csak heti néhány nap, de mégis át kell állni erre mindenkinek.

Szóval előtérbe kerülnek a dobozolható ebédek, a gyors vacsorák és a félkézzel összedobható dolgok. És mindenféleképpen kellett egy olyan kenyér, ami mindig működik, nem macerás és bárki meg tudja helyettem sütni. Mert házikenyér nélkül nem élet az élet…

Valamelyik éjszaka, netezés közben akadtam erre a csodára, rögtön ki is jegyzeteltem, s képes voltam kicsivel éjfél előtt be is keverni. Férj – aki addigra már fel is ébredt a kanapén való szunyókálásából – elég furcsán nézett rám, miért is állok éjszaka a konyha közepén, lisztet öntögetve egy tálba.

A dolog lényege tulajdonképpen egyfajta dagasztás nélküli kenyér, kicsit kevesebb vízzel – így nem lesz annyira nokedliszerű a tészta – viszont több élesztővel . Egy rövid szobahőmérsékleten való kelesztés után bemegy a hűtőbe, ahonnan tetszőleges adagban kerülhet felhasználásra. A tegnapi kenyér 5 napot hűsölt és tökéletes lett.

Tetszik, hogy nem kell a meleg jénaival varázsolni, sima sütőlapon is remek formája lesz – olyan igazi békebeli, ropogós héjú, foszlós belsejű. és semmi extra igénye nincs, csak az alapok: liszt, víz, élesztő, só. na meg egy hűtő :-)

Hűtős kenyér

910 g liszt

600-650 ml víz (a liszttől függően) EZ MÁR A JAVÍTOTT VERZIÓ

25 g friss élesztő

2-3 tk só

Az összes hozzávalót egy tálba zúdítottam, műanyag lapáttal nagyjából összedolgoztam. Dagasztógéppel is lehet, de nem kell annyira alaposan kidagasztani, mint a szokásos kenyereket. A DNK-hoz képest (ami egy nokedliszerű massza volt) viszont lényegesen kelttészta – jellegűbb.

Ezután kb. 1-1,5 órát szobahőmérsékleten kelesztettem, majd ez egészet ahogy volt, beraktam a hűtőbe.

Innentől kezdve szabad a pálya a felhasználás tekintetében – de egy napot mindenképpen érdemes neki adni a hűtőben. És persze minél tovább van ott, annál jobb lesz.

Sütés előtt kivesszünk egy alkalmasnak látszó darabot (én felezni szoktam), lisztezett/kukoricadarával megszórt konyhapulton kicsit lenyomkodom, veknit formázok belőle, és konyharuhával letakarva hagyom, hogy magához térjen (megintcsak 1-1,5 óra).

A sütőt egy lapos tepsivel együtt előmelegítem 230º C-ra. Mikor a kenyér már észhez tért, bevágtam a tetejét, egy ügyes mozdulattal a forró tepsire juttatom (egy vékony műanyag alátétet rakok a sütőpapír alá, amin kelesztem és azzal csúsztatom a tepsire) és ész nélkül telespiccelem vízzel a sütőt.

35-40 perc elég a fél adag tésztából készült vekninek, hogy gyönyörű, ropogósra süljön.

A honlapot, ahonnan “kisütöttem” viszont az istennek sem találtam meg mégegyszer…

Dán rozskenyér

rozskenyer_dan

Kicsit macerásabb, kicsivel időigényesebb, de jószerivel dagasztani sem kell, csak előre tervezi. S az eredmény? Az a klasszikus, kicsit savanykás szagú, sokáig élvezhető rozskenyér, amire mindig is vágytam. Hajszálvékonyra szeletelve, rá zöldfűszeres túrókrém, mellé friss zöldségek…..

Dán rozskenyér

1 bögre (2,5 dl) forró víz

½ bögre mag vegyesen (nálam rozs, lenmag, szezámmag, napraforgómag)

1 ek melasz

1 ek só

1 bögre író (nem volt itthon, úgyhogy kevés vízzel hígított joghurt ment bele)

2/3 bögre sör

2 ek élesztő

320 g teljeskiőrlésű rozsliszt

150 g teljeskiőrlésű liszt

80 g fehérliszt

1/4 bögre olvasztott vaj

A forró vízzel leöntöttem a magokat és legalább 15 percig pihentettem.

Egy tálban összekevertem a melaszt, a sót, a sört, az élesztőt és az írót. Műanyag lapáttal beledolgoztam a rozslisztet és a vízzel együtt a magokat is – egy ragacsos, sűrű massza lesz, nem kell megijedni.

Félretettem pihenni – úgy 1-2 óra múlva már elkezdtek a buborékok a felszínén megjelenni. Hozzádolgoztam a többi lisztet is, majd a hűtőbe dugtam pihenni egy éjszakára.

Reggel kiolajozott kenyérformába tapicskoltam – nem igazán lehetett formázni – és folpackkal letakarva 2-3 órát kelesztettem.

A sütőt előmelegítettem 200ºC-ra.

A megkelt tésztát hurkapálcával több helyen megszurkáltam és az olvasztott vajat óvatosan rácsurgattam.

A forró sütőben olyan 1 óra 10 percig sült – ha nagyon barnulna a teteje, vissza lehet venni a hőfokot 180 ºC-ra.

Az eredeti recept szerint minimum egy napig pihentessük szeletelés előtt – na ez persze nálunk kábé a lehetetlennel egyenlő, de így is nagyon finom volt.