Az édesek után jöjjön a sós. A legújabb favorittal – a quinoával.
De mi is ez a furcsa nevű dolog?
Kinézetre leginkább a köleshez hasonlít, apró, kerekszemű termésével. Dél-Amerikában előszeretettel fogyasztották már az inkák is, szent ételként tisztelve.
Rendszertanilag nem a gabonafélékhez tartozik, inkább a paraj és a cékla áll hozzá közel. Így glutént sem tartalmaz, remekül helyettesíthető vele a bulgur a kuszkusz, de akár a tarhonya is (zúzapörkölttel egészen kiváló :-))
A köleshez hasonlóan édesen és sósan is felhasználható viszonylag semleges íze miatt. Előnyei (a gluténmentességen kívül) hogy sok fontos vitamint és ásványi anyagot tartalmaz, lassan lebomló szénhidrát sok rosttal, igen magas a fehérjetartalma, ráadásul még lúgosító hatással is bír.
Alábbi salátába is nagyon jól belepasszolt, köretként grillezett hús mellé is adhatjuk, de szerintem magában is megállja a helyét.
Sült padlizsános quinoa saláta
100 g quinoa
2,5 dl víz
só
450 g padlizsán
3 gerezd fokhagyma
egy marék mazsola
100 g fenyőmag
fél lime leve
fahéj, chilli
menta, petrezselyem
A quinoát a vízzel és némi sóval kis lángon puhára főztem (kb. 12-15 perc)
A padlizsánt apró kockákra vágtam és olívaolajon több menetben serpenyőben megsütöttem. A végén az összeset a serpenyőbe szórtam, hozzáadtam a felaprított fokhagymát, sóztam, tekertem rá frissen őrölt borsot és mégegyszer körbepirítottam.
A fenyőmagot szárazon aranybarnára pirítottam.
A megfőtt quinoához adtam a padlizsánkockákat, a fenyőmagot, egy marék beáztatott mazsolát, fűszereztem kevés fahéjjal és chilivel, rácsavartam egy fél lime levét, majd rászórtam az apróra vágott mentát és petrezselymet (koriander is jól menne hozzá, de ép nem volt itthon)
Alaposan összekevertem és jól behűtöttem.
Mikor megkóstoltam, rögtön elővettem a maradék tésztát a hűtőből (mert olyan ideges lettem attól, hogy szakad-ragad, hogy elraktam későbbre) és azzal is megküzdöttem.
